2012. szeptember 25., kedd

Gyurmáztunk

Már második napja gyönyörű szürke, esős, nyirkos őszi időnk van. Kimozdulásra esély sincs. Ezt még szépíti és könnyíti, hogy Nórinak két kisörlője (bal alsó és felső) egyszerre jön. Szóval a gyerek tiszta nyűg, ami nem csoda. Amikor dögönyözöm mindig belenézek a szájába, hogy lecsekkoljam a terepet és láttam, hogy az alsó fogánál még véres is kicsit az ínye. Baromira fájhat szegénynek. Szerencsére az étvágya nem túl rossz. Viszont tegnap a nyűghöz estére társult még egy kis hőemelkedés is. Ma pedig már az orra is szörcsög. Nem tudom, hogy ez mind írható-e a fogzás számlájára. Pár napon belül kiderül. Egyelőre kenegetem az ínyét géllel és estére kap Nurofent is. Remélem hamarosan jobban lesz!

Addig is nappal próbálom őt lekötni és fakockázunk, legózunk, színezünk, mondókázunk. Tegnap este kínomban már egy Bogyó és Babóca mesét is betettem neki a youtube-on. Kedveskedni akartam neki a mesével és a kedvencét tettem be, A hóember-t. Nézzétek meg milyen kis kedves mese! Nos annál a pontnál, amikor Bogyó és Babóca nekimegy a hóembernek és az darabokra hullik, Nórinak lekonyult a szája, majd őrületes sírásba kezdett. Ennyit az anyai jószándékról!

Ma már okosabb voltam és arra gondoltam, ki kéne találnom valamilyen új játékot. Aztán eszembe jutott, hogy már régóta szerettem volna gyurmázni Nórival, de legutóbb Balázs lebeszélt arról, hogy gyurmát vegyek. Szóval amíg Nóri aludt gyorsan körülnéztem a neten és találtam egy jó házi gyurma receptet. Megcsináltam és tök szupi kis gyurmáink lettek :)

Nóri az alvásból felébredve nagy kerek szemekkel nézte, hogy mik ezek a színes izék. Lelkesen sorolta a színek nevét és fogdosta a kis gömb alakú gyurmákat. És akkor itt jött a neheze! Milyen formákat készítsünk?... Először csináltam egy teknősbékát, mivel Nórinak ez most nagy kedvence. Franciaországban kapott egy plüss kis tekit, amit mindenhová magával cipel. Első próbálkozásra nem is lett olyan rossz. Mikor megkérdeztem, hogy ez mi, Nóri azt felelte, hogy "hagya" azaz hangya. Öööööö... OK! Gondoltam próbálkozok valami mással. Mostanában sokszor játszik a macijaival. Mivel épp a rózsaszín maciját szorongatta, gondoltam csinálok egy rózsaszín macit. Elég pofás is lett. Nóri nagyokat sikongatva mondta, hogy röfi. Jobban szemügyre vettem és kicsit tényleg disznófeje lett szegény macimnak... Sebaj! Biztosan a választott szín vezette félre... De még mindig nem adtam fel! Úgy döntöttem, csinálok valami igazán könnyűt! Egy hóembert! Ez tényleg tök egyszerű: három egyre kisebb gombóc egymáson, barna szemek, gombok, répaorr, kalap. Mikor megkérdeztem Nórit, hogy ez mi, azt válaszolta, hogy egy "bá" és mutatta a bácsi jelét. Szóval ez egy bácsi. Hát az már nem is olyan rossz. De azért bántotta az önérzetemet, hogy eddig egyet sem ismert fel a gyerek. Így úgy gondoltam, tutira megyek és készítettem egy napocskát. Ezzel tényleg nem lehet melléfogni: sárga korong köré néhány napsugár, szemek, mosolygó száj oszt' kész. Kérdeztem: ez mi? Mire Nóri: "vi-vi" azaz virág. Majd közelebb is hajolt hozzá, hogy megszagolja és mondta, hogy "happ" azaz hapci. Na gondoltam OK! Akkor készítek neki egy virágot és azt tuti, hogy felismeri majd. Elkészült a virág és kérdeztem tőle, hogy ez mi. Mire Nóri mondta, hogy ez "gyuka" azaz gyurma. Mondtam, hogy ez egy virág. Mire Nóri kijelentette, hogy "Nem!". Na jóóóól van! -gondoltam magamban. És itt befejeztük a technika órát.

Amúgy Nórinak nagy tetszett a gyurma állaga, a színek. Élvezettel püfölte és gyúrta. Remélem kicsit jobb kézügyessége lesz, mint az anyjának...
Megjegyzés küldése