Imádom az olyan sorokat, hogy az "anya mindent megérez"! "Az anya 1000 gyerek közül is meghallja a saját csemetéje sírását!" Abba bele se megyek, hogy mi a helyzet az apukákkal. Azok a mocsárban vannak. Apukák le vagytok tojva, nem ti hordoztátok 9 hónapig (ami ugye igazából 10) a szívetek alatt a magzatot és nem ti hoztátok a világ legnagyobb kínjai között a világra a gyermeket. Nektek nem jár érzelgős maszlag!
Na szóval gyorsan az elején elmesélem, hogy mikor Nóri megszületett, hatágyas szobában voltunk. Másnap délelőtt öt anyuka és hat baba volt a szobában. Én vártam Balázst, mint a messiást, hogy megérkezzen, mert egy percre sem akartam Nórit egyedül hagyni. Viszont reggeli után már nem bírtam tovább és elmentem pisilni. Nóri aludt, gondoltam gyorsan elintézem a dolgom és rohanok majd vissza a kisbabámhoz. Azért beszóltam a nővérszobába, ami a szobánkkal szemben volt, hogy fél szemmel figyeljenek már a szívem csücskére. Elárulom nektek, hogy gyors pisilés, mint olyan, a szülés másnapján nincs. Rohanni ugye nem lehet, szóval épp visszavánszorogtam a helyemre, amikor hallottam, hogy egyik szobában tök kuss volt (benéztem, ott is voltak kisbabák, azóta sem értem, hogy hogyan csinálták, hogy mind csendben aludt. Biztos az valami csodaszoba volt, legközelebb oda kérem, hogy fektessenek), a másikból halk babagagyogások, panaszkodások (nem sírások!) hallatszottak. Ahogy közeledtem a saját szobám felé egyre hangosabban hallottam, hogy egy baba sírt. Jól emlékszem, hogy még meg is álltam, hogy analizáljam a sírást, ez egy éhes ordító baba volt, de nem az enyém hála a jó égnek. Mert az enyém ugye mélyen alszik. Szóval nyugodtan folytattam a komótos vánszorgást. Közben azon filóztam, hogy szegény anyjának milyen szar lehet, hogy nem tudja megnyugtatni a gyereket, mert az bizony egyre jobban üvöltött. Megint megálltam, hogy kicsit hallgassam, hogy vajon tényleg nem Nóri az. De nem! Tudtam, hogy az anyukák 1000 gyerek közül is felismerik a sajátjukat. Olvastam már baszki! No para, csoszogás tovább a finomillatú, tiszta padlón. Közben mellettem eltoltak egy kismamát az újszülött picijével a karjában, pár órája szülhetett. Számomra még mindig hihetetlen volt, hogy kevesebb, mint 24 órája én is épp vajúdtam és hogy mára már anyuka lettem... De még milyen anyuka!
Aztán odaértem a szobánk ajtajához és gyorsan kerestem tekintetemmel az alvó gyerket, de nem találtam. Helyette egy vérvörös fejjel ordító kisbabát láttam, hatalmas könnyekkel. Na és figyeljetek csak: rögtön leszartam a fájdalmat, vagy a sajgó sebet, rohantam, igen, ROHANTAM, hogy felvegyem a babámat.
És akkor bevillant, hogy nem 1000 gyerek közül nem ismertem fel a saját porontyom sírását, hanem Ő VOLT AZ EGYETLEN, aki épp üvöltött és még úgy sem ismertem fel a hangját, hát milyen anya vagyok én bakker?!
Szóval ennyit az első anyai megérzésemről. Mint ahogy a lenti példa mutatja, azóta ez csak egyre jobb! Íme a mai sztori.
Nóri negyedik napja lázas, főleg este, nem nagyon, csak kicsit és lázcsillapító után azonnal le is megy a láza. Második napja, hogy szörcsög. Nem durván, de hallani, hogy el van dugulva az orra, bár pl. az ujját tudja szopizni. Pár napja azt is észrevettem, hogy a popsija szokatlanul piros, pici apró pöttyök vannak rajta. Ezek mellett jön két kisörlője, amik folyamatosan kínozzák. Én egész héten azon pörögtem, hogy ezeket a tüneteket meddig lehet a fogzás számlájára írni és úgy döntöttem, hogy máig. Egyszerűen éreztem, hogy valami nem stimmel, hogy ez már a nem-normális kategóra és hogy itt azonnal tenni kell valamit!
Így ma reggel kértem időpontot az orvosunkhoz. Elmentünk, megnézte és mondta, hogy a fogzás ennyi ideig nem okozhat ilyen gondot. (Na ugye, én megmondtam!) Viszont furcsa, hogy más megfázásra utaló tünet (köhögés, torokfájás) nincs. Szóval, hogy kizárjuk a vesefertőzést (szó szerint idézem: "kidney infection"), bekérne egy vizeletmintát, amit holnap délelőtt 11-ig le kell adnunk. Ha nem sikerül ezt begyűjtenem, akkor írt fel antibiotikumot, amit 7 napig kell szedni.
Én rögtön mentem az orvosi rendelő alatti gyógyszertárba és kiváltottam a receptet (ami kellemes megeleptés volt, csupán 6.59 EUR) és kértem egy kislány babáknak való vizeletminta tároló zacskót. Mondták, hogy sajnos ez utóbbi nincs náluk készleten, de a recepten látják, hogy Dun Laoghaire-ben lakom és mondtak egy patikát, ahol valószínű, hogy tartanak. Hazaérve mentünk rögtön az általuk ajánlott patikába, de ott sem volt. Elcsattogtam még egy párba, majd az ötödikben végre találtak a raktáron ilyet. Kértem, hogy rögtön kettőt adjanak, ha esetleg nem sikerülne a dolog rögtön. Mondták, hogy ez az utolsó darabjuk ebből, de ne aggódjak, ez egy tök egyértelmű és elronthatatlan dolog (muhaha másodszor). A pelusba kell helyezni és belefolyik a pisi és ennyi.
Na jó, király! Balázzsal közben beszéltem és megkértem, hogy jöjjön haza, mert a vizeletmintával még ma vissza akartam menni a dokihoz. Amíg hazaért áttanulmányoztam a vizelettartó cucc használati útmutatóját. Egy mukkot nem értettem, de gondoltam Balázs majd jön. Ő okos. Majd Ő belevarázsolja a pelusba. Így is lett. Megmutatta Balázs, hogy hogyan kell. Nagy egyetértésben feltettük, rá a pelus. Minden király. Kivéve, hogy Nóri ordít, mert a combjánál törte a műanyag. OK! Pelus le, kicsi igazítás. Minden szuper! Várunk. Közben félóránként belenéztünk, hogy van-e már termés, de mindig tök üres volt. Nóri kicsit feszengett benne. De kb. egy óra után teljesen megszokta. Sokat mászkált benne és a harmadik bekukucskálás után úgy döntüttnk, hogy majd csak négy óra körül nézünk rá megint. Ma délután ötig voltak bent a dokinál, szóval ha négykor van benne cucc, azzal ötre simán odaérek. Ez volt a terv! Csakhogy négykor nagy szemekkel pislogtunk, ugyanis a vizelettartó még mindig üres volt, a pelus viszont elég jól megtelt pisivel. Hogy az Istenbe?!... Szerintem Nóri addig ficánkolt, amíg el nem engedett a ragasztó és a pisi melléfolyt, a pelusba. Szóval most itt állunk: vizeletmintatartó nélkül, pisiminta nélkül. Egy kicsi műanyag dobozt kaptam és meg is próbáltam fürdés előtt Nóri nunijához tenni, hátha megy bele valami, de semmi :(
Gőzöm sincs arról, hogy hogyan lesz ebből reggelre vizeletminta.
Másnap:
És akkor most elmondom, hogy ma hogy volt Nóri: délután semmi tünete nem volt. Tanácstalan vagyok, hogy most ettől függetlenül elkezdjem-e neki adni az antibiotikumot.
Szóval nem tudom eldönteni, hogy most beteg ez a gyerek vagy sem, a megérzéseim pedig már régóta nem működnek, úgyhogy asszem megkérdezem Balázst, hogy mi legyen.
Balázs: nicsen semmi baja... csak a fogzás okozza a tüneteket. És így is lett... mire kijöttek a fogai, a tünetek is emúltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése