Egy héttel a koncert előtt Bea, akit még salsaról ismerek, átjött hozzánk, hogy összeismerkedjenek Nórival.
A következő héten végig ezen a koncert-dolgon gondolkodtam. Még vasárnap reggel, a koncert napján is eszembe jutott, hogy lemondom az egészet. De megpróbáltam nem túlaggódni és azzal nyugtattam magamat, hogy ha Nóri nagyon sír és Bea nem tudná megnyugtatni, akkor egyszerűen hazajövünk.
A koncert napján Nóri délután később aludt el a szokásosnál, így csak este 7-kor ébredt fel, amikor mi pont indultunk. Az ébredés után minket már nem is látott, gyorsan kislisszantunk az ajtón. Azért hallgatóztam és pár perc sírás után Nóri meg is nyugodott, úgyhogy nyugodt szívvel indultunk el.
Nagyon érdekes volt babakocsi, vagy rajtam lógó gyerek nélkül közlekedni. Olyan könnyű és egyszerű volt minden: nem kellett a DART-nál a liftre várnom, nem kellett a babakocsit le- ill. felszenvednem a DART-ra, nem kellett minden lámpás kereszteződésben megvárnom, amíg az zöldre vált... ilyen apróságok.
A könnyedség mellett azért erős hiányérzetem is volt az én kis állandósult "csomagom" iránt.
Bea nagyon rendes volt és sms-ekben értesített, hogy mi a helyzet. Így megtudtuk, hogy jól eljátszanak Nórival, sőt Nóri még rá is mosolygott. Később sikerült megvacsoráztatnia Nórit és ami a legnagyobb meglepetés volt, hogy a szokásos időben fél 10 körül Norci minden gond nélkül elaludt :)
Így mi végig maradhadtunk a koncerten és fél 12-kor értünk haza. Igaz, hogy 10 percenként néztem a telefonomat, de nagyon jól éreztük magunkat! Egy mexikói gitárpáros Rodrigo y Gabriela koncert volt. Ezúttal egy kubai zenekarral léptek fel, ami számomra külön meglepetés volt! Zseniális, hihetetlenül tehetséges emberek! Egyszerűen fantasztikusak voltak!
Szóval a kettesben töltött este nagyon jól telt. Meg is beszéltünk Balázzsal, hogy keresünk a környéken egy babysittert, lehetőleg írt, aki minden második héten vigyáz pár órára Nórira, amíg mi elmegyünk valahová.
Íme az egyik kedvenc számom Rodrigo y Gabrirela-tól:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése