Sajnos pont lemerült a fényképezőgépünk, így nem tudunk képeket mutatni, de a látvány ma este egyszerűen pazar volt... Itt ülök a gépemmel az ölemben és amikor ezeket a sorokat írom még mindig a naplementében gyönyörködök... A nappalinkban az egyik fal teljesen nyitott, azaz 4 darab kb. egy méter széles és valamivel több, mint két méter magas ablakaink vannak, amikről a balkon nyílik és onnan nagyon jó a kilátás a városra és a tengerre.
A nap a felhőt narancssárgára, aranyra és lilára festette, amitől a tenger is lila színben pompázik. A távolban Dublin belvárosa szintén sötét lilában tűnik fel és a város fényei nem túl tolakodóan tarkítják a képet. Egyszerűen lélegzetelállító! Kár, hogy nem vagyok különösebb művészi tehetséggel megáldva és nem tudom jobban leírni a látványt.
Azért másról is szót ejtek, hamár billentyűzetet ragadtam. Ma a délelőtti óránkra egy helyettesítő tanár jött be, mert Patrick, a tanárom szabin van Portugáliában. Szóval egy új, ír tanárnő jött be. Csak pár hónapja tanít angolt (ami meg is látszik). Szegényke nagyon izgult és kicsit uncsi volt az óra, azaz nem túl dinamikus. Patrick eléggé pörgős órákat tart, így a különbség még feltűnőbb volt.
A délutáni óráim mindig a megszokott hangulatban zajlanak és a minőség sem kifogásolható. Andrew, a délutáni tanárom tanítási technikája nagyszerű. Rengeteg új szót tanulunk és olyan játékosan, hogy az órákon tanultak meg is maradnak a fejemben, sőt használom is őket a gyakorlatban. Ezért is van az, hogy bár a délutáni órákon még mindig "csak" az intermediate órára járok (ugyanis délelőtt már három hete váltottam egy magasabb csoportba). Mivel a többi diákot a délutáni órákon már lehagytam és a különbség egyre nő köztünk, egy idő után kénytelen leszek váltani, de addig is próbálok minél többet tanulni ebben a csoportban.
Iskoláról jut eszembe: a német vendégünk talált magának szállást és még a múlt héten szerdán be is költözött oda. Mint mondottam volt, a lánykának nem sok szerencséje volt, de ebben szerintem nagy szerepet játszott a bénasága is. Úgy értem, hogy próbált minél kevesebbért egy kiadó szobát találni, ugyanakkor nem volt erre elég pénze és fogalma sem volt, hogy kb. mennyibe kerül egy szoba itt Dublinban. Csak pislogott, mikor realizálta, hogy ezt heti 100 euró alatt nem lehet megúszni, vagy ha mégis, akkor az defektes (borzalmas környéken van vagy messze van a várostól vagy meg kell osztani a szobát valakivel, stb.). Na de könyörgök: valamit valamiért... Nem?! Tudom: már megint a kritikus énem pattog!
Ja és szerintem arról nem is írtam, hogy múlt csütin volt egy un. international food day (minden diák a saját országára jellemző ételt visz be ilyenkor). Én fasirtot és túrós-szilvás lepényt készítettem. Mindenkinek nagyon ízlett. Volt még német krumpli saláta és persze a spanyol többségnek köszönhetően ínycsiklandozó spanyol ételek minden mennyiségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése