No cukor, no édesség februárban

A címből is kiderül, hogy megőrültem :)

Az úgy volt, hogy január 7-én elkezdtem rendszeresen sportolni. Ennek semmi köze az új évhez. Nem hiszek az újévi fogadalmakban. Szerintem ha valamin változtatni akarunk, akkor azonnal kell cselekedni, nem kell megvárni a következő hónapot, vagy hetet és főleg nem az új évet.

Tudjátok, hogy nem vagyok egy fitness istennő, megszállott vagy fanatikus pedig főleg nem. Úgy jött az ötlet, hogy már elég okos és érett (öreg semmiképpen sem!) vagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy ha nyáron jól akarok majd kinézni fürdőruhában, akkor biza már most el kell kezdeni tenni érte. Évekig a nyári fürdőruhaszezonra az utolsó 2 hétben készültem fel, kemény koplalással. Amikor fiatal koromban a harmincas barátnőim bölcsen felhívták a figyelmemet, hogy ez csak pár évig működik, ugyanis bizonyos kor felett hiába koplalsz, a kilók meg se moccannak, akkor kedvesen mosolyogtam, hogy óóóó hát hol van az még... Hát tessék, itt van!
Nosztalgikusan idézem fel, hogy minden vizsgaidőszak után 4-5 kilóval kevesebb és pár centivel karcsúbb voltam... Ugyanis a sok stressz rám koplaló hatással van. Szóval a vizsgaidőszak mindig egy tisztító-/fogyókúra is volt egyben.

Na ez most nincs. Helyette van néhány elpuhult, megnőtt idom. Hogy elkerüljem a nyári hisztériarohamot, úgy gondoltam elkezdek tornázni.

A tervem az volt, hogy Nóri alvásideje alatt, hetente legalább négyszer egy óra izomerősítő gyakorlatokat végzek. Az első héten heti négy alkalommal csináltam Béres Alexandra tornáit felváltva. A YouTube-on találtam ezeket, teljes felvételek, egy órás edzésprogramok. Nagyon jól estek. Alexandra stílusa nekem nagyon bejön. Szeretem, hogy elmondja, mikor mi jön, mennyit csinálunk az adott sorozatból, hogy végig velem együtt csinálja, hogy elmagyarázza mikre kell ügyelni egy-egy feladat során. Az egy óra olyan hamar elmegy, hogy észre sem veszem. A feladatok között vannak nehezebbek, de nekem egyik sem volt olyan nagyon izzasztó. Egyszer sem éreztem, hogy nem bírom végigcsinálni, vagy hogy feladom.

A második héten néhány videóját törölték a YouTube-ról és mivel nem akartam mindig ugyanazt a tornasort csinálni, elkezdtem nézelődni. Így akadtam rá Rubint Réka videóira. Az egyik 20 perces karizom gyakorlatát elkezdtem csinálni és kemény öt, azaz 5 percet birtam, utána végem volt.
De nem vagyok az a könnyen feladó típus. Néztem más videókat is tőle és azóta sikerült kitapasztalnom, hogy melyik a nekem megfelelő. Így azóta heti 4-szer egy órát edzek valamelyik Rubint Réka edzésprogramra.
Az első alkalomnál mindig figyelek, próbálom memorizálni milyen feladatok vannak, így a többi alkalommal levehetem a hangot a videóról, mert sajnos Réka hangját, a kiabálását, a megyjegyzéseit nem bírom. Tudom, hogy a lelkesítés lenne a célja, de nálam pont ellentétes hatást ér el: feldühít és legszívesebben kikapcsolnám. De ha csendben nézem, elviselhető. Réka feladatsorai sokkal fárasztóbbak, mindig érzem másnap a hatását. Nagyon praktikus, hogy 20 perces blokkokra osztja az egy-egy izomcsoporttal kapcsolatos feladatokat. A blokkokat tetszés szerint lehet kombinálni. De ha kevés időnk van, akkor naponta elég egy 20 perces blokkot megcsinálni. Ez fizikailag sem olyan megerőltető.

Na és akkor innen kanyarodnék el az eredeti témához, hogy tegnap láttam a facebook-on, egy gasztroblogger, Zizi felhívását. Arról van szó, hogy Zizi februárban cukor- és édességmentes diétára fogja a családját és aki szeretne, vele tarhat. Azok közül, akik végigcsinálják, Zizi választ egy nyertest.

Mivel úgyis mozgok (már negyedik hete), ezért úgy gondoltam magasabbra teszem a lécet és belevágok a cukormentes étrendbe. Tegnap este láttam a felhívást és szerencsére aznap nem is ettem cukrosat, úgyhogy bár nem tudatosan, de a tegnapi nappal, azaz hétfővel kezdtem a diétát.

A kihívásban tiltólistán van mindenfajta cukor (kristály-, por-, nád-, pálma- stb.), méz, szirupok (agavé-, juhar-, rízs- stb.), továbbá azok az élelmiszerek, amelyek ezeket tartalmazzák. Ezek mellett tilos a kávé, fekete tea, kakaó és az alkoholos italok fogyasztása is.

Zizi heti bontásban beszámol a kihívásról, én is majd igyekszem írni arról, hogy miket és mennyit eszem és hogy hogy bírom a diétát.

A cukorról való lemondás számomra hatalmas kihívás. A bolti édességek, csokik, kekszek mellőzése nem lesz gond. Alapból nem eszünk ilyesmit. Ha nincs házi édesség, akkor sem fanyalodok rá a bolti nyalánkságokra. Nálunk a kekszek, csokik, cukorkák vígan elvannak hónapokig is és sokszor a kukában landolnak. Viszont a házi sütikről nagyon nehéz lesz lemondanom. A sütiket nemcsak a végeredményért szeretem csinálni, hanem a sütés öröméért, hogy bekapcsolhassam a KitchenAid-emet, a sütőmet és hogy valami igazán finomat és szépet alkothatok.
Hetente kb. két alkalommal készítek valamilyen sütit. Alapból igyekszem mellőzni a cukrot, ezért sokszor mézet használok édesítőként. Ezekből Nóri is szokott enni. Naponta egyszer eszem az általam sütött édességekből. Néha előfordul, hogy egy-két napig nincs itthon süti, olyankor simán kibírom édesség nélkül. Illetve hetente kb. egy alkalommal reggelire lekváros kenyeret, vagy műzlit eszem. Nassolni egyáltalán nem szoktam. Olyan nincs, hogy csak úgy csipegetek, vagy bekapok egy falatot. Szóval az lesz nehéz, hogy a berögzült dolgokat, mint édes reggeli, desszert az étkezések végén, vagy a délutáni tea mellé, elhagyjam.

Azt viszont előre tudom, hogy Zizi feltételeit nem tudom maximálisan betartani, ugyanis a reggelim mellé muszáj fekete teát innom, így ezt megtartom. De minden mást igyekszem, nagyon-nagyon igyekszem betartani.

Kicsit tartok attól, hogy az édesség hiányát majd szénhidráttal próbálom pótolni, így erre is külön figyelek majd, ugyanis nem szeretném ha a cukormentes kalandot súlygyarapodással zárnám.

A kihívásba nem vonom be Balázst :) De biztos nem lesz panasza, hiszen Ő bent a Google-ben sokféle finomságot ehet :) Nórival viszont nem lesz gondom. Vele egyszerű betartani a dolgot, hiszen alapból kerülöm az étrendjében a cukor használatát.

Nóri szösszenetek

Én: - Nóri, úgy érzem pelust kéne cserélni! Gyere!
Gyermek meg se moccan, a könyvébe merülve lapozgat.
Én: - Nóri, kérlek gyere! Ki kell cserélni a pelusodat.
Semmi reakció.
Én: - Norci, hallod, amit mondok?!
Nóri felnéz: - Sajnálom, nem értem.
...és folytatja az olvasást.

Pénteken voltunk Kerekítőn. Előtte beültünk egy teázóba, én ittam egy teát és közösen elmajszoltunk egy mazsolás scone-t. Adtak hozzá vajat és lekvárt is. Nóri nézi a pici vajat, megkérdezi mi az. Mondom: vaj. Mire Nóri: "A vajat a cica eszi".

A pelenkázón a lábaival hadonászik. Félreállok, hogy megvárjam, amíg kitombolja magát. Abbahagyja, majd megszólal: "Nem szabad kupit csinálni".

Máskor szintén a pelenkázón kezdené a rugdosást, de saját megát fegyelemre inti: "Nem szabad anyát rugdosni!"

Boltban meglátja a kislányos bizsukat: "Ez tetszik, ezt hazavisszük!"

Mostanában sokszor ráül ruhában a bilire (ruha nélkül a világ minden kincséért sem hajlandó, nem is erőltetem). Egyik nap gyanús volt a nagy csend, benéztem a nappaliba: Nóri a nappali közepén a bilin ül (persze ruhával együtt) és újságot lapozgat. Kérdezem: Nóri te mit csinálsz? Jön a válasz: "Kakilok!" Ja, bocsánat!

Szilvitől kaptunk karácsonyra egy kirakós könyvet. Nóri nagyon szereti az ilyet. Az egyik oldalán egy kép van, egy verssel, a másikon egy 9 darabos kirakó. Olvassuk a könyvet, megbeszéljük, hogy melyik oldalon mi van. Kérdezem: Szereted ezt a mesét? Mire Nóri kijavít: "Nem mese hanem kirakó."

A "hanem" kötőszót máskor is jól használta, de ez... Este fürdés után adom rá a pizsamát, halkan suttogom: "Gyorsan begombolom és utána mész aludni." Nóri kiveszi a cumit a szájából és suttogva korrigál: "Az nem gomb, hanem patent." Hát igen, csak pontosan, szépen... :)

Kint voltunk a játszótéren és Balázs betette Nórit a nagy hintába. Ezen el lehet feküdni és úgy lökjük. Nóri néhány lökés után közli: "Ez nem móka!"

A szobájában van egy IKEA-s viráglámpa. Nóri ránéz: "Virágocska, lámpácska." A becézés nagyon megy neki :)

Elalvás előtt pelenkázom. Közben odaadom neki az alvós pólóját, azt bögyörgeti, majd a fejére teszi és megkérdi: "Hová tünt Nójika?" Nevet... Ismét elbújik a póló mögé: "Hová tünt babácska?"

A konyhában főzök. Nóri kérdezi: "Mit csinál anya?" Majd meg is válaszolja: "Finomat főz."

A nappaliból jól rálátni egy hotelre, ahol gyakran tartanak esküvőt. Ma láttam, hogy egy oldtimer autó gurult a bejárat elé. Kiáltottam Nórinak, hogy "Nóri, gyere gyorsan, ott a menyasszony!" Nóri rátapadt az ablakra: "Óóóóó ott a királyasszony!" :)

Reggeli után az etetőszékben játszott Nóri. Két vajasdobozzal játszott. Az egyikben már alig volt egy kenyérre való, a másik tele volt. Nézegette, emelte őket. "Ez üres. Ez tele van. Ez könnyű. Ez nehéz (közben nyög is, ahogy emeli)." Egymásra rakta őket. "Két kis vajasdobozka." Rátette a kacsát. "Dele ide kicsi bogajam, csüccs a dobozja." És ez így ment kb. fél órán keresztül. Mi pedig békességben, nyugalomban fogyaszthattuk a reggeli gofrit és a teánkat. Most sokan utáltok, ugye?! :)

Nézi, ahogy Balázs üti a billentyűket. A Gmail-ben, a jobb felső sarokban látni egy pici képet Balázsról. Nóri megszólal: "Ott egy pici Apa." Majd gyorsan meg is dicséri magát, amiért felismerte: "Jajj de okos vagy!" :)

Vacsora után egyre jobb kedve lesz és elkezd halandzsázni, majd a monológja végén megjegyzi, csak hogy világos legyen számunkra is: "Ez halandzsa volt."

Fordított sütik

Nagyon szeretem a fordított sütiket. Egyszerűek, szépek, finomak.

A tavalyi év utolsó sütije nálunk egy fordított vörösáfonyás torta volt. A lehető legjobb választásnak bizonyult. Ez egy pofonegyszerű recept, amit Martha Stewart oldalán találtam. A vörösáfonyát elég nehéz beszerezni, de nálunk karácsony táján igen elterjedt gyümölcs, ugyanis a karácsonyi sültek mellé gyakran kínálják a savanykás bogyósgyümölcsből készült szószt kísérőként. A Tesco-ban leárazták egyszer és bár pár nappal később már repültünk is haza az ünnepekre, nem tudtam ellenállni a vörös, mosolygós, hatalmas szemű finomságoknak. A sütinek nagy sikere volt, két nap alatt elfogyott. Eteti magát. A kevert tészta tetején csücsül az illatos, fahéjas, savanykás, sült gyümölcs. A befektetett energia és íz arányában ez egy szuper kis sütemény. A vörösáfonya pedig egész különlegessé, ünnepivé varázsolja. Igazi kényeztető finomság.

Íme a recept:

Kivajaztam egy 20 cm-es kerek tortaformát, majd sütőpapírral kibéleltem. Egy nagobb darab papírt vágtam le, hogy a tepsi alját és a széleit is befedje. A vajazásra azért van szükség, mert így a tepsi falára tapad a papír és könnyebb vele dolgozni. Ha van olyan tortaformánk, ami nem kapcsos, akkor bátran használjuk azt és ebben az esetben elég ha bőven kivajazzuk a formánkat.
Fél csésze cukrot keverjünk össze fél teáskanál fahéjjal és negyed teáskanál mézeskalács fűszerkeverékkel. Tudom, sokan nem szeretik az olyan recepteket, ahol a csésze a mértékegység. Nekem van egy csészealapú mérőedény készletem. Megnéztem és az egy csészére az van írva, hogy 236 ml. Remélem ez segít az átszámításban.
Na, de vissza a recepthez: a cukros keveréket öntsük a tepsink aljába, próbáljuk meg egyenletesen eloszlatni és szórjuk rá a megmosott vörösáfonyákat (kb. 2 csésze áfonyára lesz szükségünk, az a lényeg, hogy teljesen befedje a tepsink alját, én bőkezűen bántam az adagolással és nem bántam meg :).
Hat evőkanál puha vajat keverjünk jó habosra fél csésze cukorral. Adjunk hozzá egy egész tojást, keverjük ezt is jó alaposan el. Majd adjunk hozzá egy kis vaníliaaromát.
Egy másik tálba keverjünk el 1 és 1/4-ed csésze lisztet, másfél teáskanál sütőport és egy nagy csipet sót. Szitáljuk a lisztes keverék felét a vajas masszára és egy fakanál segítségével keverjük el. Majd adjunk hozzá negyed csésze tejet, ezután a lisztes keverék másik felét is szitáljuk rá és keverjük el és legvégül jöhet lazításnak ismét egy negyed csésze tej.

Kanalazzuk a tésztát az áfonyára, egyengessük el. Nálam 170 fokon, 30 perc alatt sült készre a tészta. Még melegében lekapcsoltam a formáról a keretet és kiborítottam a tortát egy tányérra, majd lehúztam róla a sütőpapírt.

Gyönyörű, illatos, finom... mi kell még?

A másik sütit ma délután dobtam össze. Ez is igazán mennyei finomság és egyszerűbb a gyümölcsöt hozzá beszerezni, mint az előzőnél. Ez ugyanis egy fordított szirupos narancstorta, amit itt találtam és egész héten izgatta a fantáziámat és azt kell mondjam, nem hiába... :)
A szirup édessége tökéletes párost alkot a narancs héjának a kesernyés ízével, mindez egy könnyű diós piskótán tálalva... Nyamm!

Itt az én változatom:
A szirup készítésével kezdjük: 15 dkg cukrot, 1,5 dl vízzel és fél citrom levével felfőzünk. Amíg melegszik a szirup, megmosunk és kb. 2 mm vastag (vagy vékony???) szeletekre felkarikázunk 30 dkg narancsot (ez két nagyobb narancsnak felel meg). Amikor a cukor olvadni kezd, beletesszük a szeletelt narancskarikákat és ezzel együtt 10 percet főzzük. Én legközelebb csak 10 dkg cukorral és 1 dl vízzel készítem, mert a narancs ereszt annyi levet, hogy elég legyen a szirup.

Közben a fenti módon kivajaztam és sütőpapírral mindenhol kibéleltem a 20 cm-s tortaformámat. Nagyon fontos, hogy a sütőpapír alul és az oldalán is beborítsa a formánkat, különben kifolyik alul a szirup.

Amíg a narancs a szirupban fő, elkészítettem a piskótát: 10 dkg cukrot 2 egész tojással robotgéppel jó habosra keverünk. Ez eltartott egy ideig, addig egy kisebb tálba szitáltam (a szitálást nem érdemes kihagyni, mert attól lesz levegős, könnyed a tészta) 6 dkg lisztet, 6 dkg darált mandulát és 1 teáskanál sütőport. (Az eredeti recept darált diót ír és szerintem a narancshoz a dió jobban passzol, szóval ha tehetitek diót tegyetek bele.) Majd alacsonyabb fokozatra kapcsoltam és hozzáadtam 6 dkg puha vajat (én mikróban melegítettem fel a vajat és a fele meg is olvadt, de nem volt gond). Ezután lekapcsoljuk a gépet, fakanálra váltunk és a tojásos masszához adjuk a lisztes keveréket. Elkeverjük.

A narancskarikákat kihalásszuk a szirupból és a tepsink alját kitapétázzuk vele. Ráöntünk annyi szirupot, ami épphogy ellepi és rákanalazzuk a tésztát.

170 fokon 25 percig sütöttem. Hasonlóan az előző sütihez, ezt is még melegében egy tányérra borítottam és levettem róla a papírt. Majd próbáltam uralkodni magamon, hogy ne vágjam fel még melegében, de nem sikerült. Langyosan kóstoltuk meg: isteni volt! Aztán kihülve is ettem belőle egy szeletet (na jó kettőt... vagy hármat...) és nekem hidegen még jobban tetszett. A szirupos narancs egy krémszerű réteget képez a puha piskóta tetején. Ez a piskóta igazán könnyű, szinte elrepül... veszélyes fajta... Nem érzi a gyomor a súlyát és az ember csak tolja befelé, amíg észbe nem kap, hogy a torta fele eltünt.
Balázs szerint a torta íze nagyon hasonlít a narancslekvárra (nem meglepő ugyebár), de vitatkoznék ezzel: én utálom a narancslekvárt (vagy lehet, hogy mégsem?...), de ez a süti, hát ez valami mennyei. Szóval tényleg érdemes egy próbát tenni, higgyetek nekem.

Ja és most jut eszembe, hogy korábban már készítettem egy nagyon klassz fordított ananásztortát. Az is nagyon finom volt, de az kicsit időigényesebb. Ha van kedvetek, próbáljátok ki, a receptet itt találjátok hozzá.

Nóri szösszenetek

Balázs múlt vasárnap elutazott egy hétre New York-ba. Így most Nórival kettesben vagyunk itthon. Hogy Balázs se maradjon le semmiről, minden nap megírtam neki, hogy Nórika miket mondott. Úgy gondoltam, veletek is megosztom ezeket a szösszeneteket.

A délutáni alvása után öltöztettem Nórit és mondta, hogy "alvós zokkó" (azaz alvós zokni).

Kérdeztem ebéd után, hogy mit ettünk. Mondja "tísztaaa" (azaz tészta). Kérdezem, hogy mivel ettük (célozva a csemegeubira), de az jött válaszként, hogy "kanállal". És milyen igaz :)

A Kingutól kapott karkötőkkel játszott. Van köztük két fehér, két lila és egy zöld. Hallom, hogy mondja "a zöld hiányzik". És tényleg: az ágy alatt volt.

Uzsira csak egy fél narancsot evett. A másik felét is felszeleteltem és egy pici tálkába tettem. Nemsokkal vacsi előtt kiszúrta a tálkát és mondta, hogy "kéj naancso". Kérdezem: Ki kér? Mire Ő: "Lécz Nója kéj naancso."

Hozta a jelmezbálos Bogyó és Babóca könyvet és most nem azt mondta, hogy "jemezbá", hanem, hogy "cébadobáás" (merthogy a tornaversenyes mese is abban van, amiben Bogyó célba dob).

Mikor indultunk sétálni a liftben igazgattam magamat és megkérdeztem: "Nóri, na milyen vagyok?" Mire jött a válasz: "Szép!" (Oooolvadoztam!)

A Tescoba menet beugrottunk egy könyvesboltba. Nóri a gyerekkönyveknél lázba jött. Levett egy könyvet és ezt mondta: "Anyuska, ide nézz, dele, csüccs ide!" Fogalmam sincs, hogy az anyuskázás honnan jött, de nagyon édes volt!

Egyik reggel kimentünk a Tesco-ba vsárolni. A kereszteződéseknél elengedtek minket az autók. Mondtam Nórinak, hogy integessen nekik (megköszönve, hogy megálltak nekünk). Úgy örültek neki a sofőrök :) :) :) Visszaintegettek Nórinak.
Bár Nóri igazából a kocsiknak intett, mert nem látta, hogy ki vezeti őket. Mindenesetre nagyon jól jött ki. Illetve integetett egy kukásautónak is. Az abban ülők is úgy megörültek. Vigyorogtak, visszaintegettek. Tök jó érzés volt, hogy egy ilyen aprósággal örömet okoztunk másoknak :)

Ha grimaszolok, vagy hülyülök, rendszeresen mondja, hogy "Anya vicces" és közben nevet. 

Kedd este a vacsinál emlegette Balázst. Mondtam neki, hogy apa még mindig dolgozik, messze és hogy még soká jön haza. Erre mondta, hogy "Apa dolgozik" és hogy "Ötöt kell aludni"... ugyanis előző nap egyszer elmondtam és mutattam a kezemmel, hogy még ötöt alszunk mire jön haza Apa és ezt így megjegyyezte. Nem is gondoltam volna!

Este vacsora után amíg én elpakoltam, Ő játszott és hallottam, hogy ezt mondta: "Merre jár a Pál?" Megálltam és megkérdeztem, hogy mit mondtál? Megint mondta: "Merre jár a Pál?"... A Szil szál szalmaszál, Tengerecki Pál-os vers/dalból idézte vissza ezt a sort.

Vacsora után, mondta, hogy "Vége". Elvettem előle a tálcát és mondta, hogy "Köszönöm szépen!" Merthogy az utóbbi napokban szoktam mondani (ha el nem felejtem) az étekzések után, hogy "Ilyenkor azt mondjuk, hogy Köszönöm szépen, nagyon finom volt!" Ezek szerint nem feleslegesen koptatom a nyelvem :)
Egy nappal később teljesen magától mondta a vacsora végén, hogy "Köszönöm szépen! Finom volt!" Azóta is rendszeresen megköszöni az étkezések végén az ennivalót.

Csütörtök reggel mondta, hogy "Apa, dolgozik, Hármat kell aludni" mondtam, hogy már csak kettőt. Később aznap magától említette, hogy "Ketteset kell aludni." :)

Délután pelenkáztam és kérdeztem, hogy "nem túl szoros a pelus?" Mire Nóri: "kényelmes" :)

Készítettem este Rooibos teát magamnak, látta, hogy veszem ki a filtert és mondta: "filter".

Matatott a cupik között, majd kivette a rózsaszín elefántot és azt mondta: "Kedvencem". Mosolyogtam. Ő folytatta: "Ezt szeretem." (Cukker!!!!)

Adtam neki a Rooibos teából és pár korty után kérdeztem, hogy "Kérsz még teát?" Mire válaszolt, hogy "Nem köszönöm!"

Pelusoztam és a pelenkázón hagytam, amíg egy lépésre tőle a szekrényhez léptem. Közben figyelmeztettem, hogy "Óvatosan!" Mire Nóri folytatta: "Nem moccansz!"

Egyik reggel öltöztettem, megfogtam a talpait és tök hidegek voltak. Mondtam, hogy jajj de hideg, mire Norci nevetve hozzátette: "Jégcsap."

Hívott olvasni: "Anc mese!" Mondtam, hogy "Megyek, megyek...". Mire Nóri: "Dele ide kincsem!" :)

Aztán máskor megint szólít, de épp valamit csináltam és nem tudtam menni. Mondom: "Mindjárt megyek!" Nóra folytatja: "Fél pillanat!"

Nóri dumál

Mióta otthon voltunk Nóri egyre többet dumál. Szinte minden nap mond valami újdonságot. Kezd rövid mondatokban beszélni. Néha már mond ragokat, használ jelzős szerkezeteket és a különböző igeidőket is használja. Ez egy nagyon édes korszak. Csak kapkodom a fejemet, hogy milyen gyorsan fejlődik. Tényleg élmény minden új szó, minden új mondat, minden próbálkozás.

Jöjjön néhány szösszenet:

Vonatosat játszunk. Kapott Nóri egy IKEA-s vonatpályát, néhány vonattal együtt. Ezekből építünk pályát és tologatjuk a vagonokat. Közben mindig éneklem a "Megy a gőzös"-t. Egyik nap meg-megálltam a sorok végén, hátha Nóri majd befejezi az adott sort, de várhattam... Norcit ugyanis nem nagyon érdekelte a dolog. Majd a szokásos befejezés "Elől ül a masiniszta, Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja." helyett úgy énekeltem, hogy "Elől ül a masziniszta, Hátul meg a krumplifejű palacsinta." Mondanom sem kell, hogy ezt azonnal ismételte utánam. Majd rögötn mondta, hogy "Nóra kér palacsincsin". Ezt addig mondogatta, míg este 7-kor neki nem álltam palacsintát sütni...

Másik éneklés alkalmával történt:
Anya: - Boci, boci
Nóri: - Taaar.... kaaaa...
Anya: - Se füle, se
Nóri: - Faaaar.... kaaaa...
Anya: - Odamegyünk
Nóri: - Laaaak... taaaaa...
Anya: - Ahol tejet
Nóri: - Kaaaap... taaaa...

Mostanában, hogy sokszor szívtuk Nóri orrát, az orrszívás után mindig adtam rá puszit neki és megkérdeztem, hogy "jobb?". Pár nap elteltével a puszi után magától mondta, hogy "jobb" (azaz "lobb"). Azóta is a vigaszpuszik után rögtön mondja, hogy "jobb" :)

Múlt héten tanítgattam Nórinak a teljes nevét, de nem sok sikerrel. Majd egyik nap paradicsomos gombócot főztem. Együtt néztük ahogy főnek a gombócok. Megkérdeztem Nórit, hogy ki eszi meg ezt a sok gombócot. Mire jött a válasz, hogy "Lécz Nóra" :)
Azóta már többször is mondta a teljes nevét. Egyik nap pl. pelenkázás közben mondta, hogy "Lécz Nóra lába csupasz" :)

De ilyeneket is mond már:
"Apa nincs, apa dolgozik, apa este jön."
"Apa nincs, elment vonat, dolgozik."
"Most nem szeretne." (ez szeretnék akar lenni)
"Baba eszik fincsiség."
"Baba éhes, pocó éhes, hamm, hamm."

Az egyik nagy kedvencem, amikor hív minket és szól, hogy "Anc/Apa dele, dele, csüccs ide!"
Ma ebéd közben mondta, hogy "csupa krumplifőzelék" (és közben mutatta a kezét). Fürdéskor pedig egy flakonnal játszott és ahogy öntötte ki belőle a vizet, mondta, hogy "Odanézz, sok-sok bubi!"
De nem is folytatom a sort, mert rengeteg dolgot mond, ismétel, kommentál. Sokszor egyes szám harmadikként emlegeti magát. Cukker! :)

Ezeken kívül már sok mondókának és dalnak ismeri a sorvégeit. Illetve egy angol dalocska első sora is megy már neki:

Egyik nap letettem délután aludni, de hallottam, hogy még játszik, ezeket mondta közben: "egyik láb, másik láb, kettő van, fincsi (???), mackó itt, fincsi, tente, most tente, egyik, másik, utolsó." De nagyon hosszan mondogatta a szavakat, csak ezeket sikerült megjegyeznem.

Az alapszótárában már benne van a kérem, köszönöm, szívesen, tessék, bocsánat és próbálja mondani azt is, hogy egészségedre (miután tüsszentünk).

Vannak "Nóri szavak" is. Ezek közül a kedvenceim a "zives" (azaz vizes) és a "bocsáta" (azaz bocsánat) :)

A beszéden kívül nagyon jól halad a halandzsázásban is. Néha elkezdi és percekig csak mondja, mondja a magáét. Nagyon édes! Imádom! Hétvégén sikerült is egy kicsit ebből elkapnom:

És akkor még egy videó. Ezúttal dínókkal dekoráltuk ki Nóri falát (Ő választotta ezeket a matricákat). Nagyon szereti, midnen nap többször is megnézzük őket:

Karácsonyi beszámoló

Lassan, de biztosan kilábalunk a betegségből. Én még esténként kicsit köhögök, de a kezdeti hörgésekhez, torokkaparós köhögésrohamokhoz képest ez már semmi. Nórika is gyógyulóban van, már alig kell szívni az orrát.

Még nem is írtam a karácsonyunkról.

Nagyon jól éreztük magunkat! Jó volt ismét a családdal lenni, közösen díszíteni a karácsonyfát, csomagolni az ajándékokat, énekelni a "Mennyből az angyal"-t, nagyokat beszélgetni, marékszámra enni a földimogyorót, tálból kanalazni a friss mákosgubát, húgomékkal késő estig filmet nézni, anyuval nagyokat nevetni. Jó volt látni, hogy Nóri élvezi a társaságot, hogy napok alatt több szót tanult, mint az elmúlt hónapokban összesen. Megható volt látni, hogy milyen nagy kerek szemekkel nézi a karácsonyfát és mindennél többet ért a hatalmas mosoly az arcán, amikor mindannyian körbeálltuk a fát és együtt elénekeltük a "Kis Karácsony"-t. Jó volt látni a gyerekeket. Rácsodálkozni, hogy már megint mennyit nőttek, hogy mennyit változtak. Teljesen ledöbbentem, hogy Livikének már milyen csodaszép derékig érő a haja és hogy milyen illedelmes, figyelmes, hogy olyan szavakat ismer, hogy az agyamat eldobom. Meglepett, hogy Árminka egyre szebb, de komolyan, ilyen szép kisfiút még nem láttam.

Szóval ismét magunkba szívtuk a család melegségét, a szeretet, a meghitt pillanatok varázsát és feltöldődtünk.

Nem tudom nektek megfogalmazni azt a várakozással teli érzést, amikor az autóban közelítünk Kisterenye felé. Az autópályát elhagyva sorolom magamban a falvak nevét, hogy még mi van hátra. Gyönyörködöm a Mátra lábában meghúzódó apró, kopott falvakban. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Az idei fehér karácsonynak nagyon örültem. A hólepte táj mesés volt. Mikor Pásztóhoz érünk, sok-sok kedves gimnáziumi emlék felelevenedik bennem. Eszembe jut, milyen jó is volt itt gimnazistának lenni és ráeszmélek, hogy milyen rég is volt... Pásztónál már türelmetlen vagyok, hiszen már csak 20 perc és otthon vagyok. Majd jön Mátraverebély, a nagybátonyi elágazó és jönnek sorra az ismerős épületek: a régi Skoda üzelt jobbra, a bicikliüzlet balra, a MOL kút jobbra, mellette a Lidl, az uszoda, ezekkel szemben az üzeltsor, majd az ABC, a lakótelep, a másik oldalon sorban a kis házak, néhányban tudom is, hogy kik laknak, aztán megint balra az emlékmű és már csak egy kereszteződés és ott a házunk, bekanyarodunk és meg is érkeztünk. Végre itthon vagyunk!
Apukám azonnal megjelenik az ajtóban, vidáman dúdolászva közelít és már veszi is ki a kezünkből a csomagot. Segít felvinni a bőröndöket. Anyu is jön, mellette Kingu, mindenki örül. Örülünk egymásnak és annak, hogy előttünk áll pár nap, amit ismét együtt tölthetünk.
Ahogy belépek, megcsap az otthon illata. Belebújok a kikészített papucsomba és már visz is a lábam. Szinte súlytalanul lépkedek. Mindegy, hogy merre megyek, hiszen a ház minden szegletét, minden zegét-zugát pontosan ismerem. Itthon vagyok! Megérkeztem!
Hirtelen nem számít az utazás, a repülőút fáradalmai. Nem számít az autózás, hogy olyan sok cuccot kell cipelni. Minden gondot feledtet, hogy a szeretteimmel lehetek, hogy átölelnek, megpuszilnak, hogy ott folytatjuk, ahol pár hónapja abbahagytuk.
És akkor jönnek a kérdések, a válaszok, egymás szavába vágunk, buta poénok repkednek, amin mindenki jót nevet, gyorsan jár a nyelvünk, peregnek a szavak. Balázs már követni sem tudja miről beszélünk, de mi csak mondjuk. Egyre gyorsabban, egyre hangosabban, egyre nagyobb nevetéssel.

Nem számít az ünnep, mert számomra ünnep minden alkalom, mikor látom a családomat. Az, hogy most ezt épp karácsonynak hívjuk, nekem nem számít.
És boldog vagyok.

Ilyenkor nem gondolok arra, hogy csak pár napig tart ez a mesés állapot. Csak élvezem, hogy pár napot itthon tölthetek és hálás vagyok, hogy van egy hely, ahol rám mindig ez vár.

B.U.É.K.

Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek!

Mi 21-én utaztunk haza, Magyarországra és 30-án jöttünk vissza. Már az utazás után éreztem, hogy valami motoszkál bennem és sajnos tegnap reggel iszonyú torok- és fejfájásra ébredtem. Így a tegnapi napunk elég ramatyul telt, főleg az enyém :(
Alig tudtam kikelni az ágyból. Szerencse, hogy Balázs itthonról dolgozott (már amennyit tudott).

Nóri is kicsit beteg, folyik az orra, illetve sokszor be van dugulva. Napközben és este hatalmas sírás és harcok árán, szívjuk neki. Szerencsére más baja nincs, remélem megússzuk ennyivel a dolgot.

Engem az utazás és most ez a megfázás eléggé levert a lábamról. Nóri is nyögi még az utazás fáradalmait, így tegnap délelőtt és délután is aludt, összesen 4 órát. Este 10-kor aludt el. Miután Norci elaludt, Balázzsal kihúztuk a nappaliban a sarokülőt, befészkeltük magunkat és egy rendelt pizza, sültkrumpli, gyümölcslé (és az én esetemben Neocitrán) kíséretében megnéztük a My Fair Lady-t :) Éjfélkor hallottuk, hogy tüzijátékoztak a kikötőnél. Sajnos a lakásból nem láttuk. Szóval nagyon nyugis szilveszterünk volt.

Ezúton szeretnénk minden kedves blogolvasónknak boldogságban, erőben, egészségben gazdag új évet kívánni!