Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 2. rész

Két hét telt el azóta, hogy Nórival elkezdtük a kóstolgatást. Elég jól fogadta az új ízeket. Ma ott tartunk, hogy evett már: almát, barackot, szilvát, banánt, répát, paszternákot és csicsókát. A héten kevésnek bizonyult a napi egy adag kiegészítő étel, így naponta kétszer kap valamilyen gyümölcsöt vagy zöldséget. Eddig pürésítve kapta az ételeket. Jövő héttől az étel egy részét majd csak összenyomjuk neki, hogy szokja a darabos dolgokat is.

Eddig a banán és a csicsóka kivételével minden tetszett neki.

Remélem, hogy a napközbeni kajaadag növelése azt jelenti, hogy este majd nem lesz szüksége olyan sok etetésre, azaz én több alváshoz juthatok majd :). Nagyon fárasztó, hogy még mindig 3-4 alkalommal ébred este szopizni. Főleg az a fárasztó, hogy hajnali 4-kor szopizik és utána reggel 5 körül már ébred is.

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 1. rész

Hétvégén elkezdtünk Nórinak anyatejen kívül mást is adni. Sokat olvastam erről az interneten és sok tanácsot kaptam tapasztalt anyukáktól.

Sok hasznos infót találtam a témában itt.

Biztosan sokan tudjátok, hogy szeretünk főzni és sütni. Nóri már egész pici kora óta ott volt velünk az asztal mellett a pihenőszékében, sőt Nóri sokszor nézi a pihenőszékéből, ahogy a konyhában tevékenykedünk.

Az utóbbi hónapokban rendszersen mutogattam neki a mi kajáinkat. Hagytam, hogy megszagolgassa, a kezébe vegye őket, a nyers gyümölcsökbe, zöldségekbe, vagy pl. a pirítós kenyerembe hagytam, hogy belenyaljon. Ezek nem tudom, hogy mennyire voltak fontosak abban, hogy majd a szilárd táplálékot elfogadja. Ez igazából nálam tök automatikusan jött, nem is gondolkodtam rajta.

A hozzátáplálást a következők szerint kedztük el: hétvégén a délutáni szopizás után pár kanál almalevet kapott. Balázs lereszelt egy fél almát és kinyomkodta a levét. Tényleg csak pár kiskanálra volt szükség, hogy megkóstoljon egy új ízt.

A kanállal evés gond nélkül ment. Gondolom azért nem okozott gondot, mert a kanalas gyógyszereket eddig kiskanállal adtuk neki és nem volt neki szokatlan. Szerintem hasznos már a 2-3 hónapos kisbabának néha-néha kiskanállal adni anyatejet, vagy tápot, csak, hogy szokja a dolgot.

Az almalé iránt nagy érdeklődést mutatott Nóri :) Minden kanálra szépen nyitotta a száját, viszont az új íz nem feltétlenül nyerte el a tetszését. Azért kitartóan ízlelgette.

From Nóra

From Nóra

From Nóra

Nagyon pozitívan csalódtam, ugyanis arre számítottam, hogy első nekifutásra egyáltalán nem fogadja majd el. Ezek szerint már készen áll, hogy az anyatejen kívül mást is egyen.

Hétfőn a délutáni ébredés után megszoptattam, utána adtam neki egy negyed reszelt almát. Ez már nagyon ízlett neki. Mindet megette, sőt még evett volna, de nem mertem elsőre többet adni. Én a szoptatás után adtam neki. Van aki a szoptatás előtt szokta. Azért szoptattam meg először, mert nagyon éhes volt Nóri és nem akrtam még az almapucolással, reszelgetéssel húzni az időt. Legközelebb lehet, hogy majd megpróbálom szoptatás előtt megetetni.

Tegnap ismét csak anyatejet kapott. Vártam, hogy lesz-e az almának hatása. Van, hogy megfogja a babák hasát. Nórinál ez nem jelentkezett, úgyhogy ma a délutáni alvás után már egy fél reszelt almát kapott. Utána nem is szopizott, csak nagyon röviden.

Csütörtökön megint csak tejet kap. Pénteken pedig lehet, hogy barackot kap, de az is lehet, hogy maradunk az almánál és keverek majd bele neki egy kis baba rízst (baby rice).

Egyébként itt Írországban a hozzátáplálást, csakúgy mint otthon, 6 hónapos kortól ajánlják. Ha szükséges, akkor 4 hónapos kortól is el lehet kezdni.

Első ételek között pürésített zöldségek (répa, paszternák, krumpli, borsó, bab), gyümölcsök (alma, körte) és hús szerepelnek. Ezek mellé kaphat a baba baba rízst is. Kerülendőek a tejtermékek, a liszt, tojás, magvak, méz, só, cukor. 6 hónapos kor után a következők kerülnek folyamatosan bevezetésre: kenyérfélék, tészták, főtt tojás, illetve a pasztörizált tejtermékek. Ekkor már nem kell neki pürésíteni, elég összetörve, összenyomva adni az ételt. 9 hónapos kortól falatnyi formában szinte mindent ehet a baba, kivéve a nyers húst, tojást, magvakat és pasztörizálatlan tejtermékeket. Egy éves kortól már tényleg mindent kaphat, kivéve az egész magokat, csökkentett zsírtartalmú tejet, cukros, illetve szénsavas üdítőitalokat.

Mellgyulladás, avagy a szoptatás örömteli pillanatai

Nóri születése után nem sokkal írtam egy bejegyzést arról, hogy milyen nehézkesen kezdett el szopizni. Volt akkor minden: technikai problémák, növekedési ugrás, kisebesedett mellbimbó. Aztán idővel Nóri ügyesen megtanult szopizni, a cicim is meggyógyult és a szoptatás örömtelivé vált.

Akkor a kálváriából kimaradt egy állomás: a mellgyulladás. Ami késik, nem múlik! A héten sikerült "bepótolni" ezt a fantasztikus élményt.

Kezdjük ott, hogy köztudott tény: a kisbabás anyukáknak szoptatni kell! Bizony! Nem szeretnél? Ha nem szoptatsz, "szar anya vagy". Minek szülsz gyereket, ha még arra se veszed a fáradságot, hogy a saját testedből tápláld, he?!... És egyébként is miért nem szeretnél?

Ha valaki nem szoptat, az egy önző dög! Pfffúúúj! Ujjal kéne rá mutogatni, hogy "Ő táppal eteti a szegény gyereket"! Táppal!

Ne értsetek félre! Én szeretek szoptatni. Szerintem jó dolog és nem csak praktikus, én tényleg szeretem, ahogy Nóri a karomon pihen, eszik, utána vigyorog... Imádom!

Viszont az utóbbi betegségem kapcsán sok fórumot olvastam és megdöbbenve látom, hogy minden anyuka, aki nem szoptat, azzal kezdi a mondandóját, hogy elmagyarázza, hogy a gyerek miért lett tápos. Kérdem én MIÉRT? Szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki azért nem szoptat, mert nem volt teje, elment a teje, kevés volt a teje, vagy egyszerűen nem akart, oszt' kész.

Mikor hétfő reggel rájöttem, hogy mellgyulladásom van, "optimista" módon rögtön az jutott eszembe, hogy "tuti, hogy majd elmegy a tejem"... és hogy akkor majd milyen tápot kéne venni, de... te jó ég! A gyerek el se fogadja a cumit. Akkor majd kiskanállal kell adni neki. Jajj, akkor évekig tart majd mire 1 dl tejet megeszik. Le fog fogyni... és akkor hogy csináljuk majd? És egyébként is: én szoptatni akarok! Nem akarom, hogy majd én is magyarázhassam, hogy elment a tejem. Aztán vettem egy mély levegőt és arra gondoltam, hogy erre a pánikra most igazán nincs időm.

Nagyon rosszul éreztem magamat: rázott a hideg és minden mozdulatnál fájdalmat éreztem a bal mellemben. Vettem egy meleg zuhanyt, mert tudtam, hogy a meleg víz segít megszüntetni a tejcsatornák dugulását. A zuhany után próbáltam kimasszírozni a csomót, de az egész tejcsatorna be volt duzzadva. A bal mellemből próbáltam megszoptatni Nórit. Sajna semmi sem jött belőle. Próbáltam fejni pumpával és kézzel is, mind hasztalanul. Közben éreztem, hogy megy fel a lázam, megmértem, már 39,5-nél járt. Gyorsan bevettem egy Algopyrin-t, az kicsit levitte, de pár órával később ismét felment 39,8-ra.

Közben Balázs kért időpontot az orvosunkhoz, kaptam is még aznap délutánra.

Nagyon el votlam keseredve, mert tudtam, hogy ha nem gyógyulok meg hamar, eldurvulhat a dolog és akár tályog is lehet belőle.

Délután kettőre kaptam időpontot. A doktornő megvizsgált, mondta, hogy ez bizony mellgyulladás (mastitis). A kiváltó oka nem volt egyértelmű, de valószínű, hogy elkaptam valamit, ami a cicimre ment rá. Mondta, hogy pontosan tudja, hogy mennyire fájdalmas, mert neki is volt és nagyon le tudja dönteni az embert a lábáról. De a jó hír, hogy mivel ilyen korán észleltem, valószínű, hogy 1-2 nap alatt rendbe jövök majd. Írt fel antibiotikumot (Augmentin-t) és mondta, hogy minél többet szoptassam Nórit és a szoptatások előtt tegyek meleg vízes zacskót a mellemre, masszírozzam, majd szoptatás közben is masszírozzam kifelé a csomókat és szoptatás után pár percre tegyek rá hideget (pl. fagyasztott borsót).

A fentiek szerint jártam el, de szerdáig nem sok javulás volt. Estére mindig felment a lázam, a csomók - bár kisebbek lettek - nem múltak el, sőt a cicim gyulladt része piros lett, viszont annyi javulás történt, hogy a lázam elmúlt.

Mivel nem szabad viccelni ezzel a betegséggel, szerdán megint felhívtuk a dokit és délelőttre kaptunk időpontot. Megvizsgált megint. Mondta, hogy határozottan látszik javulás, bár nem olyan mértékű, mint amilyenre számított. Továbbra is folytatnom kellett a fent leírtakat. Mondta, hogy ha máig nem javul a helyzet, akkor be kell mennem az egyik "Breast Clinic-re", ők erre specializáltak. Ha szükséges valamilyen beavatkozás, akkor ők tudnak segíteni.

Szerencsére mára már szinte teljesen rendbejöttem. Van még egy pici csomó, de ahhoz a három ólomkőhöz képest, amit hétfő reggel éreztem, ez már semmiség!

Nem is gondoltam volna, hogy ez a mellgyulladás így ledönt majd a lábamról. A hét elején annyira szarul voltam, hogy Nórival se tudtam foglalkozni, úgyhogy Balázs szabit vett ki, hogy tudjon segíteni nekem. Most megtudta, hogy milyen "full time father"-nek lenni :) Kár, hogy ilyen áron kellett megtapasztalnia.

Esti beszélgetés

Balázs: Ma eszembe jutott Nóri, és tudod mit csináltam?

Eszter: Neked is megindult a tejed?

Balázs: Neeeem! Mosolyra fakadtam :)

Eszter: Végülis...

Zumba - első óra

Na kérem szépen, szombaton elmentem életem első zumba órájára. Az óra hivatalos neve: Zumba és Cardio Salsa. Izgi, mi?!

Gyakorlatilag latin amerikai táncok (salsa, cha-cha-cha, merengue, rumba stb.) alaplépéseit kombinálják és ezekből álló lépéssorozatokat csinálunk együtt. Ezt ne úgy képzeljétek el, mint egy sima salsa órát. Ez nem társastánc, inkább olyan, mint az aerobic. Elöl van egy néni (igen, nem elírtam, néni! erről majd később) aki mutatja a lépést és együtt csináljuk zenére, majd jön egy másik lépés, aztán a kettő együtt és így tovább, amíg egy hosszabb lépéssorozatot meg nem tanulunk.

Az óra Monkstown-ban van, ami tőlünk 20 percre van gyalog. Balázs elvitt autóval (de mentségemre szolgáljon, hogy hazafelé már sétáltam). Először furcsáltam, mert az interneten azt írták, hogy a Szent Patrick templomban lesz. Elképzeltem, ahogy az oltár előtt ugrálunk, riszálunk jobbra, majd balra, miközben a magnóból szól a "Suavamente besame" . Aztán mikor odaértünk, láttam, hogy a templom melletti külön épületben van az óra. Az órát egy 50 év körüli nő tartotta. Spanyolul beszélt, de szerintem nem spanyol lehetett, talán kubai. Kicsit meglepődtem, hogy idősebb korú a tanár, de az óra közben rájöttem, hogy a kor nem számít. Én már kezdtem keményen izzadni és lihegni, a néni még mindig széles vigyorral kiabálta a soron következő lépés nevét.

A terem szinte tele volt, legalább 20-an voltunk, teljesen vegyes korosztály, csupa nő.

Az óra jó volt. Tetszettek a zenék, jó volt a koreográfia is. Kellőképpen lefáradtam és másnapra izomlázam lett. Ha minden jól megy, folytatom legalább heti egy alkalommal a Zumba-t. Emellett, itthon is tornázom napi kétszer kb. 20 percet és minden nap berakom Nórit a hordozókendőbe és lemegyünk (gyalog persze) a földszintre meg vissza. Megszámoltam: 160 lépcsőfok. Nekem épp elég. Van, hogy sétálni is a hordózóban viszem, de ez utóbbi nagyon fárasztó, így erre ritkábban kerül sor.

Megmértem a derekamat, a csípőmet és a combomat is, de még ezeket nem árulom el, majd ha lesz valami eredménye a mozgásnak... Ha esetleg a későbbiekben nem írok erről, akkor csúnyán befürödtem a projekttel, úgyhogy ne is kérdezzetek róla!

Kismama jóga

Szülés előtt jártam kismama jógára. 24 hetes terhes voltam, amikor elkezdtem járni és a 35. hétig jártam. Tovább is szerettem volna, de jött a karácsonyi szünet, utána már Nóri jött :)

Akkoriban még ez az egész jóga-dolog nem állt hozzám túl közel. A spiritualitás, a homályos szobák, a patakcsobogással tarkított zenék, a mormogások, na meg ez az egész zenkedés amolyan túlmisztifikált, trendi, "jó dolgomban azt se tudom hova tegyem a pénzemet" dolognak tűnt. Be kell vallanom, nem kevés előítélettel állítottam be az első órára.

Az órát légzésgyakorlatokkal kezdtük. Na ezt már rögtön hülyeségnek tartottam. Gondoltam magamban, mi olyan nagy szám abban, hogy az orrunkon beszívjuk a levegőt és a szánkon meg kifújjuk, közben leküldjük a gyomrunkon keresztül a bordánkon át, a gerincünk mentén a farokcsontunkba... (heee???!!!) Na mindegy, azért kapkodtam a levegőt. Utána jöttek a nyujtó gyakorlatok, meg hajlás ide és ászana oda. Ezek kifejezetten jól estek. Kicsit megmozgattak. A napi 10 órás ülő munka után ez igazi felfrissülés volt. De az egész dolog nem volt megerőltető. A végén jött a relaxáció. A fejünk búbjától a kislábujjunkig mindent ellazítottunk, aztán nagy csend 5 percen keresztül. Figyeld a légzésedet... Miért, ugyan hova megy?!... Na mindegy, ez arra jó volt, hogy majdnem bealudjak a földön. Aztán bimm és vége az első órának. Gondoltam többet se jövök ide. Aztán kaptam észbe, hogy az elején bérletet vettem. Pfff... na sebaj! azt a pár alkalmat kibírjuk, utána abbahagyjuk!

Jött a második óra. Már rutinosabban csináltam a gyakorlatokat. Nem kellett olyan görcsösen figyelnem, hogy mit hogyan kell csinálni, jobban tudtam fókuszálni arra, hogy mit magyaráz a tanár. Meg kell, hogy mondjam, így már sokkal élvezhetőbb lett a dolog. Aztán a harmadik és a negyedik órától az egész egyre jobban tetszett.

Jó volt, hogy hetente leaglább egyszer egy órát kizárólag magammal és a babámmal tölthettem. Jó volt kicsit mozogni, magamra és Nórira figyelni, más terhes nőkkel beszélgetni. Hasonlóak voltak a gondjaink, a félelmeink, a kétségeink. Jó volt ezekről beszélni. Tudni, hogy mások is hasonló cipőben járnak, és persze jó volt másoktól tippeket, bíztatás kapni.

Szóval megvettem a következő bérletet és lelkesen jártam az órákra.

Nem tudom, hogy ezeknek az óráknak köszöhető-e, de nekem a terhesség alatt semmilyen problémám nem volt. Nem volt dagadt boka, vizesedett lábak, nem fájt se a hátam, se a derekam és az utolsó napokig jól tudtam aludni. Sőt az utolsó hetekben nem csak este, de délutánonként is aludtam.

Arról nem is beszélve, hogy milyen gyors és komplikációmentes volt a szülés.

Sokan mondják, hogy a jóga sokmindenben segíthet a szülés során. Egy biztos, az a bizonyos légzés tuti, hogy nem ment volna olyan jól, ha nem járok jógára. Márpedig higgyetek nekem, a szülésnél a légzés kulcsfontosságú. Én ennek - no meg a gyors vajúdásnak - köszönhetem, hogy érzéstelenítő nélkül végig tudtam csinálni. Nagyon jól jött, hogy volt benne gyarkorlatom és így a légzések átsegítettek a fájdalmakon az összehúzódások során.

A másik, ami nagy erőt adott, az a mondat, amit a jógatanárnőm minden órán többször is elmondott és aminek a fontosságát szintén csak utólag értettem meg. Ez a következő volt: "You are designed to do this." Ezt ismételgettem magamban a vajúdás alatt és ez is nagy erőt adott.

Valamint a jógán gyakoroltunk különböző pózokat, illetve szó volt arról is, hogy a vajúdás során mire figyeljünk, mikre gondoljunk, hogyan élhetjük meg az egész szülés-élményt. Mindez szintén nagy segítségemre volt a szülés során.

Már akkor eldöntöttem, hogy járok majd Nórival baba-mama jógára. Ámde megszervezni, hogy hetente egyszer mindig ugyanazon a napon, mindig ugyanabban az időpontban eljussunk a jógára, nem olyan egyszerű. Nóri általában pont akkor szokott aludni, amikor az óra lenne, így eddig mindig elnapoltuk a dolgot. Azonban ma láttam arra esélyt, hogy kibírja a hosszabb ébrenlétet, így ma voltunk az első baba-mama jóga óránkon :)

Rajtunk kívül 4 anyuka és baba volt. A legkisebb baba 5 hetes volt. Nóri volt a legidősebb. Elég jól indult a dolog, az óra felénél azonban Nóri türelme kezdett fogyni. Más babák is kezdtek fáradni. Volt, hogy kórusban sírtak. Azért végigcsináltuk a gyakorlatokat. Bár a végén Nóri már csak a kezemben volt el.

Mindenesetre jó volt kimozdulni és egy kicsit mozogni. Szerintem Nórinak is jót tesz ha elkezdünk társaságba járni. Vettünk egy 4 alkalmas bérletet. Szerencsére az órák lecsúsztathatók, azaz ha valami miatt nem jutunk el az órára, akkor a későbbiekben bármikor be lehet pótolni.

Itt az ideje mozogni!

4 hónappal a szülés után úgy döntöttem, hogy komolyan el kell kezdenem mozogni, mert a terhesség alatt sajna némileg elpiskótásodott az addig sem kisportoltságáról híres testem.

Tudom, akik ismernek most csóválják a fejüket, hogy hát az Esztike amúgy sem volt kövér és tudjátok mit?! 28 év után eljutottam oda, hogy kedves barátaim és egybegyüljteim igazat adok nektek. Aki ismer, az tudja, hogy ez ám nagy szó. Valóban nem voltam soha egy viziló és most sem vagyok az. 4 hónappal a szülés után 58 kg vagyok, ami nem rossz, hiszen a terhességet 57 kg-al kezdtem.

28 év után rájöttem arra, hogy igaz az az állítás miszerint nem a kilók számítanak. Erről már a főiskola elején Ákos tartott nekem egy kisebb előadást, majd a főiskola 4 évén keresztül azzal tömte a fejemet, hogy egyek már rendesen és inkább mozogjak valamit. Kedves Ákosom, hát látod ide is eljutottunk, megértettem és ami még fontosabb, egyet is értek veled.

Szóval nem az zavar, hogy egy kiló választ el a terhességem előtti súlyomtól. Az zavar, hogy ha centivel lemérem a hasamat, a derekamat, a combomat, hogy a karomról már ne is beszéljünk, akkor szörnyülködve látom, hogy bizony ezek a számok a terhesség alatt nőttek és azóta sem a régiek.

Most azok, akik 10 meg 20 kiló pluszt cipelnek magukon a szülésük után, azok utálnak, hogy egy pár centi miatt mit rinyálok és miért ragadok billentyűzetet, hogy ezt még közöljem is. Hát azért, mert engem ez bizony rohadtul zavar. Eredetileg sem voltam soha a feszes idomaimról ismert, de most aztán pláne megőrülök, hogy a tükörbe nézve nem egy fiatal test köszön vissza.

Na jó, nem azt mondom, nem vagyok szottyadt vénasszony, de sajna erősen látszik, hogy nem a 20-as éveim elején járok. És amíg kb. két éve még elkérték a személyimet, hogy beengedjenek egy szórakozóhelyre, addigra mostmár nemhogy levágják, hogy már elmúltam 18, de azt is látják, hogy ez bizony már nem az a finom pipihusi, amit érdemes lenne szemügyre venni. És vessetek rám követ, hogy ilyen hiú vagyok, de engem ez igenis zavar.

Nem várom el azt, amit Mancika, hogy "engem virággal dobáljanak és fotózzanak, meg bámuljanak, meg kényeztessenek, meg imádjanak". De azért egy pár elsimerő pillantásnak örülnék.

Szóval arra jutottam, hogy elkezdek rendszeresen mozogni. Hangsúlyoznám a rendszeres szót, mert mozogok én, szerintem nem is keveset: bevásárolok, sétálok Nórival, háztartást vezetek, Nórit emelgetem. Sokan úgy gondolják, hogy a szülés után a babával való foglalkozás elég mozgást jelent és azzal majd pikk-pakk visszanyerik a régi formájukat. Tudjátok mit? Ez humbug! Nálam legalábbis nem jött be.

Tehát úgy döntöttem, hogy rendszeresen eljárok mozogni. Direkt nem írom, hogy sportolni, mert az nekem nem megy. Általában a nagy lelkesedés egy hónapig tart, aztán huss elszáll. Miért is van ez így? A sporthoz akarat kell. Az megvan! Kell még elszántság. Az is megvan! Kell hozzá szeretet. Na és itt a bibi. Mert bizony ha nem szeretjük azt amit csinálunk, akkor tart a lelkesedés pár hétig és aztán egy szép napon futás közben a tüdőnket kiköpve, levegőért kapkodva, nem tudva, hogy most a nyálunkat kéne kiköpni, vagy az orrunkat kifújni, rájövünk, hogy ez bizony szar. Nem jó, sőt, még rosszul is esik. És lehet, hogy utána faszán érezzük magunkat és jobb a közérzetünk és aztán nyugodt szívvel esszük meg a csokis croissant-t a forrócsokival. De ettől a futás - és számomra bármelyik sport - utálatos és nagy mumus.

Tehát olyasmit kéne csinálni, amit élvezek is. Régebben ilyen volt a salsa. De az esti szoptatások miatt ez kivitelezhetetlen. Annak idején azt gondoltam, hogy amint a gyerek 2 hónapos lesz, lefejem majd a tejcimet. Itthon hagyom őt Balázzsal én meg szépen elmegyek péntek esténként táncolni, mint régen. Aztán jött a nagy kopp meg a hööö! és rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Először is Nóri nem tud enni cumisüvegből. Kicsiként a szopizással annyi gond volt, hogy örültem, hogy nagy nehezen megtanulta és nem akartam neki még a cumival is bekavarni. Szóval kicsiként ez kimaradt, most meg ha próbálkozunk vele, csak röhög, hogy ez meg mi a fene?!... Másrészt a természet kitalálta ezt az anyukásdist rendsen. Ugyanis ha Nóri el is fogadná a cumit, nem szívesen hagynám őt itthon. Nem azért mert nem bízom Balázsban, hanem mert egyszerűen jobban esik itthon maradni, mellette lenni, látni, érezni, tudni, hogy bármikor egy karnyújtásnyira van. Harmadrészt az egész hetes háztartásvezetés és babázás után péntek esténként a francnak sincs kedve elmenni itthonról, főleg nem táncolni. Olyankor legtöbbször úgy érzem magamat, mint a lapos szar és szerintem úgy is nézhetek ki...

Na de akkor mi legyen? Mi lenne az a mozgás, ami alakformáló, amit élveznék is, ami a közelben van, kifizethető és lehetőleg hétvégén van?

Jelentem némi neten való kutakodás után megtaláltam a választ: zumba és cardio salsa. A szomszéd falucskában szombatonként 10-től 11-ig van, 10 alkalmas bérlet 80 euroba kerül.

Jövő héten kipróbálom, aztán ha beválik, belevágunk. Ha nem válik, eret vágunk :)!