Mellgyulladás, avagy a szoptatás örömteli pillanatai

Nóri születése után nem sokkal írtam egy bejegyzést arról, hogy milyen nehézkesen kezdett el szopizni. Volt akkor minden: technikai problémák, növekedési ugrás, kisebesedett mellbimbó. Aztán idővel Nóri ügyesen megtanult szopizni, a cicim is meggyógyult és a szoptatás örömtelivé vált.

Akkor a kálváriából kimaradt egy állomás: a mellgyulladás. Ami késik, nem múlik! A héten sikerült "bepótolni" ezt a fantasztikus élményt.

Kezdjük ott, hogy köztudott tény: a kisbabás anyukáknak szoptatni kell! Bizony! Nem szeretnél? Ha nem szoptatsz, "szar anya vagy". Minek szülsz gyereket, ha még arra se veszed a fáradságot, hogy a saját testedből tápláld, he?!... És egyébként is miért nem szeretnél?

Ha valaki nem szoptat, az egy önző dög! Pfffúúúj! Ujjal kéne rá mutogatni, hogy "Ő táppal eteti a szegény gyereket"! Táppal!

Ne értsetek félre! Én szeretek szoptatni. Szerintem jó dolog és nem csak praktikus, én tényleg szeretem, ahogy Nóri a karomon pihen, eszik, utána vigyorog... Imádom!

Viszont az utóbbi betegségem kapcsán sok fórumot olvastam és megdöbbenve látom, hogy minden anyuka, aki nem szoptat, azzal kezdi a mondandóját, hogy elmagyarázza, hogy a gyerek miért lett tápos. Kérdem én MIÉRT? Szerintem senkinek semmi köze ahhoz, hogy valaki azért nem szoptat, mert nem volt teje, elment a teje, kevés volt a teje, vagy egyszerűen nem akart, oszt' kész.

Mikor hétfő reggel rájöttem, hogy mellgyulladásom van, "optimista" módon rögtön az jutott eszembe, hogy "tuti, hogy majd elmegy a tejem"... és hogy akkor majd milyen tápot kéne venni, de... te jó ég! A gyerek el se fogadja a cumit. Akkor majd kiskanállal kell adni neki. Jajj, akkor évekig tart majd mire 1 dl tejet megeszik. Le fog fogyni... és akkor hogy csináljuk majd? És egyébként is: én szoptatni akarok! Nem akarom, hogy majd én is magyarázhassam, hogy elment a tejem. Aztán vettem egy mély levegőt és arra gondoltam, hogy erre a pánikra most igazán nincs időm.

Nagyon rosszul éreztem magamat: rázott a hideg és minden mozdulatnál fájdalmat éreztem a bal mellemben. Vettem egy meleg zuhanyt, mert tudtam, hogy a meleg víz segít megszüntetni a tejcsatornák dugulását. A zuhany után próbáltam kimasszírozni a csomót, de az egész tejcsatorna be volt duzzadva. A bal mellemből próbáltam megszoptatni Nórit. Sajna semmi sem jött belőle. Próbáltam fejni pumpával és kézzel is, mind hasztalanul. Közben éreztem, hogy megy fel a lázam, megmértem, már 39,5-nél járt. Gyorsan bevettem egy Algopyrin-t, az kicsit levitte, de pár órával később ismét felment 39,8-ra.

Közben Balázs kért időpontot az orvosunkhoz, kaptam is még aznap délutánra.

Nagyon el votlam keseredve, mert tudtam, hogy ha nem gyógyulok meg hamar, eldurvulhat a dolog és akár tályog is lehet belőle.

Délután kettőre kaptam időpontot. A doktornő megvizsgált, mondta, hogy ez bizony mellgyulladás (mastitis). A kiváltó oka nem volt egyértelmű, de valószínű, hogy elkaptam valamit, ami a cicimre ment rá. Mondta, hogy pontosan tudja, hogy mennyire fájdalmas, mert neki is volt és nagyon le tudja dönteni az embert a lábáról. De a jó hír, hogy mivel ilyen korán észleltem, valószínű, hogy 1-2 nap alatt rendbe jövök majd. Írt fel antibiotikumot (Augmentin-t) és mondta, hogy minél többet szoptassam Nórit és a szoptatások előtt tegyek meleg vízes zacskót a mellemre, masszírozzam, majd szoptatás közben is masszírozzam kifelé a csomókat és szoptatás után pár percre tegyek rá hideget (pl. fagyasztott borsót).

A fentiek szerint jártam el, de szerdáig nem sok javulás volt. Estére mindig felment a lázam, a csomók - bár kisebbek lettek - nem múltak el, sőt a cicim gyulladt része piros lett, viszont annyi javulás történt, hogy a lázam elmúlt.

Mivel nem szabad viccelni ezzel a betegséggel, szerdán megint felhívtuk a dokit és délelőttre kaptunk időpontot. Megvizsgált megint. Mondta, hogy határozottan látszik javulás, bár nem olyan mértékű, mint amilyenre számított. Továbbra is folytatnom kellett a fent leírtakat. Mondta, hogy ha máig nem javul a helyzet, akkor be kell mennem az egyik "Breast Clinic-re", ők erre specializáltak. Ha szükséges valamilyen beavatkozás, akkor ők tudnak segíteni.

Szerencsére mára már szinte teljesen rendbejöttem. Van még egy pici csomó, de ahhoz a három ólomkőhöz képest, amit hétfő reggel éreztem, ez már semmiség!

Nem is gondoltam volna, hogy ez a mellgyulladás így ledönt majd a lábamról. A hét elején annyira szarul voltam, hogy Nórival se tudtam foglalkozni, úgyhogy Balázs szabit vett ki, hogy tudjon segíteni nekem. Most megtudta, hogy milyen "full time father"-nek lenni :) Kár, hogy ilyen áron kellett megtapasztalnia.