2011. február 17., csütörtök

Élet egy újszülöttel

Mikor terhes voltam Nórival, a tapasztalt szülőket véleményeik alapján két csoportra osztottam. Voltak azok az ismerősök, akik nem említettek semmilyen negatívumot azzal kapcsolatosan, hogy milyen lesz majd az élet egy újszülöttel és voltak azok, akik azt mondták, hogy erre igazából nem lehet felkészülni és hogy nagyon fárasztó lesz az első pár hét. Én naívan azt gondoltam, hogy ez utóbbiak nyilván azért vélekednek így, mert ahhoz a kisebbséghez tartoznak, akiknek problémájuk van a babával, vagy éppen valamit elrontanak. Szóval hagyatkoztam a könyvekben olvasottakra és azt gondoltam, hogy nem lesz ez olyan vészes, hiszen csak egy kisbabáról van szó, akit 3-4 óránként etetni kell, akinek ki kell cserélni a pelusát ha sír és aki egyébként szépen alszik. Na, mindezt el lehet felejteni. Ami a nagykönyvben le van írva, az igaz, csak éppen azt felejtik el hozzátenni, hogy csak ideális esetben. A miénk ettől messze áll...

Már írtam, hogy a szoptatás nem egyszerűen indult be nálunk. Kicsit mesélek erről többet, hátha másoknak segítségére lesz. Kezdjük ott, hogy az a kijelentés, hogy a szoptatás természetes és egyértelmű dolog, nem igaz... Mint később kiderült nem én vagyok az egyetlen ezen a bolygón, akinek a kisbabája születés után nem tud szopizni... Bizony, van ilyen! Egyszerűen hiába tettem a mellemhez, Nórika nem nyitotta elég nagyra a száját, nem tudott vákuumot képezni a pici ajkaival és így nem tudott szopizni. Először azt hittem, hogy velem van a baj. Gondoltam túl kicsi, vagy túl nagy a mellbimbóm... vagy túl feszesek a melleim, vagy nem jön belőle a tej. Nem, nem! Mint utóbb kiderült, a hiba nem az én készülékemben volt.
Az első napon a kórházban egy kedves szülésznő jött oda segíteni mellre tenni Nórit. Együtt küszködtünk és végül egy óra alatt sikerült is. Gondoltam, biztos csak az első alkalom ilyen macerás, idővel majd belejövünk. Két-három hét volt, mire belejöttünk.
A szopizással kapcsolatos második tévhitem az volt, hogy az első szoptatás fájni fog. Hát nem! Az első szopiztatások lehet, hogy kicsit kellemetlenek, de fájnia nem szabad. Ha fáj, az azt jelenti, hogy a baba nem jól kapta be a cicit és rosszul szívja. Ez hamar a mellbimbó kisebesedéséhez vezethet, ami még tovább növeli a fájdalmat. Mi így jártunk :(

A szopizás a későbbiekben is erőt próbáló volt. Volt, hogy anyukám, Balázs és én próbáltuk Nórit ráküzdeni a cicimre és volt hogy órákat próbálkoztunk, mire végre sikerrel jártunk. Emiatt is sérült a mellbimbóm.

Mikor a védőnő kijött hozzánk, megmutatta a helyes szoptatási pózokat (megjegyzem, neki is egy órába tellett, mire Nórit rásegítette a cicimre), illetve ajánlotta, hogy szerezzünk be bimbóvédőt. Azt könnyebb a babának elkapnia és rácuppannia. Sikerült is még aznap venni és valóban, azzal a szopizás már könnyebben ment. Közben beszereztem néhány krémet a sebes cicimre. Ami igazán bevált, az a "Multi-mam nipple compresses" volt, a másik a "Lansinoh". De egyik sem tudta teljesen rendbe hozni a mellemet. Végül a leghatásosabb gyógymód az volt, hogy a kifolyt tejet és a baba nyálát hagytam rászáradni és szabadon hagytam napközben, amennyit csak tudtam. Két nagy repedés volt a mellbimbómon, de ezt a gyógymódot követve egy hét alatt elmúltak.

Ma a szopizással ott tartunk, hogy bimbóvédővel már megy a dolog és két napja próbálkozunk anélkül is. A jobb cicimre többször sikerült rátenni, a ballal egy kicsit nehezebb a dolog. Mint kiderült, minden babának van egy erősebb és egy gyengébb oldala. Úgy látszik nálunk a jobb oldal az erősebb.

Szóval ne keseredjetek el, ha rátok sem érvényes, hogy bárhol, bármikor csak előkapjátok a cicit és megszopiztatjátok a babát. Ezt meg kell tanulnia a babának és az anyukának is. Ehhez sok-sok türelem, kitartás kell. A szopizások közben beszéljetek a babához, mondjátok neki, hogy mit csinál rosszul, hogy szép nagyra nyissa kis a száját és ha sikeresek vagytok, dicsérjétek meg őt.

Egy utolsó gondolat a szopizásról. Az első héten Nóri 3-4 óránként szopizott és nagyon örültem, hogy az etetések között tudtam pihenni. Aztán a 17. naptól kezdődtek a bonyodalmak: késő délutánonként Nóri órákat a cicimen akart tölteni. Volt olyan nap, hogy délután 4-től este 11-ig 20-30 perceket szopizott, 10 perces szünetekkel. Nem volt valami vidám dolog! Mivel előtte minden rendben volt az etetéssel, azt gondoltam, azért eszik ennyit, mert nem lakik jól, azaz nincsen elég tejem. Mint utóbb kiderült, az újszülötteknél előfordulhat (ismétlem "előfordulHAT") az ún. "cluster feeding" - a magyar megfelelőjét nem tudom. Ez azt jelenti, hogy az újszülött óránként kér enni, vagy órákat akar eltölteni a cicin és csak szopizik, szopizik... Van, aki szerint az újszülött ilyenkor elérkezik egy növekedési szakaszhoz és több élelemre van szükésége, viszont mivel pici a gyomra, csak keveset tud enni egyszerre. Ezért gyakrabban kell ennie. Mások azt mondják, hogy ezzel jelzi a baba az anya szervezetének, hogy növekszik és hogy több tejre van szüksége. Mindenesetre a lényeg az, hogy ha a Te babád is egyfolytában szopizni akar, akkor nincs mese: tartani kell vele az iramot. Tudom, hogy ez nem egyszerű. Nekem négy napom ment erre rá. Reggelenként és kora délután rendesen evett 3 óránként, aztán 3-4 körül elkezdtük a maratoni szopizást, ami este 10-11-ig eltartott. Vigaszként szolgált, hogy a sok evés után megint aludt 3-4 órákat. A legtöbb újszülött a késő délutánokra, vagy estére időzíti ezt a sok evést, de hallottam olyanról is, aki késő este kezdte el és hajnalig csinálta.

Aki ebben a cipőben jár, annak két tanácsom van: először is, fel a fejjel! A legtöbb babánál ez 1-2 nap alatt elmúlik. Illetve, ha tudod, hogy mikor jön el a hosszú szopiztatás ideje, akkor készülj fel rá. Előtte, amikor a baba még alszik, próbálj meg te is aludni, pihenni. Készíts be magadnak sok folyadékot, valami ropogtatni valót, helyezkedj kényelembe, nézzél ki magadnak valamilyen érdekes TV műsort, vagy készíts elő magadnak egy jó könyvet és gondolj arra, hogy a sok etetés után hosszabban alszik majd a babád :)

Lényeg, hogy ha a pici sokat akar szopizni, ez nem (feltétlenül) jelenti azt, hogy kevés az anyuka teje. Nem kell megijedni és elkezdeni literszámra inni a tejserkentő teát (mint ahogy azt én tettem...). Ez csak egy átmeneti időszak - a babának és a szervezetednek is át kell ezen esnie. Kitartónak, türelmesnek kell lenni és szopiztatni annyiszor és annyi ideig, amíg a babuci akarja.

Úgy néz ki, hogy mi túl vagyunk ezen az időszakon.

A napirendünk kezd kialakulni, bár hétről hétre növekszik Nóri és szerintem a napirendünk is eszerint fog majd változni. Pár napja reggelente 3-4 órát alszik, délután 1,5-2 órákat, késő délután egy-egy órát. Este 10 körül alszik és 3-4 óránként ébred. Nagyon gyorsan telnek a napok.

Tegnap gyönyörű idő volt és három hosszú hét után először kimerészkedtem itthonról. Elmentem Nórival sétálni a gátra. Nagyon jól esett a friss levegőn lenni. Majdnem egy órát sétáltunk. Nóri végig aludt szerencsére. Ha az időjárás engedi, legközelebb is megyünk.


Megjegyzés küldése