2010. március 31., szerda

Mayo és Galway megye

Múlt hétvégén ismét kirándulni voltunk. Terényi Zoli (TZ) és Betti ötelete volt, hogy menjünk el közösen az ország nyugati részébe, Mayo megyébe. Egy magyar kollégájuk, Barna is csatlakozott a csapathoz, így ötösben keltünk útra.

Szombaton korán reggel indultunk Westport-ba. Útközben megálltunk Roscommon-ban, megnézni a várat, illetve hát azt, ami megmaradt belőle.

A rövid pihenő után indultunk is tovább és Westport-on keresztül a Croagh Patrick-hoz, azaz a Patrick hegyhez érkeztünk. Ez egy keresztény zarándokhely, amit évente egyszer látogatnak meg a zarándokok. Legutóbb 15 ezer ember mászta meg a hegyet, sokan mezitláb. A legenda szerint Szent Patrick, Írország alapító szentje, ezen a hegyen böjtölt 40 napig az ír népért, majd egy ezüst harangot hajított le a hegyről, hogy végezzen a Corra nevű nőstény-démonnal. Ezzel sikerült kiűznie az Ír szigetről az összes kígyót. Azóta nincsen kígyó a szigeten. Logikus, nem?
Túrista út vezet fel a hegy tetejére, ahol egy kis templom áll. Állítólag 2 óra felmenni. Mi idő hiányában nem mentünk fel, csak az első 100 métert tettük meg, ahol egy St. Patrick szobor van és már innen is elég jó a kilátás.

Aznap Cong faluban volt a szállásunk, ami a szomszédos Galway megyében van. Az odaúton megálltunk még a Kylemore Apátságnál. Ezt egy brit üzletember építtette az 1800-as években. Később belga apácák költöztek ide, és ők alakították át apátsággá. Ma bentlakásos iskolaként működik.

A következő megállónk az Apátság melletti Connemara Nemzeti Park volt. Itt tettünk egy kellemes kis sétát, kaptunk a nyakunkba egy enyhe futózáport, majd mentünk tovább Cong-ba.

A szállást Bettiék találták, ami egy szoksásos Bed & Breakfast. Nagyon szép, tiszta, igényes szállás volt. A házigazdák nagyon kedvesek voltak és a reggeli is finom, kiadós volt. Nem utolsó szempont, ha az ember utána egy egésznapos túrázásra készül.

A kiadós reggeli után a környéken található Ashford kastélyszállóban kezdtük a napot. A kastélynál sétáltunk, fotóztunk. Nagyon szép időnk volt.

Valamivel dél előtt elindultunk az Achill sziget felé. Ott körbekocsikáztunk, elmentünk egy jó kis tengerpartra.

Vittünk magunkkal frizbit és játszottunk egy kicsit. Az erős szél miatt nem volt egyszerű elkapni és az első pár passzolás után beszállt a tengerbe... Mivel elég nagy hullámok voltak, nem lehetett csak úgy kivenni. Ráadásul a hullámok csak egyre távolabb vitték. Ott álldogáltuk, néztük és reménykedtünk, hogy majd csak a partra veti egy hullám. Aztán TZ hősies mentőakciójának köszönhetően visszaszereztük a frizbit a tengertől :) ... ami már igazából nem is tenger, hanem az Atlanti Óceán.

Délután egy finom ebéd után, indultunk is vissza Dublinba.

Innentől már én vezettem, mert Balázs nagyon elfáradt.

Nagyon jó kis kirándulás volt, olyan jol éreztem magamat! Remélem máskor is megyünk ilyen közös útra!
Bejegyezte: , időpont: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2010. március 24., szerda

Kerry megye

Már régóta terveztük, hogy ellátogatunk Kerry megyébe. Múlt hétvégén sikerült összehoznunk ezt túrát! Péntekre és hétfőre mindketten szabit vettünk ki, úgyhogy négy napunk volt körülnézni.
Kerry megye fő látványosságai a Ring of Kerry útvonalon találhatóak. Ez egy 180 km hosszú körút az ország dél-nyugati részén. Szinte minden szakasza lélegzetelállítóan gyönyörű.

Pénteken korál reggel indultunk itthonról és Killarney felé vettük az irányt. A 300 km-es úton sehol sem álltunk meg hosszabb időre, de így is majd' öt óra volt leérni. Délután három óra körül érkeztünk meg a szállásunkra, a Fairview guesthouse-ba, amit Terényi Zoliék ajánlották.
From 2010-03 Ring of Kerry tour
Nem csalódtunk a Fairview-ban. Nagyon igényes, négy csillagos hotel, megfizethető áron. Mivel szezonon kívül látogattunk oda, Bed & Breakfast árban volt a szobánk: 32 euró volt egy éjszaka egy főre és ebben benne volt a meleg reggeli is.
Gyors lepokalás után mentünk is a Killarney Nemzeti Parkba. Mivel esőre állt az idő, nem vállalkoztunk nagyobb túrára, inkább ellátogattunk a közeli Ross Castle-be. Ez egy 15. századi toronyház, amit nagyon szépen renováltak. Egy pici múzeum is van benne, de a szobákban is van berendezés különböző korokból. A belépő tartalmazott egy 30 perces túravezetést. Az idegenvezetőnk egy fiatal ír lány volt, nagyon szépen, artikulálva és lassan beszélt (ami elég szokatlan Írországban). Érdekes dolgokat mondott a "kastély" (ami inkább erőd) történelméről és a korabeli funkcióiról. Szerintem nagyon érdekes volt. A kastély körül nagy park és egy közepes méretű tó van, de sajnos olyan csúnya volt az idő, hogy nem tudtunk körbenézni és nem is fotóztunk. Este elmentünk vacsorázni egy helyi pub-ba, ahol magyar pincérlányt fogtunk ki, akivel beszélgettünk is egy keveset. Balázs marha steak-et evett én pedig kipróbáltam a Guinness-es marha ragut... Hatalmas adag volt és isteni finom volt. Majdnem mindet megettem! Akkor nagyon jól esett, de este sokat forgolódtam.

Másnap reggel egy jó kis "irish breakfast" után újult erővel folytattuk a túránkat.
A Ring of Kerry-n haladtunk tovább, nyugati irányba. A körúton az óramutató járásával ellentétes irányban praktikus menni, mert a túrista buszok is arra járnak és így elkerülhető, hogy a szűk vidéki utakon kerülgetni kelljen a nagy buszokat. Szerencsére nekünk ilyen problémánk nem volt. A szezon majd húsvét után indul be, úgyhogy kellemes tempóban, fennakadások nélkül tudtunk haladni.

Szombaton az első megállónk az un. Kerry Bog Village volt. Ez egy 18. századi ír falu, olyasmi mint otthon Hollókő, de ez kisebb. Itt is érdemes volt megállni.

A következő megállónk egy sziget volt: Valentia Island. A szigetet 1971 óta köti össze híd a szárazfölddel (értsd: a nagyobb szigettel, azaz Írországgal :). Itt maga a táj az, amit csodálni kell.
Jól látszódnak innen a Skellig szigetek, amiket sajnos most nem tudtunk meglátogatni, mert a turistákat szállító hajók csak Húsvét után közlekednek.

Kora délután érkeztünk meg a második szállásunkra. Második esténken az óceán parton egy kis öböl mellett szálltunk meg, a Beach Cove Bed & Breakfast-ben.
Ez egy kis családi B&B. A házigazdák nagyon kedvesek, a szobák takarosak, a kilátás pedig egyszerűen pazar volt.
Itt kicsit pihentünk a parton, játszottunk a helyi kutyusokkal.

Délután elmentünk Portmagee-be. Itt egészen véletlenül összefutottunk egy nagyon kedves kolléganőmmel és a barátjával. Azt tudtam, hogy ők is a Ring of Kerry-n lesznek amikor mi, de csak véletlen volt, hogy pont egyidőben jártunk a körút ugyanazon pontján. Együtt ebédeltünk velük és beszélgettünk mindeféléről, majd elbúcsúztunk tőlük és dél felé vettük az irányt, hogy keressünk egy jó helyet, ahonnan jó lehet látni a naplementét.


Vasárnap egy hatalmas "irish breakfast" után felkerekdtünk és indultunk tovább a "Ring"-en. Több helyen is megálltunk nézelődni. Igazából tényleg a táj az, amiért érdemes ide ellátogatni. Caherdaniel-nél lementünk a partra. Egyszerűen mesés volt ez a partszakasz: végig finom homokos part, szép sziklák. Az idő is nagyon szép volt, úgyhogy élvezhettük a napsugarakat. Nekem eddig Írországban ez a kedvenc tengerpartom, nem tudom megmondani miért... Voltak különleges sziklák, hatalmas kövek, sekély part. Nem volt zsúfolt: rajtunk kívül csak a helyiek sétáltak arra. Annyira szép volt és nyugtató is egyben. Nem tudom igazán szavakba önteni.

Itt pihentünk egy kicsit: én sétáltam a parton, Balázs pedig sziesztázott egy hatalmas kövön feküdve, amit előtte már felmelegített a Nap :).
Felfrissülve folytattuk az utunkat. Még a B&B-ben kaptunk egy ötletet a házigazdánktól, hogy Sneem-nél ne délnek folytassuk az utunkat a Ring of Kerry-n, hanem térjünk le az R568-ra, észak-kelet felé, mert ezen az úton többet lehet látni a tengerből. Így érkeztünk vissza Killarney-be és újból bejelentkeztünk a Fairview-ba.

Utolsó napunkon, azaz hétfőn reggel elmentünk a Killarney Nemzeti Parkban található Muckross House-hoz.
Szerettük volna megnézni a körülötte lévő birtokot, de sajna elkezdett esni az eső, így inkább kocsiba pattantunk és mentünk tovább a park belseje felé. Elmentünk a Torc vízeséshez, ahol az erdőben tettünk egy kis sétát.

Pont akkor eredt el az eső, amikor beültünk az atóba, de pár percel később kisütött a nap. Ez lett az eredménye :)
Rövid szivárvány-fotózás után tovább autóztunk a Ladies View-hoz.

Balázsnak támadt ezek után az az ötlete, hogy menjünk végig a Gap of Dunloe útvonalon. Ha Kerry-ben jártok, csak ajánlani tudom! Szerencsére délután már napos időnk volt, így tudtuk élvezni a látványt és szép képeket tudtunk készíteni. Itt megnézhetitek az összes képet: http://picasaweb.google.com/leczbalazs/201003RingOfKerryTour#


Délután 4 körül indultunk vissza Dublinba és 9 óra előtt valamivel már itthon is voltunk.

Meseszép tájakon jártunk, sok érdekességet meglátogattunk. Kerry megye és a Ring of Kerry kötelező program. Kihagyhatatlan!
Bejegyezte: , időpont: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2010. március 6., szombat

TV programajánló március 8-ára

Egy véletlen következtében találkoztam először Hayao Miyazaki egyik mesefilmjével. Évekkel ezelőtt otthon voltunk anyuéknél és a TV-t kapcsolgatva megakadt a szemem egy japán anime mesén. A rajzfilm már az utolsó harmadában járhatott, amikor bekapcsolódtunk, de így is nagyon érdekes, magával ragadó volt. Mint később kiderült, ez volt a Chihiro szellemorszgában című mese. Később láttam ezt a mesét elejétől a végéig és nagyon megszerettem. A grafika, a zene, a történet mind nagyon kidolgozott. Nem hiába kapott Oscar-díjat, mint legjobb animációs film.
A mondanivalója és a karakterek teljesen mások, mint az általunk megszokott nyugati rajzfilmeké. A Miyazaki mesékben nincs teljesen jó, vagy rossz főhős. A pozitív hősöknek is vannak negatív tulajdonságai vagy gyengeségei és a "gonosz"-oknak is vannak erényeik. A mese végére pedig a hősök jellemfejlődésen mennek keresztül és a happy-end nem garantált.


Mikor kijött a mozikban Miyazaki új filmje - A vándorló palota - kérdéses sem volt, hogy megyünk és megnézzük. Ebben a filmben sem csalódtunk! Összetett, kidolgozott történet, varázslatos mesevilággal, ami feledhetetlen szórakozást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A humor, amit a rendező belevisz a filmjeibe nagyon tetszett.
A film egy fiatal lányról szól, akit elátkoz egy gonosz (?) boszorkány, minek hatására a lány öreg nénivé változik. Az öreg néni elszegődik házvezetőnőnek Howl-hoz, a varázslóhoz, aki egy vándorló palotában él. Imádom ezt a mesét!


Itt Írországban a "Film 4" TV csatornán hétvégén délutánonként szoktak ilyen japán anime filmeket játszani. Többek között Miyazaki filmeket is. Így láttuk már a Porco Rosso - mesterpilóta című mesét és nemrég A vadon hercegnőjét. Ez utóbbi is nagyon egyedi és kedves mese. Érdekesség: a karaktereket és a történetet 16 év alatt dolgozta ki a rendező.

Ma délután voltunk moziban itt Dun Laoghaire-ben. Hayao Miyazaki legújabb, 2008-as mesefilmjét, a Ponyo a tenger szikláin-t néztük meg. A mese hozza a Miyazakitól megszokott stílust, minőséget és szórakoztatást. Ezt a mesét kisgyerekeknek is ajánljuk, a többit kevésbé.


Most láttam, hogy otthon március 8-án, azaz hétfőn 11:15-től leadja majd a TV2 A vándorló palotát. Mindenkinek ajánlom!
Bejegyezte: , időpont: Nincsenek megjegyzések:

2010. március 3., szerda

Gulyásleves és egy vödör golflabda

Kezdem ott, hogy Balázst szülinapjára egy djembe-vel leptem meg. Ez egy afrikai dob, amit egy fatörzsből faragnak ki és valódi kecskebőrt feszítenek rá. Nagyon jó a hangja és a méretéhez képest hatalmas a hangereje. Balázs nagyon örült neki, de attól félek, a szomszédok annál kevésbé... Lassan egy zenekart is indíthatunk, annyi hangszer van már a lakásban.

A munkámban nagy változások voltak. Nem kell többet bejövő hívásokat kezelnem, csak kimenő hívásaim vannak. Ez sokkal stresszmentesebb, így kifejezetten élvezem a telefonos részét a munkámnak. Sokkal nyugisabb így a napom és az idő is jobban telik, úgyhogy most nagyon elégedett vagyok.

Egyre több a napsütéses órák száma. Reggelenként már teljesen világos van, mire a munkába érek. Bár mire hazaérek, már sötét van, a több napsütésnek köszönhetően kevésbé van olyan érzésem, mintha bányában dolgoznék...

Múlt hétvégén átmentünk Ciarán-ékhoz, Balázs ír kollégájához. Ők is voltak már nálunk vendégségben és mi sem először jártunk náluk, de már jó régen volt, hogy ott voltunk. Régóta terveztük ezt a mostani találkozót, de hol ők voltak elfoglaltak, hol mi nem értünk rá és olyan jó volt végre őket újra látni. Nagyon kedves ír házaspár. Van egy két éves és egy hét hónapos kisfiuk.
A saját konyhájukban készítettünk nekik igazi magyar gulyáslevest. Balázs anyukájától kaptuk a receptet, amit ezúton is köszönünk, mert nagyon nagy sikere volt. Igazából Balázs és Ciarán főztek, mi lányok a gyerekekkel voltunk elfoglalva és közben jókat beszélgettünk.
Amúgy tényleg isteni finom lett a leves, bár félve írom ezt le, mert Balázs így is nagyon büszke volt magára... na de lehet is! :)
A gulyásleves ötlete amúgy Ciarán-től származott, ugyanis gyerekkorában evett egy párszor gulaschsuppe-t Németországban és tudta, hogy magyar eredetű az étel. El akarta kérni a receptet tőlünk, de Balázs azt javasolta, hogy főzzék meg együtt.

Vasárnap Terényi Zoliékkal találkoztunk és elmentünk golfozni. Na jó, csak majdnem golfozni. Igazából csak egy driving range-re mentünk, Celbridge-be. A driving range egy olyan pálya, ahol a labda elütését lehet gyakorolni. Mint kiderült a golf nem is olyan egyszerű sport. Először is, én sokáig meg voltam győződve, hogy ez nem is valódi sport. Ezt másfél óra "játék" után át kellett értékelnem. Rendesen kimelegedtem és másnapra komoly izomlázat okozott a karjaimban. Szóval ez igenis egy sport!
A TV-n keresztül nézve olyan egyszerűnek tűnik ütögetni azt a labdát, de mint kiderült, már eltalálni sem olyan könnyű, nemhogy adott irányba és távolságra elütni.
A driving range-en kapsz egy vödör golflabdát, szó szerint egy vödörnyit. Ez k.b. 170 labda (ennyinek már súlya is van!). Adnak különböző méretű ütőket (ha nincsen saját készleted) és egy saját "boxot", ahova beállhatsz és onnan ütögetheted a füves pályára a labdát. A pályára nem szabad rámenni, a boxban kell maradni. Nincsen konkrét cél, mint egy igazi golfpályán, csak ütögetsz. Így néz ki:


Jól szórakoztunk de el is fáradtunk. Másnap fájt mindenünk. Magunktól nem igazán jutott volna eszünkbe driving range-re menni, úgyhogy ezúton is köszönjük TZ-éknek a meghívást!
Azért ha bárki azon gondolkozna, hogy kipróbálja, azt ajánljuk, hogy fizessen be egy oktatóra is, mert instrukciók nélkül reménytelen a dolog.

Más: már egy ideje terveztem, hogy elmegyek fodrászhoz, de előitéletes vagyok és nem bízok a helyi fodrászokban. Nem tudom, hogy miért van ez így.
A neten kerestem inkább magyar fodrászokat és az iWiW-en találtam rá Pirosra. Házhoz jött, ami nekünk nagyon kényelmes volt. Mindkettőnk hajából vágott. Az enyémből nem is keveset, de már nagyon ráfért. Szép, egészséges lett a hajam vége. Az egész sokkal fényesebb és rendezetteb. Nagyon elégedett vagyok ez eredménnyel :)
Ráadásul az árai is nagyon kedvezőek: a női hajvágás 25 euró, a férfi 10 euró volt.
Bejegyezte: , időpont: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: ,

2010. február 5., péntek

Új munkabeosztás és az elmaradt sütirecept

A héten az új időbeosztásban dolgozom: hétfőn, kedden, csütörtökön és péntek dolgozom, így a szerdám szabad és a hétvégék is valódi hétvégék lesznek.
Az osztályomon nagy átszervezések voltak/vannak. Kialakítanak egy telefonos csapatot, amihez "önkénteseket" kerestek. Ők csak telefonon keresztül fogják kezelni az ügyfeleket. Nagyon szurkoltam, hogy engem ne jelöljenek ki erre a munkára (így "önkéntesen"). Szerencsére megúsztam, így jövő héten még intézek hívásokat, de utána már csak email-en keresztül fogok ügyfelekkel foglalkozni. Ennek nagyon örülök, mert a telefonálgatás számomra elég stresszes. Bár az öröm még nem felhőtlen, mert a céget folyamatosan alakítják át, így bármikor áttehetnek másik időbeosztásba vagy más feladatkörbe. Azért most legalább egy időre jó helyen vagyok...

Gyorsan leírom még M. Eszter kérésére a mézes süti receptjét :)

Kezdjük a krémmel: 5 evőkanál lisztet 4 tojássárgájával és k.b. fél dl hideg tejjel csomómentesre keverünk, majd hozzáadunk 6,5 dl tejet, majd közepes lángon folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük, majd félretesszük hülni. Amíg hül a krém. elkészítjük a tésztát. Ezzel elmegy némi időnk...
15 dkg margarint 60 dkg liszttel elmorzsolunk, hozzáadunk 2 egész tojást, 18 dkg porcukrot, 5 evőkanál langyos mézet, 5 evőkanál tejet, 1 mokkáskanál szódabikarbónát, 6 dkg kakaóport és fél csomag sütőport. Az egészet jól összegyúrjuk, majd 4 részre osztjuk. A részeket egyenként 1-2 mm vastag lapokká nyújtjuk és zsírozott tepsi hátulján 10 percig sütjük 150 C fokon (amíg az egyik lappal dolgozunk a többi tésztát takarjuk le, hogy ne száradjanak ki, ha nehezen nyújtható a tészta, tegyünk hozzá még tejet). A kisült lapokkal óvatosan bánjunk, mert könnyen törnek!

25 dkg margarint 25 dkg porcukorral és 1 csomag vaníliás cukorral kikeverünk. Én ezt úgy szoktam csinálni, hogy először a puha margarint verem fel és ehhez adok egy nagyon pici 3-4 evőkanál forró tejet. Ehhez adom hozzá a porcukrot, harmadonként. Így lágyabb lesz a krém. Az előzőleg elkészített krémmel - ami azóta már biztosan kihűlt - keverjük jól el ezt a margarinos masszát.

A lapokat kenjük meg langyos tejjel mielőtt eloszlatjuk rajta a krémet. A legalsó réteg lap, a legfelső réteg pedig krém legyen, amit reszelt étcsokival díszítünk. Sajna legalább 10 órát, de inkább egy egész napot kell állni hagyni. Viszont minél többet áll, annál finomabb lesz :)

From Dun Laoghaire

Nem egyszerű, de szerintem megéri vele fáradozni, mert nagyon finom! Tipp: ha a krémbe egy evőkanál kakaót teszünk, csokoládés mézes tésztát kapunk :) Nyamm!
Bejegyezte: , időpont: 4 megjegyzés:
Címkék: ,

2010. február 3., szerda

Svájci hosszú hétvége

Csütörtökön utaztam Zürichbe Balázs után. Nem is volt kérdéses, hogy aznap este az x-tra nevű szórakozóhelyre megyünk, mivel csütörtökönként hatalmas salsa buli szokott lenni. Nagyon jókat táncoltam! Pénteken egyedül tekeregtem a városban. Ruhákat szerettem volna vásárolni, mert itt Dublinban elég különleges a divat. Az átlag ír lányokra szabják a ruhákat, így a legtöbb női ruha a dekoltázst hangsúlyozza és derékban bővül. Nekem az ilyesmi nem áll jól. Szóval gondoltam, hogy majd Zürichben könnyebben találok magamra való ruhát. Ez így is lett volna, de azzal nem számltam, hogy a svájci árak nem az én pénztárcámhoz vannak kalibrálva. Persze gondolom, hogy ott is vannak elérhető árú cuccok, de egy nap nem volt elég ahhoz, hogy minden üzletet felfedezzek. Azért így is sikerült beszereznem egy nagyon jó kis farmert :) Péntek este Zürich egyik kevésbé turista-centrikus fondue helyére mentünk el Balázzsal és egyik svéd kollégájával, Björn-nel. Jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk. Nagyon kellemes kis este volt.

Szombaton jött az aktív program. Korán reggel vonatra pattantunk Bergün felé, a szánkózók mekkájába. Velünk tartott még Rodrigo és Elena, Balázs brazil kollégája és felesége. Majdnem három órás volt a vonatút, de nagyon megérte, mert meseszép tájakon keresztül vitt az utunk.

Bergüntől Preda-ba egy kanyargós hegyi út vezet, amit télen lezárnak és csak szánkózásra lehet használni. Majdnem 6 km a pálya hossza. Bergünből vonat visz fel Preda-ba. A állomásnál lehet szánkót bérelni. Innen pár száz métert húzni kell a szánkót, de utána jön a folyamatosan lejtő szakasz. Lecsúszás után megint húzni kell a szánkót, keresztül Bergünön, de ez csak 1 km. Ezután megint vonatra pattansz (ami elég gyakran jár) és kezdődik a móka elölről. Elena ügyes volt és készített videót erről. Hát így nézett ki ez a dolog :)






A pálya végén van egy sílift (libegő) is. Láttuk, hogy azon is mennek emberek szánkóval, úgyhogy gondoltuk kipróbáljuk mi is a másik pályát. Hát nekem már a felvonóra való felszállásnál gondjaim voltak és nem kalkuláltam bele, hogy ez a felvonó a talaj felett jó magasan van és jó hosszú az út a hegytetőre...



Azért szerencsésen túléltem a dolgot. Odafönt ért a másik meglepetés: ez a pálya rövidebb ugyan, mint a másik, de jóval meredekebb is... Nagyon durva volt! Teljes erőből fékeztem végig, de nem lassult a szánkóm. Én mondjuk élveztem, de a braziloknak ez már lehet, hogy egy kicsit sok volt. Volt néhány olyan szakasz, amikor csak a túlélésre mentünk. Szerencsére nem lett semmi bajunk. Délutánra kellőképpen elfáradtunk, úgyhogy beültünk egy helyi vendéglőbe. Szokás szerint fondue-t rendeltünk és megint nem csalódtunk. Nagyon finom volt ez is. Az estebéd után indultunk is vissza Zürichbe. Újabb három órás vonatozás, de ekkor már hulla fáradtan, sötétben.

Másnap pakolás, ebéd a főpályaudvaron, aprópénz elköltése a reptéren (csokira, mi másra :), majd kellemes két óras repülőút haza Dublinba. Legalábbis azt gondoltok, hogy ez az út is két órás lesz, de nem így lett: a havazás közbeszólt. Majd' egy órát vesztegeltünk a gurulóúton, a hókotrókra várva.

Rövid, de igen tartalmas út volt ;)
Bejegyezte: , időpont: Nincsenek megjegyzések:
Címkék:

2010. január 21., csütörtök

Szürke hétköznapok

Szó szerint... itt nálunk beborult, csúnya, nyálkás, szeles idő van, ami a munkával teli hétköznapokat csak még szürkébbé teszi.

A héten egyedül vagyok itthon, ugyanis Balázs hétfőn elutazott Zürichbe két hétre. De jövő hét csütörtökön én is megyek majd utána egy hosszú hétvégére :P

Balázs útlevele februárban lejár, úgyhogy szerettük volna benyújtani a kérelmet a meghosszabbításra. Gondoltuk egyszerű procedúra lesz. Időpont-egyeztetés, kérelem leadása, iratok bemutatása, fotózás/ujjlenyomat-olvasás, pénz befizetése, majd egy-két hét várakozás. Aha!... mint kiderült, eddig ez így is működött, de a tavaly júniusban érvénybe lépett szabályozás értelmében csak új típusú, biometrikus (az ujjlenyomatot digitális formában tartalmazó) útleveleket állít ki Magyarország. A külképviseletek azonban nem kaptak ujjlenyomat-olvasó berendezéseket, így tavaly nyár óta csak Magyarországon lehet útlevelet kérelmezni. Megnyugtattak, hogy az EU-n belül személyivel is lehet utazni. És kérdem én, mi van, ha mi nem csak az EU-n belül szeretnénk utazni?... Arról nem beszélve, hogy most Balázs kipróbálta a személyi igazolványát a svájci határon ("mi lenne, ha...?" alapon) és ugyan nem röhögték ki (svájciak lévén), de mondták, hogy ilyet ők még nem láttak és láthatnák-e az útlevelét, mert ezzel nem fogják tudni beengedni.
Szerintem felháborító, hogy kitalálnak egy új rendszert, de arra már nem gondolknak, hogy ezt elérhetővé kell tenni azokban az országokban is, ahol több tíz ezer magyar él. Észbontó! Szóval februárban Balázs tesz egy villámlátogatást, hogy ezt elintézze.
Balázs: hozzáteszem, hogy sem a dublini nagykövetség sem a külügyminisztérium nem tudott felvilágosítást adni arról, hogy mikor lesz megint elérhető ez a szolgáltatás a külképviseleteken.

Egyébként semmi különös nincs velünk. A munkámról inkább nem írok, mert elég hétközben napi 10 órát arra koncentrálnom. Ha tehetem ilyenkor "hétvégén" próbálok nem rá gondolni. Annyit azért írok, hogy februártól új időbeosztásban leszek: hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken dolgozok és a szerda, szombat és vasránap lesz szabadnap. Ennek nagyon örülök! Még amikor elkezdtem a munkát, felkerültem egy úgynevezett "wish list"-re és szerencsés voltam, mert folyamatosan vesznek fel francia nyelvű kollégákat, így engem át tudtak tenni ebbe az általam választott "shift"-be.

Múlt hétvégén sütöttünk mézes sütit Balázzsal. Bár nem volt egyszerű a süti elkészítése (majd' három órát dolgoztunk vele), de nagyon megérte :) Nagyon szép lett és egyben finom is!
Balázs és én is vittünk be belőle. Minden kollégánk csak dícsérte.
Bejegyezte: , időpont: 1 megjegyzés:
Címkék: ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)