Csütörtökön utaztam Zürichbe Balázs után. Nem is volt kérdéses, hogy aznap este az x-tra nevű szórakozóhelyre megyünk, mivel csütörtökönként hatalmas salsa buli szokott lenni. Nagyon jókat táncoltam! Pénteken egyedül tekeregtem a városban. Ruhákat szerettem volna vásárolni, mert itt Dublinban elég különleges a divat. Az átlag ír lányokra szabják a ruhákat, így a legtöbb női ruha a dekoltázst hangsúlyozza és derékban bővül. Nekem az ilyesmi nem áll jól. Szóval gondoltam, hogy majd Zürichben könnyebben találok magamra való ruhát. Ez így is lett volna, de azzal nem számltam, hogy a svájci árak nem az én pénztárcámhoz vannak kalibrálva. Persze gondolom, hogy ott is vannak elérhető árú cuccok, de egy nap nem volt elég ahhoz, hogy minden üzletet felfedezzek. Azért így is sikerült beszereznem egy nagyon jó kis farmert :) Péntek este Zürich egyik kevésbé turista-centrikus fondue helyére mentünk el Balázzsal és egyik svéd kollégájával, Björn-nel. Jókat ettünk, ittunk, beszélgettünk. Nagyon kellemes kis este volt.
Szombaton jött az aktív program. Korán reggel vonatra pattantunk Bergün felé, a szánkózók mekkájába. Velünk tartott még Rodrigo és Elena, Balázs brazil kollégája és felesége. Majdnem három órás volt a vonatút, de nagyon megérte, mert meseszép tájakon keresztül vitt az utunk.
Bergüntől Preda-ba egy kanyargós hegyi út vezet, amit télen lezárnak és csak szánkózásra lehet használni. Majdnem 6 km a pálya hossza. Bergünből vonat visz fel Preda-ba. A állomásnál lehet szánkót bérelni. Innen pár száz métert húzni kell a szánkót, de utána jön a folyamatosan lejtő szakasz. Lecsúszás után megint húzni kell a szánkót, keresztül Bergünön, de ez csak 1 km. Ezután megint vonatra pattansz (ami elég gyakran jár) és kezdődik a móka elölről. Elena ügyes volt és készített videót erről. Hát így nézett ki ez a dolog :)
A pálya végén van egy sílift (libegő) is. Láttuk, hogy azon is mennek emberek szánkóval, úgyhogy gondoltuk kipróbáljuk mi is a másik pályát. Hát nekem már a felvonóra való felszállásnál gondjaim voltak és nem kalkuláltam bele, hogy ez a felvonó a talaj felett jó magasan van és jó hosszú az út a hegytetőre...
Azért szerencsésen túléltem a dolgot. Odafönt ért a másik meglepetés: ez a pálya rövidebb ugyan, mint a másik, de jóval meredekebb is... Nagyon durva volt! Teljes erőből fékeztem végig, de nem lassult a szánkóm. Én mondjuk élveztem, de a braziloknak ez már lehet, hogy egy kicsit sok volt. Volt néhány olyan szakasz, amikor csak a túlélésre mentünk. Szerencsére nem lett semmi bajunk. Délutánra kellőképpen elfáradtunk, úgyhogy beültünk egy helyi vendéglőbe. Szokás szerint fondue-t rendeltünk és megint nem csalódtunk. Nagyon finom volt ez is. Az estebéd után indultunk is vissza Zürichbe. Újabb három órás vonatozás, de ekkor már hulla fáradtan, sötétben.
Másnap pakolás, ebéd a főpályaudvaron, aprópénz elköltése a reptéren (csokira, mi másra :), majd kellemes két óras repülőút haza Dublinba. Legalábbis azt gondoltok, hogy ez az út is két órás lesz, de nem így lett: a havazás közbeszólt. Majd' egy órát vesztegeltünk a gurulóúton, a hókotrókra várva.
Rövid, de igen tartalmas út volt ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése