Szombaton korán reggel indultunk Westport-ba. Útközben megálltunk Roscommon-ban, megnézni a várat, illetve hát azt, ami megmaradt belőle.
A rövid pihenő után indultunk is tovább és Westport-on keresztül a Croagh Patrick-hoz, azaz a Patrick hegyhez érkeztünk. Ez egy keresztény zarándokhely, amit évente egyszer látogatnak meg a zarándokok. Legutóbb 15 ezer ember mászta meg a hegyet, sokan mezitláb. A legenda szerint Szent Patrick, Írország alapító szentje, ezen a hegyen böjtölt 40 napig az ír népért, majd egy ezüst harangot hajított le a hegyről, hogy végezzen a Corra nevű nőstény-démonnal. Ezzel sikerült kiűznie az Ír szigetről az összes kígyót. Azóta nincsen kígyó a szigeten. Logikus, nem?
Túrista út vezet fel a hegy tetejére, ahol egy kis templom áll. Állítólag 2 óra felmenni. Mi idő hiányában nem mentünk fel, csak az első 100 métert tettük meg, ahol egy St. Patrick szobor van és már innen is elég jó a kilátás.
Aznap Cong faluban volt a szállásunk, ami a szomszédos Galway megyében van. Az odaúton megálltunk még a Kylemore Apátságnál. Ezt egy brit üzletember építtette az 1800-as években. Később belga apácák költöztek ide, és ők alakították át apátsággá. Ma bentlakásos iskolaként működik.
A következő megállónk az Apátság melletti Connemara Nemzeti Park volt. Itt tettünk egy kellemes kis sétát, kaptunk a nyakunkba egy enyhe futózáport, majd mentünk tovább Cong-ba.
A szállást Bettiék találták, ami egy szoksásos Bed & Breakfast. Nagyon szép, tiszta, igényes szállás volt. A házigazdák nagyon kedvesek voltak és a reggeli is finom, kiadós volt. Nem utolsó szempont, ha az ember utána egy egésznapos túrázásra készül.
A kiadós reggeli után a környéken található Ashford kastélyszállóban kezdtük a napot. A kastélynál sétáltunk, fotóztunk. Nagyon szép időnk volt.
Valamivel dél előtt elindultunk az Achill sziget felé. Ott körbekocsikáztunk, elmentünk egy jó kis tengerpartra.
Vittünk magunkkal frizbit és játszottunk egy kicsit. Az erős szél miatt nem volt egyszerű elkapni és az első pár passzolás után beszállt a tengerbe... Mivel elég nagy hullámok voltak, nem lehetett csak úgy kivenni. Ráadásul a hullámok csak egyre távolabb vitték. Ott álldogáltuk, néztük és reménykedtünk, hogy majd csak a partra veti egy hullám. Aztán TZ hősies mentőakciójának köszönhetően visszaszereztük a frizbit a tengertől :) ... ami már igazából nem is tenger, hanem az Atlanti Óceán.
Délután egy finom ebéd után, indultunk is vissza Dublinba.
Innentől már én vezettem, mert Balázs nagyon elfáradt.
Nagyon jó kis kirándulás volt, olyan jol éreztem magamat! Remélem máskor is megyünk ilyen közös útra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése