2014. január 8., szerda

Karácsonyozás otthon

Nagyon boldog új évet kívánunk mindenkinek!

Péntek este érkeztünk vissza Dublinba, az ünnepeket ugyanis odahaza töltöttük a családdal. Nem volt egyszerű és sima menet, de nagyon jól éreztük magunkat és örülünk, hogy együtt lehettünk a szeretteinkkel.


Ott kezdődött a dolog, hogy az utazásunk előtti este Nóri belázasodott. Mivel semmi más tünete nem volt, reméltük, hogy csak a fogzás okozza (az utolsó nagyörlője még nem bújt ki), vagy egy enyhe vírus. Mivel az utazás napján nem volt semmi tünete, úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk a repülést. Sajna, mint később kiderült, ez bizony egy vírus előszele volt. Otthon néhány alkalommal hányt is, de nem volt már láza és jó kedvű volt, úgyhogy nem is mentünk vele dokihoz. Később jött a feketeleves, ugyanis Szenteste én robbantam le. Egész nap ágyban voltam, nagyon fáradt, levert voltam és este a lázam is felment. Szerencsére másnap már semmi tünetem nem volt a fáradságon kívül. Utána viszont Balázs következett és őt nem kímélte a betegség: hányás, hasmenés, láz, levertség két napig. Szóval a karácsony betegesen telt, de ennek ellenére is jó volt otthon lenni.
Nórinak hatalmas élmény volt, hogy a nagyszülőkkel, nagynénikkel/bácsikkal lehetett. Élvezte, hogy mindenki magyarul beszélt és hogy mindent megért. Nem is gondoltam volna, hogy a pici fejében már összeáll a kép, hogy magyarnyelvű környezetben voltunk, de sokat ismételte, hogy "mindenki magyarul beszél". A karácsonyozást már nagyon értette. Közösen díszítettük vele a fát és izgatottan várta a csengőszót, amikor a Jézuska meghozta az ajándékokat.


Az ajándékbontás is nagyon ment neki. Rengeteg szép ajándékot kapott és mindnek nagyon örült.

A hazautazás soha nem egyszerű kisgyerekkel. De abszolút megéri, mert Nórinak tényleg hatalmas élmény, hogy ilyenkor személyesen találkozhat az otthoniakkal.

Unokatesókkal
Pár nap alatt is sokat fejlődik ilyenkor és persze a rokonságnak is mindig nagy öröm, ha hazautazunk.

A hazautazások mindig keserédesek. A búcsú mindig nehéz. Sokan kérdezték ismét, hogy tervezünk-e hazaköltözni. Régebben még nem tudtunk volna erre egyértelmű választ adni. Most viszont határozottan azt gondoljuk, hogy ha rajtunk múlik, nem költözünk haza. Le sem tudom nektek írni az otthoni és az itteni élet közötti különbséget. Bár a mostani utunk során rengeteg pozitív élményben volt részünk (a boltokban kedves, udvarias kiszolgálás, a reptéren segítőkészség, előzékenység stb.), mégis az alaphangulat, a környezet annyira más odahaza. A korábbi külföldi utazásaink során is tapasztaltuk, hogy mennyivel másabb az élet külföldön és nekem meghatárzóak votlak a Franciaországban eltöltött hónapok is. De teljesen más szemüvegen keresztül látod az otthoni életet, pár évnyi külföldön való tartózkodás után. Persze tudom, hogy mi otthon és itt is kivételezett helyzetben voltunk/vagyunk. De ez már nemcsak rólunk szól, hogy nekünk mi a jó. Gondolnunk kell Nórira is. Mennyivel több lehetőséget kap az itteni élettől, mintha otthon nőne fel. És nem állítom, hogy itt minden csupa szép és jó. Nem! Itt sem egyszerű az élet, dolgozni kell, kitartónak lenni, akarni, csinálni és hajtani. Viszont egyszerűbb és könnyebb mindezt úgy tenni, hogy tudod, hogy biztosan meglesz ennek a gyümölcse. Hogy mások látják, elismerik, értékelik a munkádat és nem utolsó sorban meg is fizetik azt. Hogy a befektett energia megtérül és lesz gyümölcse. Tudsz tervezni, fejlődni és előre haladni. És ismétlem, nem megy minden úgy mint a karikacsapás. Itt is vannak nehézségek és problémák. Nem, nincs kolbálaszból a kerítés, de legalább nem lófaszból...
Szóval nekünk itt nagyon jó. Minden hátránya ellenére bejött a külföldi élet és nem bántuk meg ezt a döntésünket, sőt!

Az elmúlt év gyorsan elszaladt. Sok dolog történt: Nóri beszélni kezdett, voltunk nyaralni, elkezdtük az ovit és persze az egyik legnagyobb ajándék, hogy ismét babát várunk. Nagyon jó kis év volt ez és nagyon gyorsan eltelt. Igazán tartalmas és szép élményekkel gazdagodtunk. Nóri pedig olyan gyorsan növekszik, fejlődik, hogy csak kapkodom a fejemet és tudom, hogy elcsépelt frázis, de tényleg minden nap élmény vele.

Íme egy rövdike kis videó a tavalyi évünkről. Izgatottan várjuk az idei folytatást! :)

Megjegyzés küldése