2014. január 11., szombat

Babavárás: 26. hét

A 24. heti beszámolóm az ünnepek miatt elmaradt, de most igyekszem mindent pótolni.

Az elmúlt napokban nagyon fáradt voltam. Nem hiszem, hogy ez kizárólag a terhességem miatt lenne, szerintem az utazás és az évkezdés is okozója. Túlzás nélkül mondhatom, hogy két állapot között vergődöm egész nap: fáradtság és éhség. Mindig ennék: bármit, akármit de leginkább mindent. Nagyon nehéz megállni, hogy ne tömjem folyamatosan magamat, de azért elég sikeresen megy a dolog.


A súlygyarapodásom félelmetes sebsességgel halad előre. Nem is tudom mi lesz így velem a végére, de már 9 kg plusznál tartok, azaz 66 kg vagyok. A hasam kerülete pedig 95 cm.

25. hét
26. hét
A babuci elvileg jól van, rengeteget mozog, nagyon aktív. Nappal, este, de hajnalban is sokszor érzem a mozgását.

Az elmúlt hetekben, még a hazautazásunk előtt, voltam a háziorvosomnál (GP) terhesgondozáson. Megmérte a vérnyomásomat, volt vizeletminta-ellenőrzés és meghallgatta a baba szívhangját. Ez összesen kb. 5 perc volt. Kérdezte, hogy van-e panaszom. Mondtam neki, hogy még mindig előfordul, hogy fáj a hasam, szerinte ez teljesen normális, nem kell aggódnom. Ő is a méhnövekedéssel magyarázta a fájdalmat.
Nóri nagyon édes volt. Mivel délután volt a vizsgálat, ő is jött velem és mikor felfeküdtem a vizsgálóágyra, hogy a doktornő meghallgassa a Pici szívhangját Nóri kérdezte, hogy "De ugye anya, nem fáj?" :)

A következő vizsgálatra majd jövő kedden kerül sor. Ezúttal a kórházba kéne mennem, de én kértem, hogy az ún. "Community Midwife" ellátás keretein belül a Dún Laoghaire-ben kihelyezett midwife clinic-re mehessek. Így most hozzájuk megyek majd. Ez nekem kényelmesebb, mert tőlünk 5 perc sétára van. Állítólag nincs olyan sorban állás, mint a kórházban és le tudom rendezni addig, amíg Nóri oviban van, így Balázsnak nem kell szabit kivennie.

Nagyon várom már ezt a vizsgálatot, mert mostanában egyre gyakoribbak a keményedések, illetve, hogy fáj a hasam, érzem a nyomást a hasam alján és mindenképpen szeretném tisztázni, hogy ez normális-e, illetve hogy tehetek-e bármit ellene.

A terhesség amúgy nem lenne terhes. Azon kívül, hogy nem vagyok olyan fürge és gyors, mint alapból, más panaszom nincs. Érdekes módon pár hete elmúltak az esti pisilések, így sikerül sokszor akár 5-6 órát is egyben aludnom. Csak arra szoktam felébredni, hogy meg kell fordulnom :) Illetve néha a baba rugdosása ébreszt fel. Mióta visszaértünk az otthoni utunkból, Nóri nagyon jól alszik. Ismét magától alszik el és néha felébred vizet inni, de sokszor egy szó nélkül átalussza az estét.

Nóri egyébként nagyon készül már a kistesó érkezésére. Odahaza megvettük neki az "Anna, Peti, Gergő" egyik részét (Kezdetek). Ez sok rövidebb történetből álló mese, amiben megszületik Anna, majd később a kistesója Petike és végül Gergő is. Az ő mindennapjaikról, a gyerekneveléssel járó nehézségekről és vidámságokról szól a könyv. Nóri imádja! Mióta olvasgatjuk sokkal többet babázik: eteti, itatja, öltözteti, dajkálja a babákat. Sokszor mondja, hogy ha kijön majd a kistesó anya pocakjából, akkor majd játszik vele, vagy sokat dajkálja. Édes nagyon! Illetve már magától is idejön és megfogja a hasamat, mondja, hogy rugdos a baba és simogatja, beszél neki, hoz játékokat és a hasamhoz tartva mutatja a babának. Fel kell zabálni! Sőt, ma rajzoltak Balázzsal és Nóri mondta, hogy írják rá a rajzra, hogy "Nó-ri-ka" és aztán megkérte Balázst, hogy azt is írják oda, hogy "Baba". Mondta, hogy a Baba anya hasában van... Hát olvadozok!

A hazautazásunk során nővéreméktől megkaptuk Árminka babaruháit, így egy zsák (szó szerint, egy hatalmas katonai zsák) babaholmival jöttünk vissza. Nóri pici uniszex ruháit is elhoztuk, szóval babaruhákra nem kell költenünk. Viszont ennek ellenére mindig nézegetem az akciós babaruhák között a fiús cuccokat. A héten pedig találtam egy nagyon aranyos kis darabot, aminek nem tudtam ellenállni. Íme az első vásárolt darab, amiben majd hazahozzuk a kisúrfit a kórházból.


Az pedig még a jövő zenéje, hogy a sok ruhát hol fogjuk tárolni... A ruhaszekrényeink ugyanis tele vannak, úgyhogy ki kell találnom valami új tárolási módot és át kell rendeznem mindent, ami nem kis munka lesz, de furcsa mód már nagyon várom, hogy belekezdjek. Ez talán már a fészekrakó mánia előszele... :)

Gondolkodunk azon, hogy hol és miben aludjon majd a Baby. Az biztos, hogy a mi szobánkban, mellettem lesz majd a helye (Nóri is egy szobában aludt velünk kb. 8 hónapos koráig). Első gondolatom az volt, hogy a Picinek veszünk egy bölcsőt és abban alszik majd, de lehet, hogy jobb lenne ha a Pici megkapná Nóri rácsos ágyát (merthogy Miss Nóra még mindig a rácsos ágyban alszik, igen, a rácsokkal együtt). De ebben az esetben úgy lenne jó, ha Nóri minél hamarabb megkapná az új ágyát, hogy ne érezze úgy, hogy a Kicsi túrja őt ki a megszokott kis ágyikójából. Illetve ebben az esetben tartanék attól, hogy Nóri esténként ki-bejárkálna az ágyából. Ugyanakkor azt is tudom, hogy Nóri hamarosan kinövi (nem méretileg gondolom) a kiságyat és lehet, hogy jobb lenne ezen még a Pici érkezése előtt túlleni, hogy Nórinak legyen ideje megszokni az új ágyát.

Emellett már gondolkodunk azon is, hogy logisztikailag hogy oldjuk majd meg a két gyerkőccel a mindennapokat. Megtartottuk Nóri régi babakocsiját, amit egész pici babakortól lehet használni. A Pici ezt kapja majd meg (ehhez van babahordozó, azaz autósülés is). Úgy gondoltuk Nórinak majd veszünk ehhez testvérfellépőt és arra ráállhat és kettőjüket is tudom majd tolni ha bárhová megyünk. Aztán majd a gyakrolatban kiderül, hogy mit szól Nóri a dologhoz. Most is gyakran van, hogy a sportbabakocsi merevítőjére rááll (látja más családoknál a tesófellépőt és a nagyobb gyerekeket utánozza). Remélem, hogy ha a Kistesó a babakocsiban lesz, akkor is tetszik majd neki a dolog.

A héten cseppet eluralkodott rajtam a pánik. Rengeteg kérdés kavarog a fejemben és sokmindentől félek. Félek, hogy mi lesz majd a szülésnél, hogy egyáltalán kihúzzuk-e a terhesség végéig. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag félek a koraszüléstől. De félek, hogy mi lesz, ha a méhlepény továbbra is mélyen fekszik majd és mi lesz ha császározni kell? Ugyanakkor félek a hüvelyi szüléstől. Félek, hogy hogy megy majd ezúttal a szülés (vajon hosszabb lesz? rövidebb? lesznek-e komplikációk? gátmetszés? vagy gátvédelem? stb. stb.). Félek, hogy nehezen megy majd a regenerálódás. Félek, hogy minden a helyére áll-e majd utána? Félek az inkontinenciától, a hüvely kitágulásától, a hasam megnövekedésétől. Félek, hogy túl sokat hízok és nem tudom majd leadni. Félek, hogy tudok-e majd szoptatni, vagy ugyanúgy szenvedünk majd, mint Nórival? Vajon lesz-e most is kitartásom, erőm nem feladni? Vajon milyen alvó lesz a baba? Félek az éjszakázásoktól. A kimerültségtől. Félek, hogy hogy lesz türelmem a két gyerekkel. Félek, hogy az egyiket jobban szeretem majd, mint a másikat és mi lesz ha Balázsnak is az lesz a kedvence, aki nekem? Félek, hogy túl sok időt töltök majd a kisbabával és Nóri emiatt majd megutál. Vagy pont fordítva? Túl sok figyelmet szentelek majd Nórinak és a Kicsi majd nem kötődik hozzám? Vagy túl sok időt, energiát fordítok a két gyerekre és Balázzsal elhidegülünk egymástól. Félek, hogy vajon milyen lesz a Kicsi természete. Mi lesz ha sírós, hasfájós? Félek, hogy nehéz természetű lesz és nem tudom majd lekezelni olyan jól a dolgokat, mint Nórival. Félek, hogy kudarcot vallok majd, hogy nem fogom élvezni az anyaságot, hogy nem leszek jó anya, mert jót akarok mindkét gyerekemnek és persze a férjemnek is. Sőt egy picit többet... a legjobbat!
Megjegyzés küldése