2012. augusztus 1., szerda

A mai nap kedvenc része

A mai nap legjobb 20 perce az volt, amikor Nórival egymás mellett feküdtünk a gyerekszobában lévő kanapén... Az elmúlt héten párszor előfordult, hogy Nóri a délutáni alvása után még kicsit álmos volt. Ilyenkor magam mellé veszem és a kanapéra fekszünk. Eddig csak pár percet feküdtünk így, majd miután kicsit magához tért, fel is ült és el is kezdett dumálni. Nos, ma is összebújtunk és Nóri felém fordult, szopizni kezdte az ujját, fogta az alvós pólóját és pár perc alatt visszaaludt. Hallgattam, ahogy egyre kevesebb erővel cuppogtatja az ujját, majd ki is ejtette a szájából és ott szuszogott mellettem. Én pedig csak pihentem, élveztem a kislányom közelségét, a finom illatát, az egyenletes lélegzését. Kb. 20 percet pihentünk így együtt. A vége felé én is teljesen ellazultam, már épp elszunyókáltam volna, amikor Nóri a hasára fordult, kinyitotta a szemét, kicsit még szopizta az ujját, majd rámnézett és azt mondta, hogy "sze-sze" - mutatva a szemem irányába. Én az álomból hirtelen kizökkenve, azt sem tudtam, mi van. De mire felfogtam, hogy itt már nincs alvás, nincs pihi, addigra Nóri már fel is ült és magyarázta, hogy "tu-tu" - mutatva a falon lévő tulipánokra.

Rég aludtam már Nórival együtt. Hiányzik ám... Néha esténként annyira hiányzik - ami persze abszurd, mert ott van tőlünk két méterre, a szomszéd szobában, és egész nap vele vagyok, de akkor is, szóval annyira hiányzik -, hogy megfordul a fejemben, hogy átmegyek a szobájába aludni. De Balázs mindig rajtakap, mikor átosonnék és megkér, hogy ne menjek át, mert Ő sem szeretne egyedül aludni. Persze tudom, örülhetnék, hogy a gyerek - egyelőre - gond nélkül elalszik a saját szobájában, de nem olyan egyszerű dolog ez!

Szóval nagyon örültem, hogy ha este nem is alszunk együtt, ma délután egy kicsit együtt sziesztázhattunk.
Megjegyzés küldése