2012. december 7., péntek

Édes hétköznapok

Imádtam a mai napot!

Reggel a szokásosnál kicsit korábban ébredtünk, így fél 8 körül már mindenki fent volt. Én gyorsan felöltöztem, összepakoltam néhány dolgot, addig Balázs adott reggelit Nórinak és felöltöztette. Majd Nórival kettesben elindultunk Malahide-ba Kerekítőre. Már egyszer voltunk, de az elmúlt hetekben sajnos nem tudtunk menni, így nagyon örültem, hogy ma végre eljutottunk rá.

Valahogy elfelejtem mindig, hogy ez a Malahide a világ másik felén (na jó, ez kicsit túlzás, de az igaz, hogy Dublin másik felén) van. Szerencsére szép napos idő volt, bár egyáltalán nem volt meleg, sőt! De legalább a nap sütött. Szóval Nórival DART-ra pattantunk és röpke egy óra alatt oda is értünk. Az úton nagyon jól szórakoztunk, ugyanis a belvárosban leszállt a DART-ról a tömeg, így lett ülőhelyünk és Nóri nagyon élvezte a vonatozást.

Kicsit előbb értünk Malahide-ba, így beültünk egy kis teázóba. Én ittam egy jó erős teát és Nórival elfalatoztunk egy scone-t, egy igen finom málnalekvár és vaj kíséretében. Nagyon finom volt. Bevallom, én eddig soha nem ettem még scone-t. Pár hónapja sütöttem itthon, de nem voltam elalélva tőle. Viszont ez, amit most ettünk... Hát ez valami isteni volt! Enyhén cukrozott volt a teteje és így volt kisütve. Belül pihe-puha volt és frissen süthették, mert még langyos volt. Egy falat mennyország! Nemis "egy falat", mert szép nagy adag volt :)



A reggeli után mentünk is a Kerekítőre, ami a helyi könyvtárban volt. Kb. 10-15 kisgyerek lehetett a foglalkozáson. Nóri nagyon jól érezte magát. Annyira tetszett neki, ahogy Ági, a Kerekítő szervezője és vezetője énekelt. Mindig arra fordult, amerről hallotta Ági hangját és nagy szemekkel figyelete. Tetszettek neki a buborékok is, amiket Ági fújt, illetve a triangulum hangja is megbabonázta. Nagyon örültem, hogy Nóri felszabadult volt. Bátran oda mert menni más gyerekekhez, elhozta az asztalon hagyott játékokat és kérésre más gyerekeknek odaadott néhány játékot. Tudom, hogy sokaknál ezek alap dolgok, de Nóri régebben nagyon félős, visszahúzódó volt és nagyon örülök, hogy egyre jobban és gyorsabban oldódik idegen társaságban is.

A Kerekítőre egy anyuka hozott zserbót kóstolóba. Én figyelmetlen voltam és nem hallottam, hogy ez bizony nem egy átlagos zserbó volt, hanem főzőversenyre szánt darab. Így balga módon kihagytam a kóstolást. Pedig egész biztos vagyok benne, hogy isteni lehetett. Látogassatok el Erika blogjára, ott találtok többet a versenyre szánt zserbóról. Remélem, hogy sikere lesz vele! Szurkolok, hogy egy magyar finomság nyerje el a zsűri tetszését :)

A foglalkozás után elmentünk kicsit sétálni a kastélyhoz. Malahide kicsi város, a központ nagyon szép, olyan mint egy kis falu. A falusias légkört erősítette az is, hogy nagyon sokan csak úgy ránk köszöntek. Sokan megálltak és megnézték Nórit, megdicsérték, hogy milyen szép kislány. Illetve mindenhol nagyon készségesek voltak: segítettek leemelni a DART-ról a babakocsit, a teázóban az ajtót kérés nélkül előre kinyitották nekünk. Szóval nagyon figyelmesek és kedvesek voltak az emberek. Ezek apróságok, amik bearanyozzák a napot és amitől sokkal jobban érzem magamat, valamint ami miatt mindig bátran indulok el a babakocsival. Soha nem érzem tehernek, hogy egy kis totyogóval kell útra kelnem.

Ezek után délben DART-ra pattantunk és elmentünk Balázshoz a Google irodába. Ott ebédeltünk. Nóri sziporkázott! Nagyon tetszett neki az irodai légkör, ami nem csoda, mert az egész egy nagy játszótérre hasonlít. Szó szerint egy csomó játék hever többek között Balázsék szintjén is (játékpisztolyok, plüss állatok, pónik, robotok stb.). Persze Nóri első körben a pónikat szúrta ki, majd a plüss kecskéket.
Az étkezőben is nagyon jól szórakozott. Szaladgált, tetszett neki a sok szék, a sok asztal, a plakátok, az emberek. Viszont a sok érdekes dolog annyira lekötötte, hogy természetesen nem akarta evésre fecsérelni a drága idejét. Minden falat után ment és megnézett valamit, úgyhogy alig evett pár falatot.


Ebéd után jöttünk is haza és Nóri kb. két perc alatt bealudt a babakocsiban. Hazaérve ki se vettem belőle, csak kicsit levetkőztettem. Két órát durmolt a babakocsiban, majd felsírt. Kivettem, levetkőztettem, áttettem a kiságyába és még fél órát horpasztott :)

Az ébredés után farkaséhes lehetett, mert megevett egy nagy adag húsgombócot paradicsomszósszal és krumplival. Mondjuk ez amúgy is nagy kedvenc nála.

A délután második fele nyugisan telt. Én próbáltam túlélni és nem elaludni.
Nóri közben rohangált, olvasott, illetve egyszer a papucsával játszott és hallottam, hogy mindenfélét dumál, össze-vissza halandzsázik majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy azt ismételgeti, hogy "Apa, Anc, Apa, Anc" és így tovább. A végét sikerült elcsípnem:


Balázs este elment a céges karácsonyi bulira és csak hajnalban jött haza. Így kivételesen egyedül fürdettem Nórit és én tettem le aludni. Aztán én is bedőltem az ágyba és aludtam volna reggelig, ha a kislányom háromszor fel nem sírt volna...

Nagyon jó kis napunk volt! Szeretem az ilyen mozgalmas napokat. Bár sokat kivesz belőlem, de minden percért megéri!
Megjegyzés küldése