Már hetek óta mesélek Nórinak a Télapóról. Énekeltem is neki dalokat. De azt hiszem az áttörést Bartos Erika "Bogyó és Babóca karácsonya" című mesekönyve hozta meg. Nórika imádja a Bogyó és Babóca meséket. Először tavasszal kaptunk Mifyéktől egy Bogyó és Babóca könyvet, amit pár hónapig elő se vett Nóri, majd egyre többet lapozgattuk és nyáron teljesen rákattant. Anyu hozott ki nekünk pár Bogyó és Babócás könyvet és másoktól is kaptunk ajándékba. Most már elég szép kis gyűjteményünk van és nem telik el úgy nap, hogy Nóri ne hozná és ne verné a combomat, hogy vegyem fel. Amint felveszem, azonnal mondja, hogy "Anc, messé!" (anya, mesélj!). Én pedig mesélek :)
A karácsonyos könyvben szó esik a Télapóról is és Nórinak meséltem, hogy hamarosan hozzánk is jön majd a Mikulás.
Aztán mikor átköltöztünk az új lakásba, vettem néhány karácsonyi ablakmatricát, amin szintén rajta van a Télapó és Nóri azóta minden nap megsimogatja, ad neki puszit és elmondja, hogy milyen ajándékok vannak a puttonyában.
December 5-én tisztogattuk a kis cipőt és mondtam, hogy holnap reggel majd jön a Mikulás, de nem nagyon izgatta Nórit a hír. Másnap reggeli után mondtam, hogy nézzük meg, hogy vajon mit hozott a Télapó. Nóri erre odaszaladt az ablakhoz, hogy megnézze a mikulásos matricát... Szóval szerintem a lényeget nem értette meg. Mindenesetre mikor odaterelgettem a cipőjéhez örömmel látta a sok finomságot, amit a Télapó hozott. Volt a cipőjében (egész pontosan mellette) egy doboz babakeksz, két csomag baba rágcsálnivaló (ilyet még soha nem vettem neki, de egye fene, gondoltam egyszer hozhat ilyet a Mikulás) és egy Kinder-tojás is lapult az ajándékok között. Ennek örült a legjobban. Kicsi kóstolót kapott a csokiból is. De igazán az apró meglepetés izgatta. Egy kis csivava kutyus volt benne. Először Nóri felkiáltott, hogy "kanga" (azaz kenguru). Hát tényleg nem valami kutyás a kinézete. De nézegette, forgatta, majd felcsillant a szeme és láttam a megvilágosodást a tekintetében, Ő pedig lelkesen korrigált, hogy "mokus". Oké, gondoltam legyen mókus.
Ezzel a kis mütyűrrel játszott egész délelőtt. Kivette, berakta a pici tojásba, ide-oda vitte, beszélt hozzá. Nem is gondoltam, hogy ilyen kis semmiségnek ekkora sikere lesz :)
De az igazi találkozás a Mikulással ma történt meg. Ugyanis a Google szervezett egy Mikulás ünnepséget, ahová minden kisgyerekes alkalmazott és családja meg volt hívva. Nagyon vártam már a mai napot!
11-kor kezdődött az ünnepség, mi nemsokkal 11 után meg is érkeztünk. Még elég kevesen voltak. A bejáratnál állt két jégtündér (vagy valami olyasmi). Nóri kicsit megijedt tőlük, úgyhogy siettünk befelé, le se fotóztuk őket. A ruhatárban leraktuk a kabátokat és a babakocsit, majd mentünk is a Télapó kunyhójába. Itt csak pár percet kellett várnunk, mert csak egy gyerek volt előttünk. Megkérdezték Nóri nevét és hogy mennyi idős. Majd szólítottak, hogy a Télapó várja Norcit. Előtte persze elmagyaráztuk Nórinak hogy hová megyünk, kivel találkozunk és nagy szemekkel nézte a Mikulást. Próbáltak barátkozni, de Nóri félt tőle. Leültem vele együtt a Mikulás mellé, de Nóri kivetette magát a kezemből és szaladt Balázs felé :) Szóval az első fotó a Mikulással úgy néz ki, hogy Eszter széles vigyorral az arcán ül a Mikulás mellett, Nóri pedig kicsit eltorzult arccal jön le Anya öléből. Ha nem haragszotok, ezt inkább nem publikálom :) Mindenesetre én már azt is sikernek éltem meg, hogy nem sírt azonnal.
Aztán el is köszöntünk a Mikulástól és Nóri kapott egy kis csomagot. Egy plüss zsiráf (vagy tehén, még nem fejtettük meg) és egy nagy csokimikulás volt benne.
Ezután megnéztük a többi részt. Volt étkező, ahol le lehetett ülni, volt főtt étel, kekszek, fagyi, gyümölcssaláta, szóval volt választék.
Aztán volt egy ugrálóvár. Ez Nórinak nagyon tetszett volna, de csak a szélére mertük engedni, mert főleg nagyobb gyerekek voltak bent és féltem, hogy fellökik őt.
Volt rajzfilmnézés, rajzolás, arcfestés, fotózás, sok-sok dekoráció (karácsonyfák, hóemberek, jegesmedvék, hópelyhek stb.). Volt egy kis kézműves rész is, ahol karácsonyi díszeket, ajándékokat, pólókat lehetett készíteni. Illetve volt egy lufihajtogató bohóc.
Ez tetszett Nórinak a legjobban. Nagy szemekkel nézte a bohócot és bámulta, ahogy a lufikat fújta és csavarta. Neki is csinált egy viráglufit és Nóri teljesen odavan érte. Ha meglátja a lufit, ölelgeti, puszilgatja és mondja, hogy "boóc" :)
Negyed egy körül indultunk haza, akkor már elég sokan voltak. Nóri hazafelé az autóban kicsit elbóbiskolt, de végül még maradt annyi ereje, hogy ebédeljen és után ki is dőlt.
Nagyon jól éreztük magunkat. Nem is gondoltam, hogy ennyi program lesz. Nem csalódtam a Google szervezésében! Nagyon jól összehozták ezt a délutánt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése