Ott kezdem, hogy Nóri 15 hónaposan még mindig nem alussza át az éjszakákat. Minden jól ment és úgy nézett ki, hogy lassan megszűnnek az éjszakai ébredések. Majd jött a márciusi hazautunk, ami teljesen bekavart Nóri alvását illetően.
Már írtam róla, hogy otthon altatnom kellett. Éjszaka rengetegszer, akár tízszer is felriadt, sírt, csak az ölemben nyugodott meg. Szörnyű volt! Majd hazajöttünk és reméltem, hogy minden visszaáll a megszokott rendbe. Így is lett. Aztán kibújt a 8. foga és úgy gondoltam, hogy ez okozhatta a sok ébredést és a nyugtalan éjszakákat. Fellélegeztem. Majd egyik napról a másikra ismét altatnom kellett: csak úgy aludt el, ha simogattam a hátát. Gondoltam, egye fene, biztos valami átmeneti dolog lesz (fogzás, szeparációs szorongás, front.. akármi, valami). Szóval a nappali és az éjszakai elalvásnál is az ágya mellett, egész pontosan az ágyába félig belógva altattam. Ez nem is volt vészes, amíg pár perc alatt elaludt, de néhány nap alatt eljutottunk oda, hogy egy altatás 20-30 percig is eltartott. Ezalatt végig a hátát kellett simogatnom, ha hamarabb kimentem a szobából, akkor éktelen sírásba kezdett, ordított. Mondanom sem kell, hogy ez nagyon fárasztó volt. Elkezdett fájni a hátam, a derekam leszakadt, az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot.
Visszasírtam a régi szép időket, amikor "csak" az éjszakai ébredésekkel volt gondom, de legalább magától elaludt.
Mindehhez jött még egy szeparációs szorongás is, ami azt jelenti, hogy ha este felriadt, csak én tudtam megvigasztalni és rengetegszer felriadt... 4-5-6 alkalommal is felébredt és sírt. És minden alkalommal a hátát simogatva altatnom kellett, különben csak sírt és sírt. Néha már én is vele sírtam...
Kezdtem nagyon kimerült lenni. Egyre fáradtabb és frusztráltabb voltam. Úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van. Már az is megfordult a fejemben, hogy ez valamilyen "próbatétel", vagy talán "büntetés" valami miatt... Balázs a világból kiszalad az ilyen berögzült keresztény félelmeimtől és persze én sem gondolom ezeket komolyan. A fáradságtól alig tudtam ellátni a házimunkákat. Nórival sem tudtam rendesen foglalkozni.
Aztán beletörődtem: ez egy ilyen gyerek! Rájöttem, hogy nem egy leküzdendő akadályként kell felfognom a nem-alvást, hanem Nóri velejárójaként. Ezt dobta a gép. Nem alussza át az estét... na bumm! Viszont: szépen fejlődik, gyorsan tanul, jó az étvágya, eljátszik egyedül, imád sétálni, nem sírós stb.
Már nem is emlékszem, hogy jött az ötlet, de egyik este nagyon fáradt voltam és úgy döntöttem, hogy Nóri szobájában alszom a kanapén. Észrevettem, hogy aznap este jelentősen lecsökkent az éjszakai ébredések száma. Majd a következő este kihúztuk a kanapét és Nórit magam mellé vettem aludni. Láss csodát: csak egyszer ébredt fel szopizni és aludt is tovább. Én másnap mosolyogva, kipihenten ébredtem :)
Azóta is ezt csináljuk, én Nórival - (és néha Balázs is betársul :) lehet, hogy nála is fellépett valami szeparációs szorongás :) - a kanapén alszunk, így csak egyszer ébred fel. Sőt, fel sem ébred teljesen, csak sokat forog és olyankor tudom, hogy éhes. Ilyenkor megszoptatom és már alszunk is vissza.
Igen, 15 hónaposan este megéhezik, aki emiatt csúnyán nézne rám, az elmehet a búsba. Nappal fejre is állhatok, nem eszik teljes adagokat. Amit megeszik azt jóízűen eszi, de ha megáll, akkor többet már nem lehet beleimádkozni. Így este, azaz hajnalban, pótolja a lemaradást. Ezt nem is bánom.
Szóval a sok ébredés így megoldódott. Márcsak az altatással kellett valamit kezdenünk. Rengeteget olvastam erről a témáról a neten. Végül úgy döntöttem, hogy bevezetek egy új altatási módszert, ehhez ragaszkodok pár hétig és meglátjuk, hogy mi lesz. Nos, elárulom az eredményt: úgy néz ki, működik :) A módszert már nem emlékszem, hogy pontosan hol olvastam, de több helyen is említették. Olyan módszert kerestem, ami megtanítja Nórit elaludni segítség nélkül, illetve ami nem jár sírással.
Először is, adtam neki egy alvós állatkát - ezúton is köszönet Niconak a kutyusért, Nóri imádja! :). A módszer roppant egyszerű, alváskor a megszokott rutin után betesszük a babát a kiságyába és hagyjuk, hogy magától aludjon el.
Bővebben: a gyereket biztosítani kell arról, hogy mellette vagyunk. Tudnia kell, hogy nem megyünk el. Tehát fontos, hogy jól lásson minket. A másik, hogy miután letesszük az ágyába aludni, nem szabad hozzányúlni. Hagyni kell, hogy magától lazuljon el. Ugyanis a hátsimogatás, popsiveregetés, ringatás stb. egy-egy módja, hogy segítsük őket ellazulni. Ha magától megtanulja, hogy hogyan kell ezt elérnie, akkor nem lesz többet szüksége, hogy a segítségünkkel lazuljon el.
Tehát alváskor csináljuk a megszokott rutint, majd tegyük le a kiságyba aludni és üljünk le a földre közvetlenül a kiságya mellé. Persze a baba nem érti, hogy most mi van. Ő megszokta, hogy alváskor simogatni szokta őt anya, így valószínű, hogy felül, feláll, dumál, nevetgél stb. Mi maradjunk komolyak és ne szóljunk hozzá. Ha felül, feláll, vagy forgolódik, tegyük vissza fekvő helyzetbe és üljünk megint mellé. Ha sírna -Nórinál ez nem fordult elő- akkor ki kell venni az ágyból, meg kell nyugtatni, majd vissza kell tenni. Sokan ott rontják el, hogy a nyugtatás alatt azt értik, hogy amikor már nem sír a baba vissza lehet tenni az ágyába. Ez nem így van! Addig kell fogni, ringatni, simogatni, nyugtatni, amíg el nem lazul és a légzése egyenletes nem lesz.
Egy idő után a gyerek elálmosodik és fekve fog maradni, majd magától elalszik. Az első alkalom a legnehezebb és a leghosszabb időt igényli, de gondoljunk arra, hogy ekkor már félúton vagyunk a siker felé :) Két napig nappal és este is úgy altattam, hogy a kiságya mellett ültem a földön.
A második nap után már nem a kiságya mellett, hanem a kiságyától kb. egy méterre ültem le. Majd ismét távolabb mentem. Kb. egy héttel a módszer elkezdése után már csak az ajtóban álltam. Pár nappal később pedig már egyáltalán nem kellett megállnom, csak kijöttem a szobából és nyitva hagytam az ajtaját.
Az első alkalom sokáig eltarthat... nekünk ez egy délutáni alvás volt és 1,5 óra volt, mire Nóri magától elaludt. A második alkalommal 1 óra alatt aludt el. A harmadik alkalommal 40 perc alatt, a negyedik alkalommal 20 perc után elaludt és azóta 5-10 perc alatt alszik el magától.
Szóval most úgy néz ki, hogy ismét megtanult magától elaludni. Nem akarok hazudni, most is előfordul, hogy este az ajtóban kell állnom 10-20 percet, amíg el nem alszik, de nem kell felette állnom és simogatnom. Illetve a nappali alvások nagyon jól mennek, teljesen magától alszik el.
Tudni kell még, hogy ezt az altatási módszert nagyobbaknál, 1-2 éveseknél érdemes bevezetni. Ha valaki próbát akar tenni, legyetek nagyon türelemesek, főleg az első alkalommal. Akár 2-3 óra is lehet, mire először elalszik magától, nem szabad veszekedni rá és főleg nem szabad a megszokott altatási módszert elővenni. Én is többször láttam Nórin, hogy már csukódik le a szeme és ha megsimogattam volna a hátát egész biztos elaludt volna, de nem tettem. Hagytam, hogy rájöjjön, hogy hogyan kell magától ellazulnia. Ez így több idő, de higgyétek el megéri :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése