Kb. egy hete elkezdett magától lépegetni. Már elég régóta magabiztosan jár kapaszkodva. De nagyon megfontolt. Csak akkor tesz önálló lépéseket, ha biztonságban érzi magát. Ennek hátránya, hogy később indul el magától. Ez nem tragédia, de azért már alig várom, hogy végre több időt lehessünk a szabadban és a saját lábán tipeghessen mellettünk :) Az előnye viszont, hogy nem szokott elesni. Lekopogom (kopp-kopp), hogy eddig soha nem esett el, nem ütötte meg magát.
A lépegetésekkel újabb mozgásfejlődési szakaszhoz értünk, ami szép és jó, mert az izomzata és az idegrendszere ilyenkor fejlődik. De ez azt jelenti, hogy néha álmában is "gyakorol". A saját kalimpálására felriad. Sokszor. Így éjszaka nekem nem sok alvás jut. Sokszor felsír, meg kell nyugtatnom. Ami új még, hogy csak én tudom megnyugtatni. Ordít, ha Balázs megy át hozzá, ellöki magától és szólít, hogy "ma-ma-ma" és mutat az ajtó felé... Mit lehet tenni?... Dajkálom, megnyugtatom, megszoptatom, ágyba teszem, simogatom a hátát, közben majdnem elalszom, a derekam szétszakad, a fejem leesik a helyéről, kókadozok és reménykedek. Szüntelenül, minden éjszaka remélem, hogy jobb lesz a helyzet.
Pár napja Nóri szobájában alszom és sokszor elég, ha csak a hangomat hallja, megnyugszik és már alszik is vissza. Tényleg nagyon remélem, hogy hamarosan túl leszünk ezen az időszakon és visszatér a jó alvókája.
Napközben egyébként nagyon jó kedvű. Sokat magyaráz, dumál, utánoz minket. Bővül a Nóri-magyar szótár, már ilyesmiket is mond:
c-c-c - cica
gogo - Google (szakmai ártalom... apja lánya :)
pal - hinta (a hinta-palintából adódóan :)
sssa - savanyú
sze - szemüveg
te - telefon vagy teregetni
táá - távirányító
vvva-vvva - kutya
A legnagyobb újdonság mégiscsak az, hogy rosszalkodik. Bizony! Eddig ha csinált is valami rosszaságot, azt nem direkt tette. Véletlenül kiöntött valamit, vagy leejtett, vagy eltört. Viszont a héten elkezdett direkt, szánt szándékkal rosszaságokat csinálni. Ha például valami tiltott dolog felé közeledik rámnéz és ha mondom neki, hogy nem szabad gyorsan elkezd mászni, vagy menni az adott dolog felé és hangosan sikongat, ha hamarabb odaér, mint én. Ezeket nem hagyom, hogy játéknak vegye. Bár zabálnivaló ilyenkor, legszívesebben megölelgetném és vele együtt nevetnék, de azt hiszem, ha ezt most elviccelem, akkor végünk lesz. Szóval mindig következetesen odamegyek, lehajolok hozzá, komoly arccal határozott hangon azt mondom, hogy "nem szabad" és elviszem onnan. Kicsit fárasztó, amikor a TV asztaltól 40-edszerre kell elhozni, de ez van. Van pár dolog, amihez már oda sem megy (pl. szobanövény, könyvek).
Ma reggel pedig igazán rosszcsont volt. Az éjjeliszekrényemnél garázdálkodott és hiába mondtam, hogy nem szabad, nem tágított. Sőt, mialatt odamentem érte gyorsan megfogta a vízes poharat, ami a szekrényemen volt és felborította. Majd elégedetten a pofámba vigyorgott.
A rosszaságok mellett a másik dolog, hogy ráébredt arra, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt Ő akarja, vagy ahogy elképzeli. Eddig ha előfordult ilyen, hamar túltette magát rajta és hamar elfelejtette. Most viszont konkrét ötletei vannak és ha az nem teljesül, akkor balhé van. Ma délelőtt elmentünk a parkba a játszótérre és meglátta a hintát, ami foglalt volt. Mondta, hogy "pal" (hinta-palinta) és dőlt, hogy oda akar menni. Közelebb mentünk és hangosabban mondta, hogy "pal", nyúlt arra és majdnem kiugrott a kezemből. Mondtam neki, hogy most foglalt a hinta, menjünk addig mászókázni. Erre jött a sírás, a kapálódzás... Kicsit sikerült megnyugtatnom, odébb mentem vele, de közben néztem, hogy mikor szabadul fel a hinta. Kis idő elteltével fel is szabadult az egyik és odavittem. Nagyon megörült neki :) Majd mikor kivettem megint jött a sírás... De hamar megvigasztalódott.
Azt hiszem a durva öntudatra ébredés csak most jön majd, úgyhogy felköthetjük a gatyánkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése