2012. január 18., szerda

Nem alszik, nem alszik, nem alszik... és mondtam már, hogy nem alszik?!

Amint a címből is sejthetitek valaki nem alszik. Vajon ki? Hát Nórika! Ami azt jelenti, hogy az egész kis család!

Az úgy volt, hogy mielőtt hazautaztunk az ünnepekre 1, vagy 2 alkalommal ébredt fel esténként a kisasszony. Ilyenkor megszoptattam, visszatettem és már aludt is, mint a kisangyal. Már nagyon vártam, hogy ezt a néhány éjjeli ébredést is elhagyja.

Azonban az otthonlétünk bekavart Nóri alvásszokásait illetően és az idegen környezet rossz hatással volt rá. Odahaz éjjelente 4-5-6 alkalommal is felébredt. Miután visszajöttünk ez folytatódott, majd pár napra visszaállt a régi rend. Aztán múlt hétvégén elkapott egy vírust, ami magas lázzal és étvágytalansággal járt. Emiatt napközben alig evett, ami azt eredményezte, hogy este megint sokszor ébredt. Sajnos ez az állapot még mindig tart.

Íme a tegnap esti kálváriánk: a szokásos időpontban 9-kor tettük le aludni és éjfélkor felébredt szopizni. Majd negyed 2-kor is felsírt. Gondoltam, nemrég evett, biztos nem éhes, úgyhogy csak megnyugtattam és visszatettem. Kb. 10 perc múlva megint sírt, megint megnyugtattam, visszatettem, majd újabb sírás következett, ekkor úgy gondoltam, hogy lehet, hogy szomjas, úgyhogy megint szoptatás következett. Végre nyugalom lett, de megint csak 10 percre, aztán sírás. Bementem, magam mellé fektettem a heverőre. Ott forgolódott egy ideig, teljesen rám mászott, majd kicsit megnyugodott és 10 perc után megint sírás következett. Ismét megnyugtattam, visszatettem a kiságyba, megint 10 perc nyugi következett, majd ismét sírás... Ekkor már a türelmem rég elveszett és az elmebaj kezdett úrrá lenni rajtam. Hogyaszongya: "Mi a büdös faszért nem akar aludni ez a gyerek? Mi van? Mi van? MI VAN????" Aztán erőt vettem magamon. Mély levegő! Elszámoltam magamban 10-ig... aztán folytattam a számolást 20-ig... majd 30-ig... Közben cikáztak a gondolataim, hogy mi baja lehet: fázik, melege van, átázott a pelusa, fáj a foga, valami más fáj, hiányzom neki, éhes, szomjas? Nem tudtam kitalálni mi bántja. Aztán megint átmentem, felvettem, megnyugtattam. Egy kis szünet után megint felsírt, ismét nyugtatás következett (ekkor már negyed 3-om volt), letettem és rutinosan vártam a következő sírásra, de elmaradt...

Visszafeküdtem az ágyba. Ugye azt mondanom sem kell, hogy bár hulla fáradt voltam, de olyan idegállapotban voltam, hogy nem tudtam elaludni. 3-ig forgolódtam, próbáltam a jógán tanult relaxációt alkalmazni, de nem jött össze. Aztán nagy nehezen elaludtam, majd fél 6-kor Nóri megint ébresztett. Amikor meghallottam a sírást, hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Aztomatikusan felültem az ágy szélére és meg akartam mozdítani a kezemet, de nem ment. Nem tudtam felemelni. Kicsit vártam és szép lassan felkeltem, átmentem, megszoptattam. Majd visszaaludtam, de fél 7-kor újabb etetés következett, majd végül 7:40-kor ébredt fel Nóri.

Hát azt hittem, hogy ennek az estének, az ébredéseknek, a szoptatásoknak soha nem lesz vége... Még szerencse, hogy Balázs szokott hozzá reggel kelni, így én visszaaludhattam és 9-ig tudtam pihenni.

Így most nem vagyok teljesen zombi. Bár a lelkiállapotom elég labilis. Minden leendő szülőnek azt tanácsolom, hogy élvezzék az átaludt estéket, amíg lehet, mert amint megérkezik a szemük fénye, vége lesz a jó életnek. Persze vannak kisbabák, akik a nagykönyvben leírtak szerint átalusszák pár hetes koruk után az éjszakákat. De el kell, hogy szomorítsalak titeket: nem ez a jellemző! Illetve, ha jó alvó is a gyerek, 5-6 hónapos koruk körül minden gyerek "elromlik", ugyanis beindul a fogzás, ami eltart vagy 2,5 éves korukig és addig megy a szenvedés, hol hosszabb, hol rövidebb időkre. Közben még olyanok is befigyelnek, hogy mozgásfejlődés. Azaz, amikor a szülő örömmel, büszkén tapsikolva konstatálja, hogy a gyermek ügyesen egy mérföldkőhöz ért a mozgásfejlődésben (ilyen a megfordulás, a kúszás, a mászás, a felállás, a járás), akkor jönnek az igazán álmatlan éjszakák. Ugyanis a lurkók izomzata este, álmukban is dolgozik és gyakorol, ami azt jelenti, hogy alvásból a saját mozgásukra, csapkodásukra, mászásukra felébrednek és iradatlan sírásba kezdenek. A mászással egyidőben jelentkezik az öntudatra való ébredés. Azaz rájönnek, hogy anyától el lehet menni, hogy nem vagyunk összenőve. Ez szegénykéknek rémszitő, félelmetes, így az anyuka közelségét igénylik éjjel-nappal. Nappal ugye még nem is olyan vészes a dolog, mert együtt játszotok, összebújtok, felveszitek stb. De éjjel... sírásba kezdenek és anyuka jelenlétét követelik, mintegy "ellenőrizve", hogy még megvan anya.

Szóval az elmúlt hónapban nem sok időm volt aludni. Reményvesztettnek érzem magam. És minden szülőt, akinek a gyereke átalussza az éjszakákat sárga irigységgel hallgatok és kitartóan minden este várom a csodát!
Megjegyzés küldése