2013. október 8., kedd

Gólyahír

Szeretnénk veletek megosztani ezt az örömteli hírt: kisbabát várunk!

A nyaralásunk előtt tudtuk meg, hogy ismét babát várunk. Szerencsére a nyaralásunk alatt elkerültek a terhességi tünetek. De amint hazaértünk (szó szerint, a hazaérkezésünk napján), a terhesség 6. hetén, kezdetét vették az első trimeszterre jellemző kellemetlen tünetek: émelygés, hányás, fáradékonyság, puffadás. Ezek a reggeli ébredéskor jelentkeztek és egész nap jellemzőek voltak.

Egyre erősödtek, délután 4-5 körül voltam általában a legrosszabbul. Majd este valamennyire javult a helyzet. De az émelygés egész nap, még hajnalban is kínzott. Nem volt egyszerű a helyet, mert minden mozgás, vagy pl. mozgókép zavart (még a számítógépen a képernyő görgetése is hányingert okozott). Nórival olyan játékokat találtunk ki, hogy én fekhessek, pl. úgy építőkockáztunk, hogy én közben a földön feküdtem és úgy adogattam a darabokat. Vagy lefeküdtem az ágyra, becsuktam a szememet és Nóri odahozta nekem a játékételeket, egyesével a kezembe adta nekem, nekem pedig ki kellett találni, hogy mikor mit ad a kezembe. De Balázs rengeteget segített azokban a napokban (amúgy is sokat szokott ugyebár :). De most amint hazaért a munkából, mindent átvett tőlem, én ilyenkor már csak pihentem. Ő vacsoráztatta Nórit, Ő fürdette és tette le aludni és persze közben gondoskodott rólam is és ha a háztartásban volt valami elmaradás, azt is megcsinátla.
Viszont a rosszullétek a 10. hét után enyhültek és mostanra elmúltak. Bár a fáradékonyság még gyakran visszatér.

Az émelygést pedig felváltotta a farkasétvágy. Hirtelen éhezek meg és azonnal ennem kell. Mindent megkívánok és főleg a főtt ételekre vagyok rákattanva. Persze igyekszem kordában tartani az étvágyamat. De amikor este 9-kor korog a gyomrom és megállás nélkül csak a kajákra tudok gondolni, akkor elég nehéz megállni, hogy fel ne faljam a hűtőt, de azért igyekszem... :)

Egyéb tünetek - amik a Nórival való terhesség során csak később jelentkeztek - is akadtak ám bőven. Pl. a terhesség elég korai szakaszától esténként felébredek pisilni. Ez számomra nagyon furcsa, mert Nórival ilyen csak akkor volt, amikor már nagy(obb) volt a hasam, de úgy látszik az éjszakai üzemmód most sokkal hamarabb elkezdődött. A hasam is korábban növekedésnek indult. Már a 10. héttől nem csupán a puffadás okozta a hasam megnagyobbodását, hanem tagadhatatlanul "terhespocakom" lett, ami azóta hétről hétre egyre nagyobb.


Szerencsére a hízással ugyanúgy haladok, mint annak idején Nórival. A 12. hét végére 2 kg-ot híztam.

Ezeken kívül a hormonok játékának köszönhetően igazi kis mimóza lettem. A 10. hét környékén bármikor, bármin képes voltam sírni. A csúcs talán az volt, amikor a Micsoda nő c. filmet nézve 10 percenként nyúltam a papírzsepiért. Szerencsére ez az állapot azóta már enyhült, bár még mindig képes vagyok sírni ha pl. Halász Judit Mákosrétes c. dala szól (ami érthetetlen, de tényleg így van).

Röviden mesélek az ír terhesgondozásról is. Mikor kiderült, hogy ismét babát várunk, felhívtam a GP-met (háziorvos) és kértem hozzá időpontot. Ő bejegyezte a terhességemet, megmérte a vérnyomásomat és kiszámolta, hogy a baba érkezése április 19-re várható. Megbeszéltük, hogy ismét a National Maternity Hospital-ban szeretnék szülni, a Domino Scheme keretein belül. Ez utóbbi azt jelenti, hogy felváltva járok majd a kórházba és a háziorvosomhoz vizsgálatokra. Valamint, mivel Dun Laoghaire-ben lakunk, lehetőségünk van arra, hogy az első kórházi látogatás után, itt Dun Laoghaire-ben a kihelyezett, ún. "Midwife Clinic"-re járjak terhesgondozásra. Ennek az az előnye, hogy nem kéne bejárnom a városba és elvileg itt nincs olyan hosszas sorbanállás és várakozás a vizsgálatok alkalmával. Valamint ennek a keretein belül az ún. "Early Transfer Home" programmal akár már a szülés másnapján is hazajöhetünk és néhány napig majd kijár hozzánk egy szülész-védőnő.

Az első háziorvosi látogatásért normál díjat kellett fizetni (ami a mi esetünkben 65 EUR), de mivel a "public" ellátást választottuk, a későbbiekben a többi terhesgondozással kapcsolatos vizsgálat a kórházban és a háziorvosnál is ingyenes.

A korábbi vetélésem miatt már a 8. héten fel kellett hívnom a kórházat és időpontot kellett kérnem egy "Early Pregnancy Scan"-re (azaz korai ultrahang). A 9. hétre kaptam időpontot. Megemlíteném, hogy a kórház központi számán nem tudtam elérni senkit, viszont hagytam üzenetet a nevemmel és a telefonszámommal. Másnap fel is hívtak, mikor említettem, hogy korai ultrahangra kérnék időpontot, kérdezte a recepciós, hogy mi ennek az oka. Mondtam, hogy korábbi vetélés. Ekkor a recepciós a sajnálatát fejezte ki és mondta, hogy ne aggódjak, biztosan minden rendben lesz a terhességemmel és azonnal egyeztettünk is időpontot. Ezt a vizsgálatot nem ott végzik, ahol általában a kismamákat vizsgálják, hanem az ún. "Fetal Assessment Department"-on (ez a kórház I. emeletén található). Időpontra mentem és már elő is volt készítve a mappám (még amit a múltkori vetélés alkalmával csináltak). Meglepő módon nem is kellett várnom, szinte azonnal behívtak. Az ultrahangos bemutatkozott, majd átfutotta a mappámat, látta a korábbi vetélést és rögtön mondta, hogy nagyon sajnálja. Kérdezte, hogy hogy vagyok és mondta, hogy gyorsan essünk is túl a vizsgálaton, mert biztosan nagyon izgulok. Hasi ultrahang volt és mindent rendben találtak, volt szép erős szívhang. Hosszasan magyarázta, hogy miket lát a monitoron és többször is elismételte, hogy minden rendben van, megnyugodhatok. Illetve kaptam még néhány fotót is a kis Maszatról :)
Hiába, mindig meglep és zavarba ejt, hogy mennyire empatikusak, kedvesek és segítőkészek a kórház dolgozói. Mindezt mindenféle paraszolvencia nélkül.

A következő kórházi vizsgálatra majd október közepén, 14 hetes terhesen lesz, amire szintén telefonon kértem időpontot.

Írorszgában nem kötelező a Down-kór szűrés, de mi szerettük volna megcsináltatni ezt a vizsgálatot. Kértem is időpontot egy magánklinikára (ugyanoda, ahol annak idején Nórival voltunk). Itt kombinált tesztet csináltak, azaz volt hasi ultrahang és vérvétel is. Az egész nem tartott tovább 15 percnél és két órával később hívott az orvos az eredményekkel. Mindent rendben találtak. További vizsgálat nem javasolt. A leleteket majd a héten postázzák. Íme egy fotó a mi kis 59,3 mm-es magzatunkról:


Itt tartuk most. Szombaton töltöttük a 12. hetet és végre beléptünk a második trimeszterbe. Izgatottan várjuk a folytatást!

Update: Ha esetleg valakit bővebben érdekel a Rotudna kórház terhesgondozása, sok érdekes információt találhattok Ági blogján.
Megjegyzés küldése