2013. október 19., szombat

Babavárás: 14. hét

Kedden voltam a kórházban az első kórházi vizsgálaton (First Hospital Visit). Már voltam 9 hetesen egy ultrahangon (ún. "Early Pregnancy Scan"), de ez csak az előző vetélés miatt volt. Normál esetben az első kórházi vizsgálatra a 12-15. hét körül kerül sor. Negyed kettőre volt időpontom, de tapasztalatból tudom, hogy jobb odaérni előbb. Sokkal előbb. Ezért Balázs aznap itthonról dolgozott és Ő vigyázott Nórira. Én pedig dél körül elindultam otthonról és fél egy után valamivel már ott is voltam a kórházban.



Ezt az időpontot telefonon kértem és akkor felvették az alapadatokat (név, cím, utolsó menstruáció első napja). Majd pár nappal később kaptam egy levelet a kórháztól, amiben egy tájékoztató volt az általános tudnivalókról, valamint egy kitöltendő űrlapot. Ezt magammal kellett vinni a vizsgálatra.

A recepción be kell jelentkezni. Elvették a kitöltött adatlapomat és készítettek nekem egy új mappát,  majd bemehettem a váróterembe, ahol egy midwife (azaz szülész-védőnő, de inkább az angol megfelelőjét használom, mert az sokkal jobban magába foglalja azt a átfogó munkakört, amit ők valóban ellátnak itt) azonnal hívott is. Átfutotta a mappámat, megmérte a súlyomat, a magasságomat és kiszámolta a BMI-met. Elküldött vizeletvizsgálatra - ami a szomszédos szobában van - és aztán mehettem is a vérvételre (ami szintén a váróteremből nyílik). Ezután egy másik midwife átbeszélte velem az orvosi kórtörténetemet és felvette az ezekre vonatkozó adatokat.

Ezután fel kellett mennem az első emeletre (a Fetal Assessment Department-ra), ahol időpontot kellett kérnem a 20. heti részletes genetikai ultrahangra. Ez csak pár perc volt.

Végül visszamentem a földszinti váróterembe és vártam, hogy behívjanak ultrahangra. Nem is kellett túl sokat várnom, kb. 15 perc múlva szólítottak. Az egyik ügyeletes orvoshoz kerültem. A doki bemutatkozott, kezet fogott velem, bemutatta az orvostanulót, akit oktatott aznap. Feltett néhány kérdést a kórtörténetemmel kapcsolatosan, a vetéléssel kapcsolatosan és természetesen a mostani terhességemről is kérdezett. Mondta, hogy legközelebb a 20. héten kell majd mennem a Fetal Assessment Departmant-re vizsgálatra. Mondtam neki, hogy már meg is van az időpontom. Mire mondta, hogy ügyes vagyok :) Aztán megbeszéltük, hogy a 24. héten lesz a terheléses vércukor vizsgálat (ami Nórival nem volt) és a következő orvosi vizsgálatra a 29. héten kerül majd sor. Addig pedig majd a GP-hez (háziorvos) is kérnem kell időpontot.

Ezek után csinált egy hasi ultrahangot. Kicsit magyarázott az orvostanulónak. Mindent rendben találtak. Megkérdezte, hogy kérek-e egy fényképet. Természetesen kértem ;)


Végül megkérdezte, hogy van-e kérdésem. Mivel nem volt, elköszöntünk egymásról, de a végén még hozzáfűzte, hogy gratulál a második babámhoz és sok sikert kíván :)

Szóval legközelebb majd november végén, a 20. héten kell a kórházba mennem egy átfogó genetikai ultrahangra.

A babavárás egyébként nagyon jól telik. Ma kezdtük a 15. hetet. Növesztem a hasamat. Már 3 kg plusznál tartok az indulósúlyomhoz képest. Bár az első trimeszterre jellemző kellemetlen terhességi tünetek már elmúltak, nem igazán ért még utol a második trimeszterre jellemző energikusság. Még mindig elég fáradékony vagyok. Ha Nóri alszik délután, én is mindig lepihenek, többnyire el is alszom. Enélkül nem is tudom, hogy élném túl a napokat. De a fáradékonyságtól eltekenitve jól érzem magamat.


A fáradékonyság viszont nem akadályoz meg abban, hogy az olthatatlan zabálhatnékomat (nem, nem ez nem éhség, ez kóros falánkság!) ne próbáljam csillapítani. Szörnyű, de teljesen rá vagyok kattanva a főtt ételekre. Főzök délben és este is. Valamint rengeteget sütök, főleg a kelt tésztás sütiket kívánom. Így az elmúlt hetekben a következő finomságok készültek nálunk: kifli, zsemle, túrós batyu, kakaós és zserbós csigák, meggyes pite, zabpelyhes keksz, banánkenyér. Azzal nyugtatom magamat, hogy mindig csak féladagokat készítek, de azért látom ám, hogy ezt sokáig nem lehet űzni, így jövő héttől próbálok majd féket tenni magamra. De becsületemre legyen mondva, legalább a késő esti evéseknek ellen tudok állni: 9-10 óra magasságában ugynis mindig rámtör az éhség, de ilyenkor már nem eszem, inkább korgó gyomorral alszom el.

A héten már éreztem némi mocorgást is a pocakomban, de őszinte leszek veletek, nem tudom eldönteni, hogy vajon a kb. 10 cm-es babát érzem (ami számomra igen hihetetlen lenne), vagy csak azt érzem, hogy odabent alakulnak át a dolog. Bár mindenhol azt olvasni, hogy a második terhesség során hamarabb szokták érezni az anyukák a babájuk mozgását. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy az anyukák már tapasztalatból tudják, hogy mire kell figyelniük. Akkor ezek szerint én vagyok az UFO-mama, mert én még így másodjára sem tudom biztosra, hogy ez a baba mozgása-e.
Illetve pontosan emlékszem, hogy Nórival is hasonló érzés volt ha mozgott, ugyanakkor arra is emlékszem, hogy miután Nóri megszületett ugyanezeket a mozgásokat éreztem (furi is volt, hogy már a kezembe tartottam Nórit, de úgy éreztem, mintha még bennem mozogna). Ennek pedig az igen egyszerű magyarázata az volt, hogy a belső szerveim szülés után vándoroltak szépen vissza az eredeti helyükre és ez a mozgás érzésre nagyon hasonló volt ahhoz, mint amikor Nóri forgolódott odabent.
Szóval igen, nyakon önthetném romnatikával a dolgot és mondhatnám, hogy már érzem a babámat, de ennél sokkal földhöz ragadtabb vagyok, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy érzek mozgásokat... Majd ha már rugdosást érzek, na akkor tuti, hogy Ő lesz :)

Két hete elkezdtem járni kismamajógára. Nórival is jártam annak idején és nagyon szerettem. Sajnos az a hely, ahová vele jártam már bezárt. De a közelben van egy másik és az órák tetszenek. Hetente egyszer van óra, szombaton déltől. Így Balázs tud vigyázni Nórira, amíg én lazítok egy kicsit.

Update: Ha esetleg valakit bővebben érdekel a Rotudna kórház terhesgondozása, sok érdekes információt találhattok Ági blogján.
Megjegyzés küldése