Bűnözés a második cukormentes héten

Minden jól ment, a hét közepéig, amikor eljött a Pancake Day (azaz Palacsinta nap). Lépten-nyomon palacsintás posztokba, bejegyzésekbe, képekbe, receptekbe botlottam és színt kell vallanom: elcsábultam! Este készítettem palacsintát és ettem is belőle, méghozzá juharsziruppal. Ejj, a mindenségit! Tudjátok mi volt a furcsa? Igazából nem is ízlett annyira... Mármint persze finom volt, de nem élveztem, mert igazából nem kívántam, csak beadtam a derekamat a jól marketingelt palacsinta napnak. Nevezetesen: ha palacsinta nap van, akkor azt kell enni!

(Ha többet akartok tudni a Pancake Day-ről, olvassátok el Erika bejegyzését, szerintem nagyon érdekes.)

Ez a hét sem telt el sütés nélkül, mert készítettem egy gyönyörű Sacher tortát. De nyugi, nem itthoni fogyasztsára készült :) Balázs bevitte a Google-be, ugyanis a cégnél jótékonysági sütivásárt tartottak. Az eladott sütikből befolyt összeget az Irish Heart Foundation-nek adományozták. Így szerencsére a tortából egy morzsát sem kóstoltam :)

Viszont a hét ment tovább és én bizony sóvárogtam az édesség után. Szombat délután döntöttem úgy, hogy a fene vigye el, ezt a cukormentességet. Február van: Valentin nap, farsang és én habosfánkot akarok sok csokival, tejszínhabbal, cukormázzal, mézes kakaóval! Most!

Szóval nekiálltam és egy kávés felfújt-szerű sütit (majdnem habos fánk...) készítettem, tejszínhabbal tálaltam (ez utóbbit azért cukor nélkül). Ebből két kanállal sikerült befalnom, ugyanis a felfújt belseje teljesen nyers maradt. Gondoltam: isteni gondviselés (vagy szerencsés véletlen? :), úgyhogy a maradék süti a kukában landolt. Én pedig száműztem magamat a konyhából a hétvége hátralévő részében.

Ez a két bűnőzésem volt a héten, mégis úgy érzem, mintha egy egész tortát faltam volna be. De azért folytatom a cukormentességet, még elszántabban, még komolyabban és elhatározottabban. Túl vagyunk a kihívás felén, nehogy már a második fele ne menjen!