2012. október 1., hétfő

Receptek: szilváspite és banánkenyér

Érzem minden porcikában, ahogy az ősz közelít, kóstolgat és nemsokára Ő lesz itt az úr... Mindenki máshogy készül az őszre. Sokan nagytakarítást csinálnak, átrendezik a lakást, díszeket készítenek, új ruhákat vásárolnak. Nálam az őszre való hangolódás leginkább úgy nyilvánul meg, hogy egyre kevésbé van kedvem kitenni a lábamat itthonról. Valamint egész nap ellenállhatatlan kísértést érzek aziránt, hogy egyek. Mindenféle finomság jöhet, de persze főleg az édességeket kívánom. Ezért most két nagyon egyszerű, de annál finomabb receptet hoztam Nektek. Tudjátok, hogy imádok sütni, de ide a blogra tényleg csak az aranyérmes alkotások kerülnek fel, úgyhogy érdemes kirpóbálni őket :)

Ez a szilvás pite az eddigi legfinomabb pitém. A pitékkel az a gondom, hogy sok recept szerint elég ha a pitetésztát kinyújtjuk, megszórjuk zsemlemorzsával, esetleg búzadarával, rátesszük a tölteléket és megsütjük. Elárulom, hogy nekem eddig ezzel a módszerrel soha nem sikerültek a pitéim. A tészta minden alkalommal átázott és a kukában végezte. Ezért én óvatosságból mielőtt rátenném a tésztára a tölteléket, vakon elősütöm. Azaz ráteszek sütőpapírt és súlyt (pl. szárazbabot) és így megsütöm, majd kihűtöm és ezután kerül rá a töltelék és azzal is átsütöm még egyszer. Ez utóbbi módszerrel csak az a baj, hogy időigényes. 
De én kitartó típus vagyok és folyamatosan próbálkozom. 
A nyaralásunk előtt láttam a Tesco-ban leárazott szilvákat. Több mint fél kiló szilva csupán 49 centbe került. Számomra az ilyesmi mindig nagy kisértés. Hát persze, hogy vettem két dobozzal is. Tettem belőle a fagyasztóba, de gondoltam valami egyszerű finomságot csinálok belőle. Több receptet is átböngészve végül erre került a választásom és cseppet sem bántam meg. Feljegyzem ide is, hogy meglegyen:

A tésztához: 25 dkg réteslisztet, 6 dkg porcukrot, egy kávéskanál fahéjat és egy nagy csipet sót egy nagyobb tálba mértem és összekevertem. 12 dkg hideg vajat nagylyukú reszelőn belereszeltem és összemorzsoltam, 1 evőkanál hideg vizet tettem hozzá és lehet adni hozzá egy evőkanál tejfölt is, hogy összeálljon a tészta. Nem kell tökéletesen simára dolgozni, amint összeáll egy gombóccá, becsomagoltam egy fóliába és betettem a hűtőbe. Ezt akár a sütés előtti este is megtehetjük és akkor másnap csak nyújtani kell, a tölteléket rátenni és kisütni.
Én most úgy csináltam, hogy amíg a hűtőben hűsölt a pitetésztám, addig elkészítettem a tölteléket. Kb. 60 dkg szilvát megmostam, félbe vágtam és kimagoztam. Szép nagy szilvák voltak, így elnegyedeltem őket. Egy citromot félbe vágtam és kis levét csorgattam a szilvákra. Ezután egy kisebb pohárba mértem 3 evőkanál barnacukrot, 1 kávéskanál fahéjat és 1 evőkanál kukoricakeményítőt (corn flour). Ezt összekevertem és megszórtam vele a szilvákat. Majd egy teáskanálnyi mandulaszirupot is tettem a szilvákra. Az egészet jól összeforgattam és amíg a tésztát nyújtottam, ez pihent egy kicsit. 
A pitetészta nyújtásnak nálam egyéni techinkája van! Azzal kezdem, hogy előveszem a két részes piteformámat (alja + kerete külön szedhető). Az alját körberajzolom egy sütőpapíron és kivágom. Ezután a tortaforma alját kivajazom és a kivágott sütőpapírt ráteszem. A vajjal "rögzítem" rajta a papírt, így az nem csúszik el. Máris magyarázom, hogy ez miért fontos. Kicsi liszttel megszórom a sütőpapírt és a közepére teszem a tésztát. Majd elkezdem nyújtani. Nyújtom, majd forgatom a sütőpapírt. Mivel a sütőpapír rögzítve van a formán, nem csúszik el. Nagyobbra nyújtom, mint a forma, hagyom hogy jól túllogjon a széleken. Ezután a széleket behajtom és a pitealapot behelyezem a keretbe, így nem kell bénáznom azzal, hogy a kinyújtott pitetésztát áttegyem a formába, hiszen azon nyújtottam. Ezzel megspórolok egy rakat idegeskedést, ami mindig abból adódik, hogy a tésztám elszakad és kirakózhatok vele... Ezután márcsak a széleket kell visszahajtani és a piteforma szélére igazítani.
Majd nem marad más hátra, mint megtölteni a pitét :) Ez a legjobb rész. Szép sorban, szorosan egymás mellé tesszük a szilvadarabokat (lehet jó sűrűn, mert a gyümölcs a sütés közben összeesik) és a világ minden kicséért se váljunk meg a sziruptól, ami a szilva levéből és a cukros keverékből létrejött. Ezt nyugodtan öntsük a pitére és toljuk az egészet 180 fokra előmelegített sütőbe. Akkor van kész, ha a tészta széle szép barna és a gyümölcs összesült rajta. Ez nekem kb. 30 perc volt. Ekkor a szilvás-fahéjas illat már beterítette az egész konyhát, sőt a lakást is. Ha elkészült, próbáljuk megvárni, amíg legalább langyosra nem hül és aztán már vághatjuk is. Szerintem így tökéletes, ahogy van, nem hiányoltam mellőle sem tejszínhabot, sem vaníliafagyit, de azokkal együtt akár egy ünnepi ebéd utáni desszertnek is el tudom képzelni.


A szilva kicsit savanykás íze, a fahéjjal és a barnacukorral, ami kicsit megkaramellizálódik a tésztán egyszerűen tökéletes kombináció. A pici csipet mandulaszirup egészen izgalmassá teszi az ízvilágát. A tészta pedig egy álom: kellőképpen édes, omlós, cseppet sem szívja meg magát. Áh, szóval pont olyan, ahogy szeretem :) Figyelmeztetek mindenkit, hogy komoly függősséget okoz: én két szeletnél sem tudtam megálljt parancsolni magamnak...

A második sütinek nagyon örülök. Valahogy mindig marad 1-2 árva banán, amit nem eszünk meg és barnulásnak indulnak. Ezekből többnyire turmixot szoktam készíteni. De egy idő után már mindenki unja a banánt, így többször próbálkoztam banánkenyér receptekkel, vagy banános sütikkel, de megmondom mi a baj ezekkel: túl banánosak... Én nem szeretem az érett banán ízét és ezekben a sütikben -érthető módon- eléggé érződik ez az íz.
Szóval le sem tudom írni milyen kellemes meglepetés volt, amikor beleharaptam ebbe a sütibe és nem éreztem rajta azt a tömény banánízt. Sőt! A banán nagyon finoman a háttérben maradt és gyakorlatilag csak az édességét adja meg a sütinek. 
Emellett nagy előnye, hogy nincs benne cukor (méz az édesítő benne), így Nórinak is bátran mertem belőle adni és meg kell mondjam, imádta s kiccsaj :) Hiába, jó az ízlése!


Íme a recept, ami szerintem hozzám hasonló időhiányban szenvedőknek tökéletes, mivel az elékszítési idő még a konyhában egy kevésbé járatos ember számára is max. 20 perc és csupán két tál, egy villa és egy kanál kell az összedolgozásához.
Kezdjük azzal, hogy 180 fokra előmelegítjük a sütőt.
Egy kisebb tálban összekevertem 10 dkg darált mandulát, 5 dkg lisztet, fél teáskanál fahéjat és fél teáskanál szódabikarbónát.
Egy nagyobb tálban összetörtem 1,5 érett banánt (persze lehet kettőt is, csak az egyik felét Miss Nóra sütés közben elcsemegézte), 2 tojást, 1 evőkanál mézet (én kettőt tettem bele, de szerintem kicsit édes volt, kóstoljátok meg a nyers tésztát és ízlés szerint korrigáljatok), fél citrom levét és héját, egy teáskanál vaníliaaromát és 30 g olajat hozzákevertem az összetört banánokhoz. Ezeket jól összekevertem. Majd a kisebb tál tartalmát ehhez öntöttem és az egészet összedolgoztam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem és előmelegített sütőben kb. fél óráig sütöttem. Amikor elkészült, a sütő ajtaját csak résnyire nyitottam ki, így nem esett össze a tészta. Mindhárman imádtuk!


A banán mellé gyakran párosítják a csokoládét és nekem is megfordult a fejemben, hogy egy kis csokit csorgatok a tetejére, de az első falat után rájöttem, hogy erre nincs szükség. Így kerek a süti, ahogy van! A lisztet nyugodtan lecserélhetitek darált mandulára és akkor lisztmentes a süti, de nekem most csak ennyi mandulám volt itthon.
Ez a banánkenyér egyáltalán nem olyan, mint a megszokott keverttésztás sütemények. Nagyon puha, lágy tésztája van, egyáltalán nem fullasztó és másnap is ugyanolyan finom. Nem szárad ki.
Ha nagyobb tepsiben sütjük, érdemes duplázni az adagot. Nekem egy kicsi 9 cm széles, 19 cm hosszú és 5 cm magas szögletes formám van. Hármunknak ez egy tökéletes adag! Az eredeti recept itt található.
Megjegyzés küldése