Hurrá nyaralunk! Ezúttal gyerekkel Nizzában.

Megérkeztünk Nizzából. Ez volt az első igazi nyaralásunk hármasban. Bár már többször utaztunk haza Magyarországra, azok az utak inkább a rokonlátogatásról szóltak, mintsem a pihenésről és a felfedezésről.

Nizza! Nizza! Azt se tudom, hol kezdjem az élménybeszámolónkat. Talán kezdjük a leges-legelején: hogy is jött az ötlet, hogy pont Nizzába menjünk?! Idén szerettünk volna elmenni hármasban nyaralni. Igazi pihenős, tengerpartos, felfedezős, napsütéses nyaralásra vágytunk. Uticélként felmerült Spanyolország, de mivel két éve voltunk Barcelonában, ezt leszavaztuk. Aztán gondolkodtunk Olaszországon, Szardínián és Szicílián is. 2003-ban hat hetet töltöttünk Dél-Olaszországban, ami hatalmas élmény volt és már régóta vágyunk vissza. De aztán eszünkbe jutott Dél-Franciaország és a Riviéra. Franciaországban már többször is voltunk, de a déli részen még egyikünk sem járt. Többször felmerült már uticélként és úgy éreztük végre itt az ideje, hogy ellátogassunk ide is. A Riviérán több várost is nézegettünk, de a meghatározó az volt, hogy hova van közvetlen járat Dublinból. Végül Nizza mellett döntöttünk. Miután kiválasztottuk a célállomást, döntenünk kellett az időpontról. Szinte már rutinszerűen szeptember közepét lőttük be, mert egyrészt akkor már nincs borzasztó meleg, másrészt addigra lecseng a túristaszezon. Így nincsenek olyan sokan és pénztárcabarátabb is. Amint megvolt az időpont, le is foglaltuk a repjegyeket, majd szállás után néztünk. Úgy gondoltuk, hogy Nórival problémás lenne egy hotelben megszállni. Nem lett volna lehetőség főzni neki és a hotelszobák általában túl kicsik. Ekkor jutott eszembe, hogy sokan foglalkoznak lakásbérbeadással. Megnéztük az árakat és ugyanannyiba kerültek az egyszobás lakások az óváros szívében, mint az átlagos hotelszobák. Így egy apartman bérelése mellett döntöttünk. A Nice Pebbles ügynökségtől béreltünk, egész pontosan ezt a lakást.

Tudni kell, hogy mi az aktív pihenés hívei vagyunk, ezért már jó előre beszereztünk egy Lonley Planet-et és weben utánaolvastam, hogy milyen -főleg gyerekbarát- programok vannak a Riviérán. Összeírtuk azokat a programokat, amiket érdekesnek találtunk és csoportokba szedtük, hogy melyik mennyi időt igényel, hogy mennyire tartjuk fontosnak és hogy kell-e hozzá autó. Nizzába érve mindig erről a listáról választottuk ki a másnapi programunkat.

Nagyon sokat tanultam ezalatt a nyaralás alatt. Először is, ha gyerekkel megyünk nyaralni, fontos, hogy rugalmasak legyünk. Ha valami nem a terv szerint alakul, tudni kell improvizálni. Igyekezni kell a gyerek igényeit (evés, alvás, játék) szem előtt tartani, de nem kell feltétlenül mindent feláldozni azért, hogy a gyerek napirendje percre pontosan a megszokottak szerint alakuljon. Ne feledjük el, hogy a gyerekek nagyon alkalmazkodóak és sokkal többet kibírnak, mint azt gondolnánk. Valamint nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a gyerekek mindent megéreznek. Ha azt érzik rajtunk, hogy feszültek, bizonytalanok, stresszesek vagyunk, akkor ők is nyűgösek lesznek. Ha viszont látják, hogy anya és apa is jól érzik magukat, vidámak és tényleg élvezik a nyaralást, akkor a picik is könnyebben veszik az akadályokat és lazítanak.
Ez persze mind szép és jó, de mielőtt elindultunk, én szétizgultam magamat, hogy mi hogyan lesz. A két fő dolog, ami miatt aggódtam, az az evés és az alvás volt. Rettegtem, hogy Nóri majd nem eszik, hogy minden nap főznöm kell majd neki, mert ugye a kisasszony csak a házikosztot szereti. Sajnos az üveges babakaják nálunk nem működnek (ami ilyenkor nagy kár, mert sokkal egyszerűbb lett volan, ha megeszi ezeket).
Azt pedig azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy az alvástól miért tartottam. Féltem, hogy altatni kell majd, hogy sokszor felébred, hogy esetleg megint hozzászoktatom valamilyen rossz elalvós szokáshoz. Szóval nem kevés félelmem volt a nyaralás elején, de Balázs -mint mindig- most is nagy támasz volt. Ő teljesen optimistán állt a dolgokhoz: Nóri azt eszi majd, amit mi. Ha nem eszik, akkor majd kap gyümölcsöt. Az alvásról pedig azt gondolta, hogy mivel itthon is már több hónapja gond nélkül alszik, majd ott sem lesz másként. Elárulom, neki lett igaza :) Semmivel nem volt gond. Persze előfordult, hogy nem volt nagy étvágya, de nem csoda, mert mi sem ettük magunkat puffadásig a 30 fokos melegben. Az alvás pedig úgy alakult, hogy az első napokban 11-12 órákat aludt esténként, egy-egy pár perces ébredéssel megszakítva. Egyszer sem kellett altatni. Délután és este is mindig magától, gond nélkül aludt el. A nyaralás második felében azonban többször is felsírt esténként. Mint kiderült, jön a második kisörlője és az kínozza. Az ottlétünk alatt a foga egyik sarka áttörte az ínyét, de úgy látom ezzel még szenvedni fog(unk) egy darabig. Az egész egy hatalmas piros dudor. Kenegetjük neki Dentinox-szal és néha kap estére Nurofent, de ez a helyzeten csak kicsit változtat.

Mielőtt részletesen beszámolnék, hogy melyik nap mit is csináltunk, írok még egy kicsit Nizzáról. Nizza és persze a Riviéra is igazi mediterrán vidék (milyen meglepő, ugye?! :). Nemcsak az éghajlat és a táj, de az emberek is. Mindenki nagyon laza, nyugis. Reggel lassan indul a nap. Délben, a legnagyobb hőségben kevesen vannak a szabadban és csak délután indul be az igazi élet, ami aztán késő estig tart.
Nagyon élveztük a meleget és a sok napsütést, 25-30 fok között volt a hőmérséklet, ami tökéletes volt! Nizza hangulata varázslatos: a szűk kis utcák, az utcazenészek, az épületek, a sok étterem, bárok. Jó jelnek véltük, hogy sok nizzai jár a helyi éttermekbe, kávézókba. Zene volt füleimnek a franciák duruzsolása. Bár az első napokon még keresgélnem kellett a szavakat, a végére egész jól belejöttem a franciába. A táj egyszerűen pazar, fenséges, magával ragadó. Nem tudnék elég jelzőt leírni, hogy átadjam mennyire csodálatosak a kis falvak Nizza környékén. A fotók önmagukért beszélnek.
Mindezek mellett élveztük a gyümölcsök édes ízét, a finomabbnál finomabb rosé-k frissességét (amit Dublinban megszokott ár harmadáért lehet kapni), a finom sajtokat, a friss ropogós baguette-eket, amiknek a végéből hazafelé menet muszáj törni és megkóstolni. Nosztalgikus volt ismét csemegézni az összetéveszthetetlen francia péksütiket (croissant, pain au chocolat és az én személyes kedvencem a croissant au jambon és a croissant aux amondes -és még gyorsan megjegyzem, hogy a személyes kedvenceimnek köszönhetően +1,5 kg-val jöttem haza, de akkorsebánom, mert marha finom cuccok ezek- :) És akkor nem beszéltem még a cukrászremekművekről! Persze a természet adta szépségeket is élveztük: a napot, a kristálytiszta tengert, a benne úszkáló pici halakat, a virágok illatát. De legfőképp élveztük, hogy együtt lehetünk és azt hiszem Nórinak ez volt a legfonotsabb. Imádta, hogy egész nap hármasban voltunk. Ha valamelyikünk egy percre eltünt a szeme elől, azonnal kérdezte, hogy hol van. Nóri egyébként rengeteget tanult ezalatt a pár nap alatt. Sokkal többet dumál, beszél, magyaráz, tanult néhány új szót. Bátrabb lett, ügyesebben megy, még érdeklődöbb és mint egy kis szivacs úgy szívta magába a rázúduló rengeteg új információt.

Amin kicsit meglepődtem, hogy a francia árak úgy általában magasabbak voltak, mint a dubliniak. Az alapdolgoktól kezdve (pl: tej, liszt, hagyma, krumpli, vagy a mi esetünkben a pelenka), az éttermekig (egy menü 20 eurótól indult, egy koktél 10 euró körül volt). Ha jól emlékszem két dolog volt olcsóbb, mint itt: a sajtok és a borok. De sajna csak nem élhettünk 12 napig sajton és boron?! :) Na jó, mi még elviseltük volna, de Nórinak az étrendjét nem akartam ilyen szinten megreformálni :)

Amit hiányoltam az utunk során az az itt megszokott odafigyelés. Dublinban nagyon barátságosak az emberek. Nagyon szívesen elegyednek beszdébe a másikkal, főleg ha látják, hogy turista, vagy hogy gyerekkel van. Ezek persze nem mélyre szántó beszélgetések, csak ún. "small talk"-ok, de én ettől mindig jobban érzem magamat. Hát ilyen szintű érdeklődést nem tapasztaltunk az utunk során. Sehol sem kérdezték meg, hogy honnan jöttünk, vagy hogy ez-e az első ittlétünk, hogy miért épp Nizzába jöttünk, vagy hogy Nóri mennyi idős (ezeket az alapdolgokat itt Írországban hetente többször is elmondom vadidegeneknek és cseppet sem bánom). A másik furcsa dolog, hogy bár Írországban rengeteg a gyerekes, sőt a nagycsaládosok is szép számmal képviseltetik magukat, mégis nagyon toleránsak és figyelmesek az emberek a kisgyerekesekkel (vagy talán épp ezért?). Franciaországban mindenki, ismétlem MINDENKI nagy ívben tett arra, hogy gyerekkel voltunk. A 12 nap alatt összesen kétszer engedtek előre a babakocsi miatt, egyébként mindenhol simán elém mentek, elém álltak, vagy pl. egy épületbe belépve az előttem menő bement és nyugodtan becsukta maga mögött az ajtót, mit sem törődve azzal, hogy én mögötte két lépéssel egy babakocsival jövök. De a járdán sem mutattak különösebb előzékenységet, aki tudott mindig megelőzött és hidegen hagyta őket hogy én a babakocsival esetleg miattuk hátrébb kerülök. Ez az írektől megszokott előzékenység és figyelmesség után nagyon rosszul esett. Szinte már kiborító volt az udvariatlanságuk.
Ami még érdekes volt, hogy rengeteg volt a meleg pár. Nem tudtam, hogy ez a vidék híres a melegbarátságáról. Sok étterem, kávézó, éjszakai szórakozóhely, de strand is van, amik kifejezetten melegbarátok és hogy-hogy nem, mi valahogy mindig megtaláljuk ezeket :)

Tartottam attól, hogy a nyaralás szülőként nem lesz pihentető, hogy sok dologról le kell majd mondanunk Nóri szükségletei és kényelme miatt. Hát tévedtem! Nagyonis volt időnk pihenni. Az első pár napban felfedeztük a várost. Ilyenkor délelőtt mindig mászkáltunk egy kicsit, majd hazamentünk ebédelni. Ebéd után Nóri elaludt, ilyenkor Balázzsal mi is pihentünk: olvastunk, aludtunk. Majd délután folytattuk a városnézést. Ennél pihentetőbb és nyugisabb nem is lehetett volna!
Sőt, olyan is előfordult, hogy miután Nórit este letettük aludni, áttettük a babakocsiba, letakartuk egy sötét kendővel és így mentünk el este sétálni, vacsorázni. Nóri tényleg egy angyal volt: nem ébredt fel és így tudtuk élvezni egy kicsit Nizza éjszakai életét is.

A nyaralás második felében autót béreltük és azzal jártuk be a környéket. Ekkor Nóri alvását úgy oldottuk meg, hogy ebéd után betettük a babakocsiba, bekészítettük neki az alvós polóját, letakartuk egy nagy fekete sállal és minden gond nélkül elszundított és 1,5-2 órát aludt. Mi addig nyugodtan folytathattuk a programunkat, vagy beültünk valahová kicsit ejtőzni. Szóval nagyon jól jött ki minden. Egyáltalán nem volt problémás a dolog.

A gyerekes nyaralásról még annyit, hogy kicsit tartottam attól, hogy vajon mennyire lesz nehézkes Nórival és a babakocsival a közlekedés, hogy lesz-e akadálymentesítés, vagy lesznek-e mosdók, pelenkázók, parkok, játszóterek. Itt Írországban megszoktam, hogy minden nagyon gyerekbarát és hogy kényelmes valamint problémamentes a gyerekkel való közlekedés. Nos elárulok valamit: nemcsak Írországban vannak gyekerek :) Úgyhogy ezért igazán kár volt aggódnom. Bár valószínű, hogy főszezonban az óváros szűk utcái zsúfoltabbak, mint most voltak. De a babakocsival való közlekedés egyáltalán nem okozott gondot. A legtöbb múzeumba be lehetett vinni a babakocsit is. Mindenhol volt pelenkázó, sokszor találtunk parkot, árnyékos részeket, padokat, ahol Nóri nyugodtan ehetett, vagy kicsit rohangálhatott és nagyon sokszor futottunk bele játszóterekbe is. Mondtam is Balázsnak, hogy olyan, mintha vonzanánk ezeket a dolgokat, de kedves férjem felvilágosított, hogy egész biztosan eddig is belefutottunk ilyen helyekbe, de most szülőként értékeljük is ezeket, így jobban feltűnik. És valóban :)

Odaút:
Összeszámoltam, Nóri ötödszörre utazott repülővel. Most, lassan 20 hónaposan is nagyon jól ment a repülés. Semmi gond sem volt. Az időzítés tökéletesen jött ki, mikor Nizzába utaztunk: Nóri ebédjét úgy időzítettük, hogy közvetlen a felszállás után legyen. Így felszállás után meg is etettük, aztán odaadtuk neki a tentikéjét, amivel aludni szokott és legnagyobb meglepetésemre egy kicsi fészkelődés után kb. 10 perc alatt teljesen magától (ringatás, susogás, simogatás nélkül) elaludt. Leszálláskor ébredt fel, kipihenten, jókedvűen :) Így érkeztünk meg a napsütéses Nizzába. Az út egyébként kicsit több, mint két óra volt és ahogy Balázs szokta mondani "eseménymentes" volt.

Miután összeszedtük minden cuccunkat, fogtunk egy taxit és elautóztunk a szállásunkra. Itt találkoztunk az ügynökség egyik képviselőjével. Felkisért minket és körbe is vezetett a lakásban. A lakás pici volt, de hármunknak tökéletesen megfelelt erre az időre. Nagyon jól felszerelt volt, volt: villanytűzhely, sütő, kenyérpirító, vízforraló, mosógép, mosogatógép, vasaló, porszívó, felmosófa és vödör, tisztítószerek és hajszárító is. Egy apró hiba volt, hogy a légkondi nem működött. De volt a hálószobában és a nappaliban is ventillátor a lámpákon, így a levegőt tudtuk mozgatni, de az a melegen nem sokat változtatott. Nórinak külön kértünk utazóágyat, matraccal, pelenkázószivacsot és etetőszéket, amik az érkezésünkkor már be voltak készítve.

Az óváros szívében lakni több előnnyel is járt: mindenhez közel voltunk, tényleg minden (a tengerpart, a piacok, parkok, üzletek stb.) karnyújtásnyira volt tőlünk. A város szívében csak késő este állt meg -vagy inkább lassult le - az élet. A lakásunk az első emeleten volt, közvetlenül alattunk két étterem is volt. Este, vacsora közben mindig menetrendszerűen jöttek a különböző "műsorok". Először egy harmónikás bácsi zenélt. Főleg francia dalokat játszott. Majd jött egy rock-n-roll banda, közben az egyik bárban mindig bekapcsolták ugyanazt az Édith Piaf CD-t. Így zenéből nem volt hiány. Mivel a légkondink nem ment, mindig nyitva hagytuk az ablakokat, amíg Nórit le nem tettük aludni. Szerencsére a hangszigetelés nagyon jó volt, így zárt ablakok mellett csak halk zaj szűrődött be, ami egyáltalán nem volt zavaró.
Ez a videó az egyik vacsora közben készült, jól lehet hallani a harmónikásat a háttérben :)

Nórit mindig az ablakhoz kellett vinni és együtt néztük és hallgattuk a bácsi muzsikálását. Pár nap után már ha csak meghallotta a harmónikaszót rohant az ablakhoz és mutatta, hogy vegyük fel. Többször is integettünk a bácsinak, de sajnos nem vett minket észre.

Ez pedig a zenekar, akik a bácsit követték :)

Első nap csak a környéken sétáltunk egy kicsit, elmentünk vettünk pár dolgot egy közeli szupermarketben. Vacsora után el is aludtunk. Nóri meglepően jól aludt, egy alkalommal sírt fel és pár korty víz után (ami a 30 fokban nem volt csoda) vissza is aludt és majdnem 12 órát aludt. Így reggel mindhárman kipihenten, kisimultan, tele energiával ébredtünk.

Nizza első nap:
Első nap elmentünk egy messzebb (kb. 20 perc sétára lévő) hipermarketbe - a Carrfour-ba - vásárolni. Sok alapdologot be kellett szereznünk, hogy Nórinak szükség esetén főzni tudjunk. A vásárlás után hazamentünk, majd megebédeltünk. Nórit letettük aludni a szokásos délutáni időpontban és mi is pihentünk egy kicsit. Délután pedig lementünk a tengerpartra strandra. A tengerparton vannak fizetős és ingyenes strandok is. Mi vittünk magunkkal mindent (strandtörölköző, árnyékoló stb.), ezért az ingyenes részre mentünk. A nizzai partszakaszról olvastuk, hogy köves, így nem ért meglepetésként. Erre mindenképp érdemes készülni, mert elég kényelmetlen a parton strandpapucs nélkül sétálni. A parton sok árusnál lehet kapni 10 euróért olyan strandcipőt, ami gumitalpas és kényelmes benne a séta a kavicsokon is. Sokan ebben is úsztak. Mi nem vettünk ilyet, de megbántuk. Ha legközelebb megyünk -merthogy egész biztosan nem utoljára jártunk erre - akkor mindenképpen veszünk majd, mert megéri.
A strandot Nóri is élvezte, bár a vízbe nem akart bemenni. De közvetlen a tenger partján ülve tűrte, ahogy a kiszaladó víz mosta a lábát. Egy ideig gyűjtögette a kavicsokat, majd felkérte magát az ölünkbe és a továbbiakban a szárazföldről szemlélte a vizet :)

Nizza második nap: 
Második nap Balázs reggel elugrott egy közeli pékségbe és friss, finom péksütiket hozott: croissant-t és pain au chocolat-t. Nóri is örömmel falatozott a finomságokból.

Reggeli után elmentünk a Cours Saleya sétányra, ahol aznap régiség piac volt.

Majd elmentünk a Promenade des Anglais-re sétálni.

Elsétáltunk a Jardin Albert 1er parkig. Itt volt egy nagyon szép körhinta, ami Nórinak nagyon megtetszett és kétszer is felültünk vele. Egyszer velem, egyszer Balázzsal.

A parkban tízóraiztunk, majd hazafelé vettük az irányt a Place Masséna-n keresztül. Otthon megebédeltünk és letettük Nórit aludni. Mi is szieztáztunk egy kicsit.
Délután felmentünk a Parc du Chateau-hoz. Ez egy magas hegyen álló régi várrom köré épített park. A parkba sok-sok lépcső vezet fel, de szerencsére van lift is, ami ingyenes. Mi a liftet választottuk, mert babakocsival nem tudtunk volna felmenni a lépscsőkön. A kilátás pazar volt fentről.

Nóri nagy örömére volt itt egy játszótér is.

Nizza hamradik nap:
A hamadik napot szintén a Cours Saley-n kezdtük, de ezúttal zöldség és gyümölcs piac volt.

Délben szintén otthon ebédeltünk, majd jött a délutáni alvás. A délutáni pihenő után pedig strandolni voltunk.

Este, miután letettük Nórit aludni, Balázs rábeszélt, hogy menjek el egyedül sétálni és nézzem meg milyen Nizza esti élete. Nagyon jó ötlet volt :) A város este átalakul. Sokkal több ember volt az utcákon, mint délután. Ilyenkor lehül a levegő és beindul az élet. Kinyitnak az éttermek, a bárok, sok árus van az utcákon. Csak egy rövid sétát tettem, de nagyon tetszett.

Nizza negyedik nap:
Negyedik napon délelőtt a sétánk ismét a Cours Saleya felé vezetett. Ezúttal megkóstoltuk az egyik helyi specialitást a csicseriborsólisztből, sóból, olivaolajból és vízből készült vékonytésztás omlett-szerűséget, a socca-t. Az egyik helyi kofa, Theresa, árulta ezt. Egy szép nagy adagot kaptunk 3 euróért. Mint utóbb az utikönyvben olvastuk, ez a város egyik legautentikusabb helye socca szempontjából. Hogy őszinte legyek nekem ez a kaja nem lopta be magát a szívembe. Omlett is, de nem is, palacsinta is, de nem is, sós és furcsa állagú. Bevallom, el se fogyott...

Délután a szokásos szieszta után ismét felmentünk a Parc du Chateau-hoz. Ezúttal másik irányba sétáltunk. Elmentünk az épített vízesés felé, amit a városból jól lehet látni. Sajnos épp aznap szerelték, így közelről nem láthattuk. De jót sétáltunk.

Később elindultunk a Promenade-on, hogy elmenjünk az ortodox templomba, ami a város másik végén volt. Átmentünk Nizza modernebb részén. Nagyon szépen karbantartott épületeket láttunk. Az utcák szűkek, de tiszták. Érdekes volt ezt a városrészt is látni. Végül nem jutottunk el a templomig, mert Nóri már nagyon unta a babakocsiban való ücsörgést és közben uzsonnáznia is kellett. Így megálltunk egy parkban, ahol evett, majd kicsit szaladgált is. Természetesen volt játszótér is a parkban. Nagyon zsúfolt volt a mászóka, de Nóri bátran felmászott a nagyobb gyerekekkel együtt. Olyan büszke voltam rá, hogy bár nem értette a többi gyerek nyelvét és a többiek nagyobbak is voltak, mint Ő, de nem ijedt meg. Többször is felment és lecsúszott a csúszdán.

Nizza ötödidik nap:
Az ötödik napon Balázs reggeli után buszra ült és elment a reptérhez átvenni az autót a kölcsönzőből. Egy Ford Focust béreltünk a nyaralásunk további részére. Balázs nem volt valami elégedett az autóval, de a célnak tökéletesen megfelelt a járgány. Jól jött, hogy Balázs Olaszországban már szerzett némi tapasztaltot a déli népek vezetési kultúráját (vagy annak a hiányát...) illetően. Volt néhány kalandos utunk, de Balázs mindent profin megoldott.
Az autózásról még érdemes azt tudni, hogy Nizza közelében sok olyan látnivaló van, amik csak kocsival közelíthetőek meg, ezért még így szezon végén is sok volt a dugó. Szóval az, hogy valami csak pár kilométerre található meg, ne tévesszen meg senkit, attól az odaút még simán lehet akár egy óra is. A légkondi nagyon jól jött a kocsiban. Érdemes bekészíteni vizet, árnyékolót a gyerekeknek, valami nasit és játékokat is.
Aznap miután átvette a kocsit, visszajött értünk a szállásra, felpakoltunk és Antibes felé vettük az irányt, egész pontosan a Marineland-be látogattunk el.
Ez egy hatalmas park, illetve állatkert amiben mindenféle tengeri állatok vannak. A nap során a park különböző részein tartanak állatetetést, illetve show-kat. A park nagyon gyerek- és családbarát. Több mosdó van a park különböző részein. Van pelenkázó és szoptató helység is. Valamint sok étterem, büfé, padok, árnyékos részek. Sok játszótér is van. Szerencsénk volt, mert pont az érkezésünkkor kezdődött a fóka show.

A fókák mellett volt egy kicsi játszótér, egy mászókával. Mit gondoltok mit szólt Nóri amikor ezt meglátta?

Láttam, ahogy felismeri, hiszen nálunk pont ugyanilyen mászóka van a közelben. Nagyon megörült neki, alig tudtuk leszedni róla és elcipelni, hogy megnézzük a fókákat :)

Ezután elmentünk megnézni az akváriumokat.

Majd megebédeltünk és ebéd után Nórit betettük a babakocsiba. Norci rendes gyerek volt és minden zokszó nélkül elaludt. Balázs behúzódott vele egy árnyékosabb részre. Ők ott pihentek, amíg én  megnéztem a delfin show-t.

Ezután elmentünk és megnéztük közösen a kardszárnyú delfin show-t. Íme ebből egy rövid részlet:

Később elnéztünk egy játszótérre, ahol volt egy hatalmas csúszda is. Kíváncsi voltam, hogy Nóri mennyire ijed meg a hosszú csúszdától. Hát semennyire! Élvezte, hogy jó magasról csúszhatott le és a végére érve mutatta, hogy "még". Majd megnéztük a jegesmedvéket, akik sajna a nagy meleg miatt visszahúzódtak a barlangjukba.

Késő délután indultunk vissza Nizzába. Nagyon klassz és tartalmas napunk volt. A Marineland mellett található még három másik park is: egy vidámpark, egy akvapark és egy ún. "vadnyugati" park. Nagyobb gyerekek a többi parkot is biztosan élvezik. Érdemes az odalátogatás előtt megnézni a nyitva tartásukat, illetve, hogy milyen kombinált jegyeket lehet venni. Mi egy prospektusban találtunk egy 10%-os kupont, így ennyi kedvezményt kaptunk a jegy árából.

Nizza hatodik nap:
Hatodik napon ellátogattunk Antibes városába. Hol máshol, mint egy játszótéren indítottuk a városnézést. Majd elmentünk az óvárosba, ott élveztük a sétálóutcák hangulatát. Elnéztünk a Marché Provancal-ra (piac). Itt vettünk nagyon finom és nagyon olcsó olivabogyót, szárított paradicsomot és gyümölcsöket.

Elmentünk a kikötőhöz megcsodálni a rengeteg fehér luxusjachtot. Ezután beültünk egy étterembe ebédelni. A kaja sajnos nagy csalódás volt. Egyedül Balázs pizzája volt finom, a többi (Nóri húspogácsája, valamint az én tengergyümölcsös linguini-m csapnivaló volt). Ebéd után elautóztunk a közeli homokos tengerparthoz (Juan les Pins). Ez a nyaralók paradicsoma. Hosszú, tiszta, gyönyörű homokos tengerpart.

Nizza hetedik nap:
Hetedik napunkon Villefranche városa volt az uticél, ami a Corniche Inférieur-ön található.
Három ún. "Corniche", azaz tengerparti út köti össze Nizzát Monacóval: a Corniche Inférieur közvetlenül a part mentén található, a Corniche Moyenne a beljebb és magasabban van, a Grande Corniche pedig magasan, a hegygerinchez legközelebb futó út, amit még Napoleon csapatainak építettek, hogy könnyebben eljuthassanak Olaszországba. Ez az út szerepel többek között Hitchcock Fogjunk tolvajt! című filmjében is, amiben az egyik főszereplő a későbbi monakói hercegnő Grace Kelly volt. A sors iróniája, hogy Grace Kelly később egy tragikus autóbalesetben ugyanezen az úton vesztette életét.
Visszatérve a villefranche-i látogatásunkra, a faluba érkezve hiába keringtünk a kocsival, nem találtunk parkolóhelyet, így mentünk tovább az Ephrussi de Rothschild Villába, ami Saint-Jean-Cap-Ferrat faluban található. Baroness Béatrice de Rothschild építtette az apja halála után rámaradt örökségből.

Imádtam ezt a helyet! Ez egy gyönyörű, hatalmas villa, ami körül egy szépséges, mesterien karban tartott park van. A park különböző részekre van osztva, többek között van japánkert, sziklakert, rózsakert és francia kert is. Mivel Nórinak nem tetszett, hogy a villában más turisták is voltak, mi a kertekben kezdtük a látogatást.

A francia kertet hagytuk utoljára. Ez a legnagyobb, sok szökőkúttal tarkítva. Ezek óránként háromszor zenélő szökőkútakká változnak. Íme egy kis részlet ebből :)

Mire a kerteket bejártuk, Nóri kellőképp elfáradt, így beültünk a múzeum éttermébe és elfogyasztottuk az utazásunk legfinomabb, legigényesebb ételeit. Nórinak elővigyázatosan vittünk kaját, Ő azt ette. Balázs rendelt egy sajtos-sonkás quiche-t salátával, én pedig egy lazacos salátát kértem. Valami frenetikus volt mindkettő. Desszertjeink pedig nemcsak fenségesek, de gyönyörűek is voltak. Mire befejeztük a főfogásokat, Nóri elaludt a babakocsiban, így nyugodtan falatoztuk a desszertjeinket :) Amíg Nóri pihent a babakocsiban, mi bejártuk a villa szobáit. Ehhez kértünk audioguide-ot is. Anélkül nem lett volna sok értelme.

Miután Miss Nóra felébredt elmentünk egy közeli strandra, az én személyes kedvencemre, a Plage de Passable-ra. Apróköves, gyönyörű kicsi strand.

Este Balázzsal bátrak voltunk és bevállaltuk, hogy nem a kiságyába tesszük le Nórit aludni, hanem a babakocsiba. Majd miután elalszik, elmegyünk vacsizni. Legalábbis ez volt a terv. És tudjátok mit? Működött!!! :) Nóri pár perc alatt bevágta a szunyát, mi addig villámgyorsan emberi formát öltöttünk és lecsempésztük az első emeletről -lift nélkül!- a babakocsiban alvó gyermeket. Majd nekivágtunk az éjszakának. Sétáltunk egy kicsit, majd beültünk egy szimpi kis helyre. Első körben csak előételt kértünk ki - no meg egy üveg fehérbort - de az előétel olyan nagynak bizonyult, hogy itt meg is álltunk és egy rövid séta után mentünk is haza. A gyermek egy kisangyal volt, meg se moccant, édesen aludt :) Simán átettem az ágyába és aludtunk.

Nizza nyolcadik nap:
A nyolcadik napunkon Monacóba látogattunk el, ezúttal a Moyenne Corniche-on keresztül mentünk.

Délelőtt a Musée Océanographique-ban voltunk. A látogatást a legalsó szinten kezdtük, ahol az akváriumok vannak. Nóri imádta a hatalmas, 6 méter magas ún. cápa lagúnát, ami nem csoda, mert felnőttként is elég lehengerlő volt a látvány.

Eztuán felmentünk a tetőtérre. Itt volt egy kis játszótér néhány mászókával, valamint egy étterem. Itt is finomat ettünk, majd szokás szerint betettük Nórit a babakocsiba aludni. Mikor már jó mélyen aludt, lementünk és bejártuk a maradék két szintet.

A múzeum után felsétáltunk a várhoz - Nóri még mindig aludt. Pont akkor ébredt fel, amikor felértünk a legmagasabb részre, a palota bejáratához. Pont akkor volt örségváltás, így azt megnéztük, majd sétáltunk a vár előtti téren és a kis utcákban.

Balázs kiszúrta, hogy van a közelben egy játszótér, így betértünk ide is.

Egy gyönyörű, különleges növényekkel teli parkon át mentünk vissza a parkolóhoz és onnan autóztunk Nizzába, a naplementében. Nóri már az autóban elszunyókált.

Nizza kilencedik nap:
A kilencedik napon ismét Monacó volt az uticél. A Grande Coriche-on keresztül mentünk ezúttal. A szokásosnál nagyobb dugóba kerültünk, így Nóri késő délelőtt már az autóban elaludt. A monakói herceg autógyűjteményét néztük meg először. Meglepő módon Nóri ezt is élvezte. Folyamatosan brümmögött és mondta az autók színét. Meg kell mondjam, hogy van ízlése a gyereknek: az igazán szép kocsikat mindig meg akarta fogdosni :)

Egy gyors ebéd után folytattuk a városnézést és ellátogattunk a Jardin Animalier-be (állatkert). Egy nem túl nagy (nekünk pont megfelelt, Nóri nem unta meg a nézelődést) állatkert volt, amiben inkább csak kisebb állatok (majmok, halak, madarak stb.) voltak. Én kifejezetten örültem ennek, mert ezek a kisebb állatok sokkal aktívabbak voltak és így Nóri könnyen észrevette őket.

Különösen tetszettek neki a pici majmok, amik fel-alá rohangáltak.

A szokásosnál kicsit korábban indultunk haza és Nóri el is aludt a kocsiban.
Este a fürdés után értetlenül álltunk, amikor Nóri nem akart elaludni. Később esett csak le, hogy aznap kétszer aludt és a második alvása délután volt, így valószínű, hogy nem volt még elég álmos. Ez volt az egyetlen alkalom a nyaralás alatt, amikor gond volt az alvással. Egy órán keresztül kb. 10 percenként felsírt, ilyenkor mindig bementem, megnyugtattam és visszatettem aludni. Mivel ez volt az utolsó előtti esténk, szerettünk volna elmenni vacsorázni. Miután Nóri nagy nehezen elaludt, átcsepmésztem a babakocsiba és a velünk szemben lévő étterembe mentünk le. Úgy 6 métert kellett megtennünk (egyik előnye annak, hogy az óváros szívében volt a szállásunk :).
A vacsora után mentünk is vissza aludni, már nem sétálgattunk.

Nizza tizedik nap:
Utolsó napunkon lazítani akartunk, így Antibes felé vettük az irányt és egy közeli strandra, a Plage de Salis-ra mentünk. Ez is gyönyörű volt. Olyan kristálytiszta volt a víz, hogy még a mélyebb részeken is tisztán lehetett látni a tenger fenekét. Tele volt a víz pici halakkal. Ezeket is nagyon jól lehetett látni. Gyönyörű volt a kilátás is: balkézre Antibes városa látható, jobbra villák sorakoznak, velünk szemben pedig luxusjachtok horgonyoztak. Pazar volt!
Egész nap a strandon voltunk, fürödtünk, napoztunk, játszottunk. Ott is kajáltunk. Nóri étrendjétől eltérően kivételesen igazi strandos kaját kapott: sültkrumplit evett kolbásszal, ketchuppal, délután pedig uzsonnára kapott kóstolót a nutellás gofrimból. Szerintetek mennyire volt oda érte?... eléggé! :) Még az orra is nutellás volt!
Méltó lezárása volt ez a nyaralásunknak. Este pakoltunk és készültünk az előttünk álló hazaútra.

Hazaút Nizzából:
A hazautunk napján 15:25-kor indult a repülőgépünk és a szállásunkat 10:30-ig el kellett hagyni. Ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk még a reptér mellett található Phoenix Parkba. Ez egy gyönyörűen karbantartott, hatalmas (7 hektárnyi) területen elterülő növény- és állatpark. A belépő nagyon baráti, mindössze 2 euró és akár egy egész napot is el lehet itt tölteni a gyerekekkel. Sok az érdekes látnivaló. Van sok pad, árnyékos rész és egy nagy játszótér is. Vannak zárt és nyitott részek is. Mi csak másfél órát töltöttünk itt el, de nagyon élveztük.

Ezután mentünk is a reptérre. Első körben leadtuk az autót a kölcsönzőbe, aztán mentünk a terminálunkhoz. Közben Nóri el is aludt. Amíg Ő aludt, mi gyorsan megebédeltünk és indultunk is a géphez. Nóri az alvás után nagyon aktív volt, de nem volt vele gond. Bár sokszor mászkálni akart, fel- lemászott az ölünkből, de alapvetően jól viselkedett. Vittünk neki pár könyvet és sokat mondókáztam vele. Balázs is sokat mesélt neki és szórakoztatta. Szóval a 2,5 órás út hamar elment.
A reptérről a szokásos busszal jöttünk haza, ami szinte közvetlenül a lakás előtt tesz le.

Nóri édes volt, amikor belépett a lakásba, felcsillant a szeme. Berohant, nézelődött, mindennek mondta a nevét és kipakolta a játékait. Majd bement a szobákba, rohangált, figyelt, rámolt. Vacsora után egy jót fürdött a pici kádjában és hamar el is aludt.

Összességében hatalmas élmény volt ez a tíz nap. Mondanám, hogy tökéletesen sikerült a nyaralásunk, de nem akarok nagyzolni. Bár, ha jól belegondolok, akkor lenne ez nagyzolás, ha nem lenne igaz. De ami igaz, az igaz: szuperül éreztük magunkat és az elképzeléseimmel ellentétben minden simán ment!