Viszont a héten teljesen véletlenül ráakadtam erre a receptre és el is készítettem. Amikor készült a süti nem is álmodtam arról, hogy a végeredmény a régi puszedli pontos mása lesz.
Ez egy nagyon egyszerű sütemény. Nagy előnye, hogy a tészta hamar elkészíthető (direkt nem írom, hogy a süti, mert a csokimázhoz meg kell várni, míg teljesen kihül, majd meg kell váni, hogy a csokimáz megdermedjen, szóval ez a résza időigényes). A másik előnye, hogy csak egy tál és egy kanál kell az elkészítéséhez (na jó, szükség lesz még mérőedényre és természtesen egy tepsire is). Szeretem az ilyen recepteket, mert amellett, hogy kevés melóval jár az elkészítésük, nem kell a habverővel zajongani. Így amíg Nóri alszik, nyugodtan tevékenykedhetek a konyhában :)
A lenti adag egy mini tepsihez volt elég (21x21cm). Ez egy kiscsaládnak bőven elég, mivel a süti elég tömény. Én még Balázs kollégáinak is küldtem be, mert féltem, hogy ha itthon marad, felfalom az egészet és cukormérgezést kapok. Igen, a süti amolyan tömörgyönyör és egyben addiktív. Én hűtőben tároltam, így a cukormennyiség nem érződik annyira, de legközelebb biztosan kevesebb cukrot teszek bele.
Akkor lássuk a receptet! Első lépésként kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra. (Igen, ez tényleg olyan recept, hogy amíg a sütő bemelegszik, a tésztát össze lehet dobni. Pedig az én sütőm légkeveréses és gyorsan melegít.) Sütőpapírral béleljük ki a formát (ha közepes a tepsink, duplázzuk az adagot). Egy nagy tálba mérjünk ki 2,5 dl lisztet (az eredeti recept szerint fele rétesliszt, fele finomliszt legyen, de nekem csak finomlisztem volt itthon, azzal is tökéletesen működik a dolog). Adjunk hozzá 1 teáskanál szódabikarbónát, 1 teáskanál mézeskalácsfűszerkeveréket és 1 teáskanál fahéjat. Ehhez jön még 1,5 dl cukor (én legközelebb csak a felét teszem bele, vagy csak pár evőkanál mézet). Keverjük a száraz anyagokat össze. Majd adjunk hozzá 5 evőkanál sárgabaracklekvárt és 1,5 dl tejet. Kavarjuk el, de hasonlóan, mint a muffintésztát, nem kell simára dolgozni. Ezután a tészta felét öntsük a tepsi aljára és toljuk be a sütőbe.
Lássunk is neki a töltelék elkészítésének! 10 dkg jó minőségű (Tibi csoki és társai nem ez a kategória) és magas kakaótartalmú (én 75%-osat használtam) étcsokit törjünk össze és gőzfürdő felett olvasszuk meg. Ehhez adjunk 4 evőkanál sárgabaracklekvárt. Keverjük jól el.
Amikor a tészta teteje elkezd szilárdulni, de még nyers a belseje, vegyük ki a sütőből és öntsük rá a csokis-lekváros tölteléket. Elég jól kenhető a massza, de ne borítsuk rá az egészet. Inkább kanalazzuk rá, hogy minél egyenletesebben tudjuk rajta eloszlatni. Majd a tészta másik felét is kenjük rá a csokis töltelékre. Próbáljuk úgy eloszlatni, hogy a tészta teljesen befedje a csokis réteget.
Majd toljuk vissza a sütőbe, vegyük vissza a hőmérsékletet 170-re és süssük készre a süteményt. Nekem ez kb. 20 perc volt. Akkor van kész, ha a teteje már szép barna.
Ha kihült, vonjuk be csokimázzal. Ehhez 40 g vajat olvasszunk fel és dobjunk bele 50 g apróra tört csokoládét. Keverjük el és ha a csoki teljesen felolvadt, már önthetjük is a tetejére. Teljes kihülés után felvághatjuk. Én legközelebb tejszínes ganache-sal vonom majd be, ehhez 50 g tejszínt fel kell forrósítani (de nem forralni!) és 50 g étcsokira ráönteni, jól megkeverni, amíg a csoki teljesen fel nem olvad.
Higgyétek nekem! Mennyei! Mint írtam, én legközelebb kevesebb cukorral készítem majd el. De az édességét az étcsoki kiválóan kompenzálja. El tudom képzelni, hogy a tésztába egy kis reszelt narancshéj, vagy egy kevés durvára vágott pirított dió sem árthat... Igazi téli hangulatot idéző csemege!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése