2012. július 19., csütörtök

Hétvége, első csokitorta és fókát láttunk!

Hétvégén voltunk egy közeli játszótéren. Néha ide is el szoktunk menni. Ez a Blackrock-i DART megállótól pár perc sétára van. Nóri nagyon szereti, mert itt más játékok vannak, mint a megszokott helyen. Nagyon élvezte most is. Nemcsak Ő, de Balázs is jól szórakozott :)


De bevallom, én is hintáztam egy kicsit!

Képzeljétek! Egy kis gyalogút vezet a DART mellett a játszóra és az út tovább folytatódik a játszótér, illetve a park mellett. A játszóhoz közel, az úton ült egy 7-8 év körüli kislány. Először azt hittük, hogy játszik, de pár perc tétovázás után odajött hozzánk és elcsukló hangon megkérdezte, hogy nincs-e egy felesleges szatyrunk, mert az övé kiszakadt és nem tudja hazavinni a boltban vásárolt dolgokat. Persze, hogy ilyenkor nincs nálam a táskám, amiben mindig tartok egy tartalék zacskót! Szóval nem tudtunk neki segíteni. Szegény ott ült a kiszakadt szatyorral és nem tudta, hogy mit tegyen. Balázs gyorsan visszaszaladt a kocsihoz és szatyrot nem talált, de egy nejlon zsákot igen :) Abba belerakta a kislány cuccait és a lány már szaladt is, hogy elérje a DART-ját hazafelé. Kérdem én, milyen elmeroggyant az a szülő, aki az ilyen kicsi gyereket elengedi egyedül bevásárolni, úgy, hogy még szerencsétlennek vonatoznia is kell. Annyira sajnáltam szegénykét. Micsoda bátorság és kétségbeesettség kellett ahhoz, hogy vadidegeneket megszólítson és segítséget kérjen.
Miután hazaértünk, még sokáig gondoltam a kislányra, a szülőkre. Nincs jogom ítélkezni, hiszen nem ismerem a háttérsztorit, de nagyon elgondolkodtatott az eset.

A hétvége további része jól telt. Sokat sétáltunk a környéken. Én készítettem egy tortát. Ezt a receptet találtam. Én kerek tortaformában készítettem el. A krémen kicsit változtattam és csökkentettem a mennyiségén, de így is sok lett bele.


From Dun Laoghaire


A végeredmény nagyon finom lett :) Bár nem szoktam Nórinak ilyesmit adni, de ezúttal kivételt tettem. Jelentem, ízlett neki.


Tegnap délelőtt voltunk sétálni a gátnál. Gyönyörű idő volt, szépen sütött a nap és ami igazán ritka: szélcsend volt. Láttunk az öbölben, közel a parthoz egy tengeri madarat, aki épp halászott. Lebukott a víz alá, úszkált, majd feljött. Egyszer láttam is, hogy volt valami a szájában, sikerült fognia valamit. Nórinak nagyon tetszett a madárka. Mindig nagy izgalommal várta, hogy épp hol fog felbukkanni. Jó sokáig néztük a madarat, amikor megjelent mellette valami nagyobb állat a víz alól. Egy fóka volt! Ő is úszkált, lemerült, feljött a felszínre. Egész közel jött hozzánk, jól lehetett látni (és persze ilyenkor felejtem itthon a telefonomat, így nem tudtam lefényképezni). De nagyon örültem neki. Nóri nagyra nyitott szemekkel nézte, hogy mi az.
Megjegyzés küldése