Alvás gondok sokadszor

Nóri alvási szokásairól írok megint. Visszatérő téma. Írtam már róla itt, itt és itt.

Így utólag kezdek megvilágosodni és nagyon okos lenni. Nagyon sokat tanultam az elmúlt néhány hónapban a kisbabák alvásával kapcsolatosan. Na azért szakértő még nem vagyok, mert ahány gyerek, annyi fajta probléma és megoldás létezik. De Nóri esetében már értem, hogy miért volt sokáig problémamentes az alvás, hogy miért romlott el és végre örömmel kijelenthetem, hogy megvan a megoldás!

Legutóbb arról írtam, hogy hogyan tanítottuk meg Nórit egyedül elaludni. Ez azért volt szükséges, mert hozzászokott, hogy a hátát simogatom elalvás közben. Egy idő után már csak így tudott elaludni. Pár hét alatt odáig fajult a dolog, hogy 30-40 percig is simogatnom kellett, míg el nem aludt. Nemcsak az esti elalvásnál volt ez így, de éjjel ha felébredt, akkor is. Ez azt jelentette, hogy naponta 4-5-6 alkalommal fél órákat álltam a kiságya felett, félig belógva, a hátát simogatva. Nem is ragozom tovább, ez egy tarthatatlan helyzet lett.

Miután sikeresen megtanult magától elaludni, kicsit fellélegeztem. Ugyanakkor az éjjeli ébredések nem szüntek meg.

Az éjszakai ébredések sokáig nem zavartak, mert úgy gondoltam, hogy nappal nem eszik eleget és így este pótolja. Illetve reméltem, hogy ha megtanul magától elaludni, akkor az esti ébredések is ritkábbak lesznek. Nos nem így lett. Fontos megemlíteni, hogy Nóri 15 hónaposan kezdett el önállóan járni és ahogy egyre többet mozgott, az étvágya is nőtt. Elkezdett szép nagy adagokat enni, viszont az esti ébredések ezután sem múltak el. Továbbra is rendíthetetlenül ébredt. Próbáltunk kizárni minden okot: nem fogzik, nem éhes, nem szomjas, nincs melege, nem fázik, nincs zaj, ami felébresztené. Kipróbáltuk az együttalvást, az egy szobában való alvást, a homeopátiát, a Rooibos teát, illóolajokat (Balázs szerint ez mind "sárkány ellen sárkányfű"). Végső elkeseredésemben már imádkozni is elkezdtem, csak legyen már végre valami. De nem lett.

Ekkor döntöttük el, hogy egy alvásspecialistához fordulunk segítségért. Rövid keresés után velük vettük fel a kapcsolatot. Egy hétig minden nap fel kellett jegyeznem egy táblázatba a napirendünket (alvás, evés, játék, mindent). Ezt és Nóri egyéb adatait kellett megadnunk. Ezek alapján készítettek egy diagnózist.

A jó hír az volt, hogy Nóri napirendje és étrendje kiváló. Ezen semmit sem kellett változtatnunk. Nagyon örültem, hogy elmondták, hogy mi a probléma, hogy miért ébred Nóri és ami igazán fontos: elmondták, hogyan tudunk ezen segíteni.

Szóval megvilágosodtunk!

Azt mondták, hogy az ennyi idős babáknak 1,5 órás alvási ciklusaik vannak. Ez azt jelenti, hogy 1,5 óránként egy éberebb szakaszhoz érnek. Ekkor, ha valami inger éri őket (zaj, fájdalom stb.), könnyen teljesen felébredhetnek. Mivel Nórit az esti ébredésekkor mindig megszoptattam, az vált neki természetessé, hogy ha felébred, akkor szopizással alszik vissza. Tehát a megoldás abban rejlik, hogy meg kell tanulnia egyedül visszaaludni.
A megoldás egyszerűen hangzik: nem kell megszoptatni többet. Egész pontosan le kell szoktatni arról, hogy szopizással aludjon vissza.

Mi a leszoktatást a nappali szoptatások elhagyásával kezdtük. Az ok egyszerű: nappal már csak egyszer szopizott, ebéd után, a délutáni elalvása előtt és csak pár percet. Mindent a megszokott módon csináltunk: ebéd után a besötétített szobában peluscsere, átöltöztettem a nappali pizsamájába (merthogy olyanja is van :), aztán fogmosás, pár percre a karomba vettem, megdédelgettem, majd letettem aludni. Legnagyobb meglepődésemre zokszó nélkül elaludt.
Közben Nóri "talált " magának egy alvós pólót: egyik nap a gyerekszobában lévő ágyon felejtettem néhány cuccomat, többek között az egyik pizsama felsőmet is. Egy ilyen délutáni altatás során Nóri erre tette az arcát és szopizni kezdte az ujját, már csukódtak is le a szemei. Ezzel a felsővel együtt betettem az ágyba. Azóta ezzel alszik. Sokszor hallottam már, hogy a gyerekek maguknak választanak alvós állatkát/takarót/kabalát, de nem gondoltam, hogy ez szó szerint így lesz nálunk is. Már többször próbáltam adni neki anyaillatú pólót, de nem igazán érdekelte a dolog. Most viszont úgy látszik bevált. Természetesen a kedvenc alvós pólómat szúrta ki :) de ez legyen a legnagyobb baj!

Visszakanyarodva az alváshoz: miután napközben már nem volt szüksége szopizásra, pár nap elteltével ugyanígy elhagytuk az esti elalvás előtti szoptatást is. Ez már kicsit nehezebben ment. Pár perccel azután hogy letettem az ágyába aludni, felsírt, de amint meglátott, abba is hagyta. Ki sem vettem az ágyából, csak megsimogattam, majd elaludt. Több este is előfordult ilyen kicsi sírás, néha ki is vettem a kiságyból, de a karomban hamar megvígasztalódott és kb. 15-20 perc alatt aludt el. Párszor az is előfordult, hogy nem hagytam magára a szobában, hanem az ajtajában megálltam és így sírás nélkül elaludt.

Miután elhagytuk a napközbeni szoptatásokat, eldöntöttük, hogy a hajnali szoptatásokat is beszüntetjük. Na ez már nem volt ilyen egyszerű! A módszer, amit tanácsoltak a szoptatások elhagyására a következő: ha felébred a baba, nyugtassuk meg, akár ki is vehetjük, ringathatjuk. Amint megnyugszik - de még mielőtt teljesen elaludna - vissza kell tenni a kiságyába és ki kell menni a szobából. Ezt addig kell ismételni, amíg el nem alszik a baba. Ez egyszerűen hangzik, de higgyétek el, cseppet sem az!
Két héttel ezelőtt pénteken volt az első ilyen esténk. A szokásos időpotban, 8 körül aludt el Nóri, majd felébredt hajnalban többször is. Végül hajnali 4 körül megadtam magam és megszoptattam. Szóval az első este kudarcba fulladt. De nem keseredtem el! Szombaton sikeres volt a küldetés: nem szoptattam meg. A következők szerint alakult az este : 8:30-kor elaludt Nóri, ezt követően a következő időpontokban ébredt fel, illetve sírt fel: 01:15, 03:46, 04:17, 04:20, 04:26, 04:28. Ezek után elaludt és 7:40-kor ébredt. A következő éjjel az első ébredése 04:50-kor volt. Szinte el se hittem! Majd 05:40-kor ismét felébredt, aztán 06:02-kor, 06:07-kor és 06:12-kor. De aztán elaludt és 07:20-kor kelt.
Nem is ragozom tovább. Ilyenek voltak az estéink 6 napig. Tehát a következő volt a lényeg: ha sír, meg kell nyugtatni, akár ki is lehet venni, lehet ringatni, viszont amint megnyugszik, fontos, hogy a saját ágyába viszatéve magától aludjon el. Előfordulhat, hogy amint letesszük sír, ilyenkor ki kell menni a szobából, el kell számolni 10-ig, majd ismét menjünk be, vegyük ki és vigasztaljuk meg.

Nekem tetszett ez a módszer, mert minimális sírással jár. Nem kertelek, kitartás és elszántság kell hozzá. Sokszor nem tudtam már gondolkodni hajnalban és szívem szerint megszoptattam volna, hogy végre aludjunk, de szerencsére Balázs mellettem volt, támogatott és így sikerült túlélni ezt a pár estét.

Szóval majdnem egy hétig voltak ilyen estéink. De napról napra javult a helyzet. Most, két héttel a módszer elkezdése után, 1-2 alkalommal ébred fel esténként és elég, ha csak megsimogatom, vagy odaadom neki az alvós takaróját és alszik is tovább. Az elalvások pedig kb. egy hete nagyon jól mennek. A délutáni és esti alvásnál is csak betesszük őt a kiságyába, odaadjuk az alvós pólóját és kb. 5 perc alatt elalszik teljesen magától.

A szoptatásokról nem akartam teljesen leszoktatni. Azt akartuk elérni, hogy ne szoptatással aludjon vissza éjjel. Napközben többször is megkínáltam, de már nem érdekli a dolog. Csak feszeng az ölemben, vagy kifordul a karomból és elrohan. Szóval két hete abbahagytuk a szoptatást. Nórit különösebben nem viselte meg a dolog. Nekem viszont kicsit hiányzik. Sokan terhesnek tartják a szoptatást, de én a kezdeti nehézségek, valamint a későbbi akadályok után nagyon örültem, hogy végül sikerült szoptatnom és azt álmomban sem gondoltam, hogy ilyen sokáig fogok. Számomra nem volt áldozat a szoptatás, nem rendeztem át miatta az életemet. Ugyanúgy eljártunk itthonról, mint előtte. Bátran szoptattam nyilvános helyen. Sőt, szoptatások után akár egyedül is elmentem itthonról, ha úgy alakult a helyzet. De azért ez egy nagyon szoros kötelék az anya és a gyereke között. Amolyan felfoghatatlan csoda, hogy különösebb erőfeszítés nélkül képes voltam a saját testemből táplálni a gyerekemet. Ez egy hihetetlenül jó érzés.
Persze még most is gyakran odajön hozzám. Megölelget, az ölembe bújik, nagyon igényli a szeretgetést, ölelgetést. Én pedig igyekszem kihasználni, hogy ilyen bújós kiscicám van :)

Hát így állunk az alvással. Még nem tökéletes. Még mindig nem alusszuk át az estéket, de ahhoz képest, hogy mi volt pár hete, vagy hónapja, ez már hatalmas haladás és végre látom a fényt az alagút végén :)