Hurrá nyaralunk! Ezúttal Szardínián!

Augusztus közepén 10 napot töltöttönk Szardínia szigetén, egész pontosan Alghero-ban. Már tavaly is megfordult a fejünkben, hogy Olaszországba megyünk nyaralni, de akkor végül a francia riviérára esett a választás. Idén szinte nem is volt kérdés, hogy ilyen hosszú idő után ismét ellátogatunk Olaszországba... és milyen jó választás volt! :)

Szardínián még nem jártunk. Utoljára 2003-ban (Jesszusom, ennek már 10 éve!!!) voltunk Olaszország déli részén, Reggio di Calabriában. Akkor hat hetet töltöttünk ott. Olaszt tanultunk egy nyári egyetemen. Bejártuk a környéket, még egy szicíliai körutat is tettünk. Felejthetetlen élmény volt! Azóta is visszahúz a szívünk erre a mesés tájra. Azonban idén szerettük volna Olaszország számunkra ismeretlen részét felfedezni. Rómában már mindketten jártunk korábban és északon is. Megnéztük, hogy hová indulnak repülőjáratok Dublinból és mikor az úticélok között megláttuk Szardíniát, azonnal tudtuk, hogy idén ide látogatunk majd el.

Dublinból a Ryainair-nek közvetlen járata van Alghero-ba. Ha időben lefoglaljuk a jegyeket -vagy esetleg szezonon kívül megyünk- elég jó áron meg lehet venni. Mi általában szeptemberre szoktuk időzítani a nyaralásainkat, de idén kivételt tettünk az ovikezdés miatt, mert nem szerettük volna Nóri beszoktatását egy nyaralással megszakítani. Így az időpont is hamar eldőlt: augusztus 15-én indultunk és 25-én jöttünk haza.

Csütörtökön reggel 6-kor kellett kelnünk. Kicsit féltem, hogy Nórit vajon mennyire viseli majd meg a korai ébredés, mert általában 7:30-kor kelünk. Elárulom, hogy hármunk közül Ő bírta a legjobban :) A repülőn el is szunyókált, így sima utunk volt. A reptérről taxival mentünk a szállásra, amit már korábban lefoglaltunk. Ez egy kétszobás apartman volt, a strandhoz közel, viszont a várostól kicsit messzebb (úgy 15 perc gyalog, kényelmes tempóban).

A megérkezésünk napjára esett a "Ferragosto", az olaszok egyik nemzeti ünnepe. Alghero-ban a nagy ünneplés mellett sokáig hagyomány volt a tüzijáték. Azonban 9 éve nem volt már rá példa. Elvileg tavaly be volt ütemezve, de a megszorítások miatt elmaradt. Ezért idén nemcsak a turisták, de a helyiek is nagyon várták, hogy ismét fényárban ússzon a város. A tűzijáték elég későn, fél 11-kor kezdődött, de a látvány kárpótolt a sok várakozásért. A kikötőből, a gátról lőtték fel a rakétákat. 25 perces volt a műsor. Csodával határos módon Nóri nem aludt el a babakocsiban, így Ő is látta és nagyon tetszett neki.

Péntek délelőtt a helyi strandon voltunk, ami tőlünk mindössze pár perc sétára volt. Gyönyörű homokos part, finom langyos víz és mindez ingyen. Sokat homokoztunk és úsztunk (Nóri csak a bokáig érő vízben :) Este vacsora után elmentünk sétálni és Nórinak annyira tetszett a tengerpart, hogy ismét arra vetttük az irányt. Megnéztük a naplementét, aztán mentünk is haza pihenni.

Szombat reggel a város felé vettük az irányt. A szállásunktól 15 perces kényelmes sétára volt az óváros. Először egy kis parkba mentünk. Meghúztuk magunkat a fák árnyékában.

Miután újra erőre kaptunk elmentünk a piacra. Itt vettünk finom gyümölcsöket. Nóri csemegézett is belőlük jócskán. Majd folytattuk a sétát az óváros felé. Végül a régi városfalnál lyukadtunk ki és itt sétáltunk.

Hazafelé menet megálltunk egy jó kis fagyizóban.
Délután ismét a közeli a strandon voltunk.

Vasárnap nagyon nyugis, lusta napunk volt. Sokat strandoltunk. Este, miután Nóri megvacsizott, bementünk a városba.

9 körül betettük a babakocsiba, elég nehezen, de elaludt. Mi Balázzsal beültünk egy jó kis étterembe vacsorázni. Sok különleges ételet ettünk: polip carpaccio, hagymás kardhal-saláta, nyers rákocska, tonhal sashimi, homáros-paradicsomos spaghetti, ropogós sült-malac. A nagy vacsora után kifejezetten jól esett a hosszú séta hazafelé.

Hétfő reggel Balázs elment a reptérre átvenni a bérelt autót. Délelőtt főztünk, otthon pihetünk. Nóri délutáni alvása után észak felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Grotta di Nettuno-t. Ez egy nagy cseppkőbarlang. Autóval nem közelíthető meg. Van egy kicsi parkoló nem messze a bejárattól, de amikor mi mentünk, tele volt. Innen hosszú lépcső vezet le a barlang szájához, ami a tenger szint felett 5 méterrel van. Kb. 15 perc gyalog, ami lefelé még nem is vészes, de felfelé már az lehet! Főleg azért, mert egész nap odasüt a nap.

Mi inkább hajóval mentünk. A városból is indulnak járatok, de a parkolótól nem messze is volt egy kis strand, ahonnan rendszeresen megy hajó a barlanghoz. Mi 4-re értünk a strandhoz és fél 5-kor indult a legközelebbi járat. Már csak a strandért is megérte ide elautózni, mert gyönyörű volt. Amíg a hárjóra vártunk, Nóri lelkesen dobálta a pici kavicsokat a tengerbe.

A hajóút (ami kb. 5 perces volt) és a barlangba a belépő együtt 27 EUR-ba került.
Nóri nagyon élvezte a hajókázást és hogy bementünk a "naaagy sziklába".

A barlang hatalmas és három "szobából" áll. Döbbenetes a látvány! Sajnos fotókat nem készíthettünk, de a honlapjukon megnézhetitek hogy is néz ki a barlang. Volt angol és olasz nyelvű idegenvezetés, de a hangosítás gyenge minősége miatt nem sokat értettünk belőle.
Valamivel fél 6 után értünk vissza a kis strandra, ahol még kicsit elidőztünk, aztán indultunk is vissza a szállásra.

Kedden szintén észak felé vettük az irányt és ellátogattunk a közeli ún. "Nuraghe di Palmavera"-hoz. Ez egy ókori építmény, kb. 3500 éves. Több ilyen nuraghe is található Szardínián. A sziget belsejében több jobb állapotú is található, de nem szerettünk volna messzebbre utazni emiatt. Nagyon meglepő, hogy milyen pontosan, precízen építetkeztek. Mindenképpen érdemes ide ellátogatni!
Meglepő módon Nórinak is nagyon tetszett: láttot gyíkokat, bogarakat és rengeteget mászkált a romokon.

Ezután az "Anghe Ruju" nevezetű sírhelyeket néztük meg. Ez szintén a közelben található. Ezek még régebbiek, mint a nuraghe-k és több száz éven keresztül, több kultúra is temetkezési helyként használta ezeket az építményeket.

Szerda reggel autóba ültünk. Ezúttal Castelsardo volt az úticél. Ez egy gyönyörű kis terngerparti város.

Első utunk a várhoz vezetett. A várból fantasztikus a kilátás. Néhány teremben kosárfonással kapcsolatos kiállítások vannak.

A vár megtekintése után beültünk egy közeli étterembe, ahonnan szintén pazar volt a kilátás és finomabbnál finomabb ételeket ettünk.

Ebéd után Nóri elaludt a babakocsiban, mi pedig Balázzsal behúzódtunk egy kis bárba, ahol fagyiztunk, olvastunk és pihentünk egy kicsit. Balázs itt vett magának egy helyi kézműves különlegességet: egy hagyományos, szardíninia zsebkést.

Miután Nóri felébredt, uzsonnázott, kicsit mászkáltunk még, majd hazafelé vettük az irányt.
Útközben megálltunk a "Roccia dell'Elefante" (azaz elefántszikla) nevű képződménynél. Amint a neve is árulkodik, ez egy elefánt alakú szikladarab. A különlegessége, hogy a természet erői formáztak ilyenre.

Csütörtökön a nyugati parton dél felé indultunk, Bosa városába. Szardínia egyik legszebb tengerparti útja vezet el ide. Az út tényleg mesésen szép volt, de nem lódítok, én nem láttam belőle túl sokat :( A sok szerpentin nagyon megviselt, így bár többször is meg kellett állnunk, én főleg csak a földet néztem és alig vártam, hogy a végére érjünk, olyan hányingerem volt. Miután megérkeztünk, nekem kellett némi idő, hogy összekaparjam magamat. Amint jobban lettem, lementünk a tengerpartra strandolni (ezt a részt Bosa Marina-nak hívják).

A strandolás után, dél körül összeszedtük magunkat és elkocsikáztunk Bosa városába, ami tényleg nagyon közel van. A város nagyon helyes, magával ragadó. Bár a legtöbb útikönyv Castelsardo-t isteníti a szépsége miatt, nekem Bosa sokkal jobban tetszett. Nagyon hangulatos kis szűk utcái vannak, magas házakkal, amik a meleg napsütésben áldásos árnyékot biztosítanak. A sikátorok között fújdogál a kellemes szellő. És a színes kis házak felett tornyosul a régi vár.

Azonnal ebéd után néztünk, de beletelt vagy fél órába, mire szimpatikus helyet találtunk. Nóri közben elaludt. Amíg Nóri pihent, Balázzsal beültünk egy nagyon jó kis snack bar-ba és pizzáztunk.

Miután Nóri felébredt, evett egy kis gyümölcsöt (a meleg miatt nem volt valami nagy az étvágya), majd felmentünk a várhoz. Itt majdnem egy órát mászkáltunk, bejártuk a várfalat és a kertet is.

Visszafelé megálltunk fagyizni és hazaindultunk.
Más útvonalon mentünk haza, bár ugyanolyan kanyargós volt, de ez nem viselt meg annyira. Nagyon érdekes volt egy kis belátást nyerni a sziget belsejébe: nagy hegyek, dombok, erdők, sok-sok olajfa. Gyönyörű!

Íme egy video a kanyargós útról:

Pénteken pihenős programot választottunk. Elkocsikáztunk egy közeli strandra, a La Bombarde-ra. Ez a strand csak autóval közelíthető meg és a parkolásért fizetni kell, de még így is bőven megéri az élmény. Meseszép, fehérhomokos part, kristálytiszta vízzel, pici halakkal. Nem lehetett betelni vele!

Szombaton ugyanerre a strandra mentünk. Úgy időzítettük, hogy ebédre mindig hazaérjünk a strandolás után. A déli napsütést még árnyékban is nehezen lehetett volna elviselni. A délutáni alvás után pakoltunk is össze és készültünk a másnapi hazaútra.

Vasárnap 11-kor indult a repülőnk. Volt egy kis késés, de fél 3-ra már itthon is voltunk. Nóri nagyon megörült a sok-sok játékának :) egész délután játszott.

Összességében nagyon jó kis utunk volt. Ezúttal nyugisabb, pihentetőbb nyaralásra vágytunk és meg is kaptuk. Nagyon örültünk, hogy Olaszország egy számunkra ismeretlen részét fedezhettük fel. A szárdok, mint általában a mediterrán népek, nagyon nyugisak, jókedélyűek. Talán kevésbé barátkozóak, közvetlenek és beszédesek, mint azt Olaszország többi részén tapasztaltuk.
Az ételek kiválóak voltak. Beszereztünk nagyon jó minőségű olívaolajat, balzsamecetet, helyi szalámit, olívabogyót és sok új sajtot is kóstoltunk (Pecorino fiore sardo, Pecorino Granglona, stb.).

Én élveztem a sok tengeri herkentyűt és még Nóri kedévre valót is találtunk a szardíniai különlegességek között: a "fregula"-t, ami nem más, mint a magyar tarhonya mediterrán rokona :) Rengeteg finom főzött olasz fagyit ettünk és persze megkóstoltuk a helyi borokat is. Ezeken kívül persze ettünk finom mézédes gyümölcsöket (Nóri kedvence az őszibarack és a ringló volt). Nem maradhatott el a "prosciutto e melone" páros sem (én az első napokon szinte ezen éltem). Nyamm!
Az éttermekben majdnem mindenhol volt etetőszék és kérésre hoztak is, viszont pelenkázó szinte sehol sem volt. Se a turisták általá látogatott helyeken, se a vendéglátó egységekben. Mondjuk ez nem okozott nagy gondot, megoldottuk. Volt a közelben egy játszótér is, de el se mentünk oda, inkább a tengerpartra jártunk homokozni :) Nóri azóta is emlegeti.
Az éttermekben érdemes előre készülni az olasz temperamentumra: nagyon ráérősek. Egy étkezés akár 2-3 óráig is eltarthat, mert nem sietik el a dolgukat.
A város picike, könnyen bejárható. Engem kicsit meglepett, hogy milyen sok szemét hever az utcákon (a kicsi mellékutcákon és a nagy főutakon egyaránt). Főleg azért volt ez meglepő, mert a kristálytiszta, gyönyörű homokos tengerpartjaikkal ez nagyon nagy kontrasztban állt.
A tenger csodás! Minden partszakasznak megvan a saját varázsa. És döbbenetes volt, hogy a sekély tengerparton is rengeteg apró halat lehetett látni.
Az idő szuper volt: végig 29-32 fok, enyhe szellő vagy szélcsend, semmi felhő. Nekem ez még épp elviselhető volt, de Balázs egy kicsit szenvedett. Nem hiába szoktuk szeptember környékére tervezni a nyaralásainkat. De erre készültünk: beszereztünk egy pici hűtőtáskát, mini jégakkuval, ami nagyon jó szolgálatot tett. Vittünk magunkkal 50+ faktoros naptejet, ami ugyancsak nélkülözhetetlen volt. Mind a hárman ezt használtuk. Nem is lett színünk :)
Nórinak is nagy élmény volt ez az utazás. Azóta is emlegeti a strandot, a barlangot és persze a fagyikat. Nagyon tetszett neki az olasz nyelv. Ha olasz szavakat mondtunk, nagyokat kacagott és sokszor kérte, hogy beszéljünk olaszul. Több szót is tanult az út során és azóta is gyakran mondja, hogy "Amúgy akár egy ristorante pizzeria-ban is kajálhatnánk!", meg "mozzarella di bufala", "kicsi trattoria"... :) Sőt, ő maga kitalált egy olasz szót: "paggerallo".

Szóval mindenképpen érdemes ellátogatni Szardíniára. Mi most csak egy pici részét láthattuk, de reméljük visszatérünk még ide és akkor majd az egész szigetet bájárjuk!

A nyaralásunkról az összes képet itt tekinthetitek meg.

Első nap az oviban

Múlt szerdán mentünk először oviba. Igen, többes számban, ugyanis az első nap ún. "nyílt nap" (open day) volt. Ekkor a gyerekek és családjaik eljöhetnek az oviba megnézni a játékokat, a termeket. A szülők ismerkedhetnek. A nagyobb ovisok találkozhatnak a barátaikkal, a kicsik pedig megnézhetik anyuka/apuka szoknyája/nadrágja mellől, hogy milyen is az ovi.

Mi nagyon készültünk erre a nagy napra. És bár írták, hogy az egész családot szeretettel várják, mi mégis úgy döntöttünk, hogy Balázs nem vesz ki emiatt szabit (amúgy is ügyeletben volt épp). Így csak én mentem Nórival. A többiek nagyobb számban képviseltették magukat: anyuka, apuka, kisgyerek, nagy gyerek, de egész piciket is hoztak.

Az óvó néni mindenkit nagyon kedvesen üdvözölt. Beterelt minket a terembe és minden családnak adott egy névre szóló mappát az óvodával kapcsolatos tudnivalókkal. Röviden beszélgetett mindenkivel és igyekezett a szülőket egymásnak is bemutatni. Én néhányukkal beszélgettem, ezek alapján és a látottak alapján mindenki szimpatikus volt. Rajtunk kívül akad bőven más bevándolró család is. Vannak lengyelek, indiaiak, filippínók és britek is. Az kicsit nyugtat, hogy nem Nóri az egyedüli, aki idén kezdi az ismerkedést az angol nyelvvel.

Az oviban összesen egy csoport van 2,5 éves kortól 4 éves korig vannak fiúk és lányok vegyesen. Összesen 15 gyerek jár ide és két óvó néni van.
Először a kisebb teremben voltunk. A gyerekek a napjaik nagy részét itt fogják majd tölteni. Kb. egy óra játék, beszélgetés után átmentünk a nagyobb terembe (ami olyan, mint egy nagy tornaterem). Hétfőnként ott tartják majd a tornaórát, de minden nap átmennek majd oda 10-20 percet játszani. Ebben a nagyobb teremben volt egy hosszú asztal, ahol két néni teával, kávéval (a kicsiket vízzel, tejjel) és sok-sok aprósüteménnyel kínáltak minket.

Az ovink neve: Dún Laoghaire Montessori School, tőlünk 10 perc sétára található. Bár van parkoló is és vihetném Nórit kocsival is, de amíg ilyen szép, napos időnk van, inkább sétálunk.

Nóri kezdetben csak heti három napot jár majd: hétfőn, szerdán és pénteken és csak később váltunk teljes hetire. Ez az ovi csak reggel 9-től 12:30-ig van nyitva, így a délutánjaink közösek maradnak.
Az óvodánkban minden nap ugyanaz a napirend, de minden napnak van egy "témája" (pl hétfőn: torna, szerdán: rajz és zene, pénteken: kézművesség).

Pénteken volt az első igazi ovis nap. Én kicsit tartottam az egésztől. Nincs külön beszoktatási procedúra. Reggel elvittem Norcit, lepakoltuk az egyik erre kijelölt asztalra a hátizsákot a tízóraijával együtt (merthogy az ovi semmilyen ételt nem biztosít, csak tejet és vízet adnak, minden mást vinni kell). Majd letelepedtünk az egyik asztalhoz és játszottunk. Én pár perc után kicsit messzebb mentem, de Nóri szinte azonnal keresni kezdett. Közben érkeztek a gyerekek, mentek a szülők. Egyes gyerekek elszomorodtak, sírtak, amitől Nóri is sírni kezdett, de amikor láttam, hogy már nyugodt és jól elvolt (kb. fél órával az érkezésünk után), eljöttem. Az ovi ajtaját becsukva azonnal hatalmas lelkiismeret-furdalásom támadt és legszívesebben visszaszaladtam volna érte... A kétely és a félelem csak nőtt bennem a hazaúton. Nagyon nyomasztott, hogy vajon mi van vele. Mikor hazaértem, felhívtam az óvónőt, hogy mi a helyzet (korábban mondta, hogy nyugodtan telefonáljak bármikor). Megnyugtatott, hogy bár kicsit sírt Nóri, mikor észrevette, hogy már nem vagyok ott, de hamar meg tudták vigasztalni. Jól van, játszik, minden rendben. Kicsit megnyugodtam.
A nap további részében pakolásztam, tettem a dolgomat, de aztán miközben betettem egy adag mosást a gépbe, csak eltörött a mécses. A halom szennyes közepette elhomályosodott körülöttem minden és csak zokogtam és zokogtam... Én itthon vagyok, a kislányomat pedig idegenek közé adtam... A lelkiismeret és az aggódás nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy ez a legjobb időpont, hogy oviba írassuk és hogy jó kezekben van. Sőt, megnyugtattak, hogy ha sírna, vagy ha látják rajta, hogy nem érzi jól magát, akkor felhívnak és hazahozatom.
De nem tehettem róla: a csend, a nyugalom, a szabadidő, amikre annyira vágytam, nem tettek boldoggá... Nórit kerestem mindenhol és őt láttam mindenben. Olyan mérhetetlenül a részemmé vált, hogy nem is képzeltem volna, hogy pár óra nélküle így meg fog viselni.
5 percenként néztem az órámat, 10 percenként a telefonomat és 15 percenként bőgtem egyet.

Aztán dél körül már nem bírtam tovább, összekészültem és elindultam érte. Negyed egy körül értem oda, más szülők is várakoztak már. Az óvó néni, amint meglátott, mondta, hogy menjek csak be a terembe Nóriért. Norci a többi gyerek között ült a legókupac mellett, egyik kezében egy halom legó és a kicsi báránya, a másik kezével szopizott. Amint meglátott sírásra görbült a szája, de szerencsére nem sírt, csak "panaszkodott".

Az óvó néni elmondta, hogy nagyon jól viselte Nóri az első napot. Egyszer sírt egy picit, mikor észlelte, hogy elmentem, majd kicsit megszeppent, amikor a pici teremből átmentek a nagyba (ahol tornázni szoktak), de az óvónő szerint ez csak a hirtelen környezetváltozás miatt volt.
Egyébként jókat játszott a kirakókkal, a játék konyhával, a labdákkal és van egy nagyobb lány (3,5 éves), aki a szárnyai alá vette Nórit és sokat játszottak közösen is.

Hát túl vagyunk rajta! Az első ovis napon. Ami igazán megnyugtatott, hogy hazaérve Nóri mesélni kezdett és örömmel, boldogan mesélte, hogy mi volt az oviban. Illetve mondta, hogy "máskor is megyünk", "jó móka volt". És amit még sokszor ismételgetett, hogy "jöttél értem"... :)

Azt hiszem kemény menet lesz a következő pár hét. Még akkor is, ha Nóri részéről minden simán megy, mert a beszoktatás abszolút két oldalú: a gyermek megszokja az új környezetet, a barátokat, megtanulja, hogy anya/apa reggel elviszi és délben mennek érte. A másik oldalon pedig ott vannak a szülők (főleg az, aki a gyerekkel volt addig otthon), hiszen az új helyzetet nekik is szokni kell és ez nem kevés aggódással és izgalommal jár. Remélem minden jól megy majd. Remélem minden rendben lesz. És remélem, hogy hamarosan tényleg hasznát tudom venni a szabad délelőttjeimnek.

Betűtanulás: CS betű

Sokat gondolkodtam, hogy melyik ABC-t tanítsam meg Nórinak. A magyart, vagy az angolt? Ha a magyart abból a kiterjesztett változatot (ami tartalmazza a Q, W, X, Y betűket is), vagy csak 40 betűt? Hogyan tanítsam meg az ékezetes betűket és a kettős betűket és mi legyen a DZ és a DZS betűvel?... Túl sok kérdés... Többnyire még nem tudom rájuk a választ.

Eredetileg nem szerettem volna sem az ékezetes betűket, sem a duplabetűket megemlíteni Nórinak. De olyan aranyos feladatokat talátlam a "cs" betűvel kapcsolatosan, hogy nem tudtam ezeket kihagyni...
Bár az is fejtörést okozott, hogy az angolban cs-nek ejtett szavak (amik ugye ch-val kezdődnek) megemlítésre kerüljenek-e. Végül nem mondtam külön ezek nevét Nórinak angolul, de lentebb feltüntetem, ami angolul is "cs" hanggal kezdődik.

Szóval jöjjön pár "cs" betűs projekt!

Első projekt: "CS" betű - csillag, csillógós

Hozzávalók:

• 1 db fehér A4-es lap (kartonpapír még jobb)
• ceruza (esetleg színes filctoll)
• ragasztó
• csillagos konfetti
• csillámok (esetleg csillámpor)

Előkészíületek: rejzoljunk a lapunkra egy nagy nyomtatott "CS" betűt.

Beragasztóztam a betűt és megkértem Nórit, hogy ragasztgassa rá a csillagokat. Amikor ezzel elkészült elővettük a csillámokat és ezzel is megszórta a betűket.

Második projekt: csibekészítés papírtányérból (chicken)

Hozzávalók:

• 1 db fehér papírtányér
• 1 db A4-es sárga papír
• 2 db narancssárga zseníliadrót
• citromsárga ujjfesték
• két fekete apró kör (ez lesz a csibe szeme)
• pici darab piros papír (a csőrnek)
• ceruza
• olló
• ragasztó

Előkészületek: vágjuk ki a csibe csőrét a piros papírból. 

Mondtam Norcinak, hogy csibét fogunk készíteni. 

Az első lépés, hogy körberajzoltam mindkét kezét Nórinak a sárga lapon. Mondtam neki, hogy ez lesz a csibe szárnya (szerintem ez igen erős képzavart okozott szegény gyermekemnek...).

Majd megkérdeztem tőle, hogy milyen színű legyen a csibénk. Norci határozott válasza: "Lila!" Mivel túl unalmas és konzervatív vagyok, mondtam Nórinak, hogy inkább legyen sárga. 

Amíg Nóri az ujjfestékkel kiszínezte a csibét, én körbevágtam a kézvonalait. Kicsit hagytuk száradni a festéket. Azután felragasztottuk a két Nóri kézlenyomatot a tányér hátuljára.

Nóri feltette a csibe szemeit és a csőrét (ehhez nem kell ragasztó, a papír jól tapad az ujjfestékre). Végül megformáztam a zseníliadrótokat és rögzítettem a tányérhoz.

Harmadik projekt: csiga papírtányérból

Hozzávalók:

• 1 db fehér papírtányér
• selyempapír darabok
• egy fekete apró kör (a szemnek)
• két pici darab zseníliadrót (a csiga antennáinak)
• ceruza
• ragasztó
• fekete és piros filctoll
• olló

Előkészületek: fessük fel a csigavonalat a tányér belsejéből kifelé haladva és rajzuljuk meg a csiga testét. A felesleget vágjuk le. A csigavonalat érdemes fekete filctollal átrajzolni (én ezt elfelejtettem és nem is mutat olyan jól, mert így hiányzik a csigaminta).

Beragasztóztam a csiga házát és mondtam Nórinak, hogy picit gyűrje össze a selyempapírokat és ragasztgassa fel. Aztuán felragasztottuk a csiga szemét és a két zseníliadrótból megformáztam a csiga antennáját és rögzítettem.

Negyedik projekt: cseresznyefa papírtányérból (cherry)

Hozzávalók:

• 1 db fehér papírtányér
• pici piros papírdarab
• pici zöld selyempapír darab
• zöld ujjfesték
• piros és barna filctoll
• pénzérme (nálunk 20 eurócentes)
• zseníliadrótok

Előkészületek: a pénzérmét a piros papírra helyezzük, körberajzoljuk, a papírt sokszor behajtogatjuk és körbevágjuk. 10 piros korongot vágtam ki. A pénzérmét ezután a papírtányérra tettem és tízszer körberajzoltam, úgy hogy kettesével egymáshoz közel kerüljenek. Barna filccel megrajzoltam a cseresznyék szárait. Kivágtam a selyempapírból 5 db pici levélformát.

Megkértem Nórit, hogy a zöld ujjfestékkel fesse be a tányért. Miközben száradt, elolvastuk Bogyó és Babóca "A barátság" című mesét (ebben Bogyó és Babóca közösen cseresznyéznek). A mese után visszatértünk a papírtányérhoz. Mondtam Norcinak, hogy tegye a kis körökre a piros kivágott köröket és hogy minden cseresznyéhez tegyen egy levelet. Majd a zseníliadrótokból pici darabokat vágtunk le és felragasztottuk (két oldalon tapadó ragasztókkal) a cseresznyékhez.

A feladatokat ez és ez az oldal ihlette.

Itt találjátok az A betűs, a B betűs és a C betűs projekteket.

Csak érdekességként írom le (és főleg magamnak jegyzem fel), hogy Nóri ezeket a betűket ismeri már: A, B, C, Cs, D, E, F, G, I, K, L, M, N, O, Q, R, S, T, U, V.

Nóri szösszenetek

Nem találom Nóri poharát, ezért megkérem, hogy kérdezze meg Balázst, hogy látta-e valahol. Norca odamegy apukájához: "Apa! Nem tudod, hogy hol a gyerek itatópohara?"

Felhúzza a felsőmet, majd elmés felfedezést tesz: "Anya! Ugyanolyan a pocakunk!... Ikrek vagyunk!"

Nóri felkiált: "Anyaaaaa! Piros a kezem!"
Kérdezem: "Az mit jelent, hogy piros?"
Nóri: "Az azt jelenti, hogy piros..."
Megnézem: egy negyed miliméteren lejött a bőr a kisujjáról. "Hát ez tényleg piros, kicsi bibi van rajta. Mi történt?"
Nóri mesélni kezd: "Ahogy bementem a virágba.."
"Milyen virágba?" -szakítom félbe.
"Az orchidea virágba, ahogy bementem megszúrt a tüskéje."
"Milyen tüskéje?"- érdeklődök.
"A csíra tüskéje."
"Ahaaaaa!..." :)
Majd pár perc múlva sikít: "Anyaaaa! Eltünt a bibi!"
"Hogyhogy?"- kérdezem
"A napocska felszárította."
"Ahaaaaa!..." :)

Nóri mostanában gyakran átkölti a dalok szövegét:
"Megy a gőzös, megy a gőzös, baleset lesz..."
"Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit!
Lisztből legyen kerekes, tökre édes, jó édes..."
"Erdő szélén házikó, ablakában kakaó..."

A másik kedvencem a félrehallások. Pl. egyik nap Nóri kinéz az ablakon. Egy nagy parkolóra látni, szépen süt a nap. Norci megszólal: "Anya! Látod milyen szépen megcsillan a nap a kocsik célvédőjén?"
Másik alkalommal, fürdés közben kérleli apukáját, hogy csináljon neki kilyukasztott zacskóból "szökött kutat".

Nóri nagyon tud kedveskedni és gyakron szokott is. Néha nem mindennapi módon: "Apa! Anya! Látod mit hoztam nektek?... Pici csillagot! Nagyon szép. Felteszem az égre!"

Nórinak szól Balázs, hogy gyorsan jöjjön a nappaliba, mert kinyílt az orchideánkon a negyedik virág. Nóri szalad, megáll, nézi: "Már nagyon vártuk!" -mondja meghatottan... :)

Nóri átkölti a dalt: "Bogyó és Babóca két jóbarát kalandja, mindig csak előre... felmásznak a tetőre... Bogyó és Babóca ha kisüt a napocska, felmásznak a tetőre, ugyancsak tetőre..." Majd mondja nekem: "Anya, hallod, kiköltöttem ezt a dalt!" -hallom, hallom... :)

Nóri találóskérdése: "Anya! Tudod, hogy mi citromsrárga színű?..." Anya: "Nem, mi?" Nóri: "A citrom!"... Cseles gyerek!

Fürdés közben becézgetem Nórit, mondom neki: "Te kis bambola!" Nóri nevet és mondja utánam, hogy "bambola". Mondom, hogy "Bambolina!". Ezt is ismétli utánam. Felbátorodok: "Una piccola bambolina!" De ez már túl hosszú, Nóri csak nevet. Majd válaszol: "Cicciolina!" -de hogy honnan vágta, hogy olaszul beszélek?!... :)

Nóri játszik a színes betűmatricákkal. Kérdezgeti, hogy melyik milyen betű. Az "O"-t is kérdi tőlem. Mondom neki, hogy ezt ismeri, tudja, milyen betű. Mire Nórci: "Ez a nulla betű!" -keverednek a dolgok rendesen :)

Augusztusi hosszú hétvége

Az elmúlt hétvége négynapos volt nálunk. Ugyanis múlt pénteken Balázs szabin volt, a hétfő pedig ún. "bank holiday" itt Írországban. Így négy napot töltöttünk hármasban.

Siekrült jól kihasználni ezt a kis időt együtt. Szuperül éreztük magunkat, olyan volt, mintha nyaralnánk... :)

Pénteken a Dundrum bevásárlóközpontban voltunk. Szerettem volna néhány dolgot beszerezni a nyaralás előtt és elkezdődtek a nyár végi leárazások. Mondanom sem kell, hogy én meg a vásárlás... hát ilyen szempontból nem vagyok tipikus nő. Utálok, sőt nem is, hanem így: UTÁLOK!!! vásárolni.

Szóval mászkáltunk egy kicsit, tettünk néhány kört egy-egy boltban, majd kifelé vettük az irányt.Nézelődtünk a nagy szökőkútnál, élveztük a napsütést a nyugágyakban...

Aztán bementünk egy játékáruházba. Na, itt már mindenki talált számára érdekes dolgokat, így itt több időt eltöltöttünk. Épp akkor volt egy meseolvasás, azt meghallgattuk. Bár Nórit nem a mesemondó érdekelte, hanem egy hatalmas plüss maci (valaki beöltözött macinak). Nem mert közel menni hozzá, de messziről integetett neki és dobott puszit is... :)
Végül vettünk Nórinak egy Duplo legót és foszforeszkálós matricákat a falra.

A bolt mellett Balázs kiszúrt egy táskaüzletet, így ide is betértünk. Végre megtaláltam Nórinak a tökéletes hátizsákot! Olyan édes! Nagyon tetszik!

Ezután betértünk Jamie Oliver éttermébe: a Jamie's Italian-be ebédelni. Gyermekeim az Úrban, ha jót akartok enni elérhető áron, a világ minden kincséért se hagyjátok ki! Remek hely! A kiszolgálás kifogástalan, a menün mindenki - mondom mindenki (!!!) még Miss Nóra is - talál magának kedvére valót. Ez volt az első étterem, ahol Nóri is végre egy jóízűt evett (na jó, még Münchenben is evett a kolbászokból...). A kaja pedig... hjajjj! Előételnek Balázs bruschettát rendelt (pírított baguette szeleteken fűszeres ricotta és ezen apró épphogy megsült paradicsomok, bazsalikommal, olivaolajjal), én rántott tintahalat kértem mártogatóssal (ezekből ebből egy szakajtóval meg tudnék enni minden nap). Főételnek Balázs szarvasgombás risottót kért (a legjobb ízű risotto volt, amit valaha ettem). Én nyúlvadast ettem, házi tésztával. Hát a szósz, amit a nyúlhoz adtak... az összesült zöldségek sűrű szaftja az alap, erre jön a füstös szalonna íze, lágyan kérmes, sok-sok citrommal ízesítve. Az a fajta kaja, amiből mikor már degeszre etted magad (és én a kis adaggal úgy jól laktam, hogy ihaj!), akkor is eszegtsz még, mert isteni finom. Az a fajta éttermi kaja, amit akár az anyukád is eléd tehetett volna, mert a házias ízekre, az egyszerűségre és a kiegyensúlyozottságra alapoznak.
Nórinak nyárson sült csirkemellet és rántott polentát kértünk (ezt a gyerekmenüről választottuk). Volt még hozzá saláta is, de Nóri a zöldségeket nyersen nem nagyon szereti. Viszont a nyárson sült csirkemellet - legnagyobb megelepetésemre - zabálta! Nagyon tetszett neki, hogy a nyársról eheti le a husit.

A rántott polentából is evett jócskán, bár nem az egészet (ami nem is csoda, mert szerintem egy felnőttön is kifogott volt ez a cucc, nem az a "könnyű" fajta...).
A desszert... be kell valljam, hogy nekem, a nagy desszertimádónak, ez volt az ebéd mélypontja. Balázs cseresznyés pitét rendelt, ami túlton túl édes volt (pedig ha már nekem is túl édes valami... gondolhatjátok). Én kalsszikus tiramisut krétem, ami leginkább kávéval eláztatott réteges poskóta volt. Nem tetszett. Még úgysem, hogy próbáltam azt gondolni, hogy ez nem is tiramisu, csak egy kávés desszert.

Szóval a desszert nagy csalódás volt. Főleg az előtte elfogyasztott elsőosztályú ételek után. De egész biztosan nem utoljára voltunk itt.

Ebéd után autóba ültünk és jöttünk is haza. Nóri már a kocsiban elaludt. Hazaérve áttettem a gyerekágyba és Balázzsal mi is kidőltünk... Mi kb. egy órát aludtunk, míg Nóri 6-ig húzta a lóbőrt :)

A nagy alvás után Balázs és Nóri elmentek bevásárolni a Tescoba. Én addig kicsit rendbe kaptam a lakást. Közben eleredt az eső és ezt a gyönyörű szivárványt láttam.

Szombaton ismét szép volt az idő, így reggeli után összekaptuk magunkat és DART-ra pattantunk. Bray-be mentünk. Legutóbb a repülőnap alkalmával voltunk itt, de akkor Nóri nem tudta kipróbálni az ugrálóvárakat. Akkor megígértem neki, hogy majd visszamegyünk. A héten többször is említette, hogy "majd megyünk ugrálóvárba". Szóval nem volt mese! És egyébként is: az igéret szép szó...
Először a strandra mentünk, kavicsot gyűjteni.

Mivel a vidámpark csak délben nyitott, bőven volt időnk. Sétálunk a parton. Néha beborult, de aztán csak kisütött a nap és jó meleg lett :)

Nóri szinte rohant, mikor meglátta, hogy felfújták az ugráló várakat. Be is fizettünk egy körre (3 EUR, 20 perc ugra-bugra, több vár is volt). Nem voltak sokan, rajtunk kívül 3-4 gyerek lézengett. Olyan várak is votlak, ahol senki sem volt. De Nóri, mikor a tettek mezejére kellett volna lépni, visszakozott. Valami elrémisztette, mert kezével-lábával kapaszkodott belém és ordította, hogy "neeeem!". Még kicsit maradtunk és megnéztük az összes várat (hátha kedvet kap), de egyiknek sem volt sikere nála. Így elmentünk ebédelni. A Porterhouse-ba tértünk be.

Jó volt a kaja, de az előző napi Jamie-féle étteremnek a nyomába sem léphet. Viszont a sör nagyon finom volt :)

Ebéd után Nóri lepihent a babakocsiba, gyorsan el is aludt. Mi Balázzsal kifeküdtünk a fűre pihenni. Később hazafelé vettük az irányt, mert baljós felhők érkeztek. Szerencsére megúsztuk a nagy zuhét. Épp mikor a Dún Laoghaire megállóba értünk, akkor zendített rá: dörgött, villámlott, esett, mintha dézsából öntötték volna. Vártunk vagy tíz percet, mire egy kicsit alábbhagyott és hazarohantuk. Csak enyhén áztunk meg. Nóri még mindig aludt. Balázs és én is elszunyókáltunk.
Miután mindenki felébredt, közösen játszottunk az új legóval. Nórinak rögtön megtetszett. Nagyon praktikus, mert az építés mellett lehet vele tanulni a számokat, a színeket. Bár Nórinak a legkedvesebb belőle a pettyes kutyus... puszilgatja, ölelgeti, becézgeti és persze épít neki :)
Imádom az ilyen lusta, ráérős, pihenős, közös napokat!

Vasárnap és hétfőn semmi különöset nem csináltunk. Itthon voltunk, sokat lustálkodtunk. Hétfő délután Balázs és Nóri elmentek egy nagyot sétálni, így kicsit egyedül lehettem. Nem tehetek róla: nekem kellenek ezek az egyedül eltöltött nyugodt órák, hogy feltöltődjek.

Nagyon jó volt ez a pár nap együtt, igazi feltöltődés volt.

Betűtanulás: C betű

Múlt héten a "C" betűről tanultunk. Íme az ezzel kapcsolatos feladatok.

Első projekt: nyomtatott nagy "C" betű - c, mint cica (cat)

Hozzávalók:

• 1 db fehér A4-es papír
• 1 db színes A4-es kartonlap
• narancssárga ujjfesték
• papírragasztó
• olló

Előkészületek: ezen az oldalon található sablont használtam fel. Kinyomtattam, a cica fülét, szemeit és orrát kivágtam, kiszíneztem. Továbbá kivágtam a bajúszának való papírcsíkokat (hosszabb, vékony csíkok) és a cirmainak a csíkjait (rövidebb, széles csíkok) is.

Nórinak megmutattam, hogy fog majd kinézni az elkészült cicánk, majd megkértem, hogy narancssárga ujjfestékkel színezze be a "C" betűt. (Nóri ragaszkodott, hogy pirossal is fessünk rá, így azzal is festett egy kicsit). Kicsit hagytuk száradni, aztán körbevágtam a "C" betűt és felragasztottuk egy színes kartonra. A cica többi részét (szemek, fülek, orr stb.) is felragasztottuk. A cirmok felragasztásához nem kell külön ragasztó, mert a félig megszáradt ujjfestékbe jól lehet rögzíteni.

És íme a mi "C" betűs cicánk. Kicsit morci lett... :)

A feladat után ismét felsoroltunk "c" betűvel kezdődő dolgokat (citrom, cápa, cumi stb.). Énekeltünk cicás dalokat (pl. Cirmos cica hajj..., Ha én cica volnék...) és olvastunk cicákkal kapcsolatos verseket (pl. Drégely László: Macskaházi Benedek, Móricz Zsigmond: Iciri-piciri, Nemes Nagy Ágnes: Cirmi és a tej. Ezek mind szerepelnek a Hóc, hóc katona című verseskönyvben).

Második projekt: "c" betűk cukorkákból (candy)

Hozzávalók:

• 1 db fehér A4-es papír
• cukorkák (nekünk tavaly karácsonyról - nem röhögni, ez komoly! - megmaradt egy rakás cukorka, ezeket használtuk fel)
• ragasztó
• színes filctoll

Előkészületek: rajzoljunk egy nagy és egy kicsi "C" betűt. Készítsünk ki kicsi dobozokba, vagy tárolókba cukorkákat (higgyetek nekem, nem akarjátok, hogy a gyermek csomagostól kaparintsa meg a cukorkákat...).

Beragasztóztam a "C" betűket és megkértem Norcit, hogy ragasztgassa fel a cukorkákat. Nóri imádta ezt a feladatot! Elmondta, hogy melyik cukor milyen színű, néha meg is nyalogatta őket...
A végén színes filctollal átrajzoltam a "c" betűk vonalait.

Annyira tetszettek Norcinak a cukorkák, hogy végül az összeset egybeöntöttem és hagytam, hogy játsszon velük. Rendezgette, pakolta őket, majd közösen formákat raktunk ki velük. Nagyon élvezte! Mindig meglep, hogy sokszor a legegyszerűbb játékok nyújtják a legjobb szórakozást!

Harmadik projetk: "c" betűs feladatok - cicával (cat)

Hozzávalók:

• kinyomtatott feladatlapok innen
• gyurma
• cipőfűző
• olló
• színes filcek/ceruzák

Előkészületek: nyomtassuk ki a feladatlapokat. Nem minden lapot használtunk fel. A 11. és 12. oldalt érdemes laminálni, így strapabíróbbak lesznek a kártyák és többször fel lehet őket hasznláni. A 13. oldalon lévő kirakót és fűzős kártyát én egy kartonlapra ráragasztottam és úgy vágtam körbe. Majd kicsi hegyes ollóval kiszúrtam a fűzősön a lyukakat.

Az első feladat az volt, hogy a második oldalon található nagy és kicsi "c" betűk mintájára gyurmából rudakat sodortunk és a papírra illetsztve "c" betű formára mintázzuk.

Az első néhány formázás egész jól ment Nórinak, de a gyurma annyira lázba hozta, hogy nem akart a "c" betűkkel vacakolni és kérte, hogy "csináljunk sütit". (Merthogy a gyurmáinkhoz van egy sütikészítő készlet és mindig sütigyurmákat szoktunk csinálni.) Próbáltam az eredeti feladathoz terelgetni Nórit, de nem jártam nagy sikerrel. Így abba is hagytuk ezt és csak gyurmáztunk.

Kb. fél óra után elpakoltuk a gyurmákat és visszatérhettünk az eredeti feladatokhoz.

Csináltunk kirakózást, fűzést, vonalvezetést és sorba rendezést is. 

Ezután volt egy színezős feladat is: mondtam Nórinak, hogy olyan színnel színezze ki a cicákat, amilyen színű betűk vannak rajtuk. Meg is lepődtem, hogy mindenféle segítség, vagy további magyarázat nélkül teljesen önnállóan meg tudta csinálni ezt a feladatot.

A végén még lett volna egy árnyékkeresős-párosítós feladat, de ehhez már végképp nem volt Nórinak türelme (nem is csoda).

Negyedik projekt - cirkuszos feladatok (circus):

Hozzávalók:

• erről az oldalról nyomtattam ki ehhez a feladathoz szükséges feladatlapokat (kivágtam, kasíroztam, lamináltam a szükséges oldalakat)
• színes filctoll

Van itthon egy cirkuszos kirakónk, ezzel játszottunk az elején. Elmondtuk, hogy melyik figura micsoda (kötéltáncos, erőművész, állatidomár stb.).

Majd elővettem a kinyomtatott feladatlapokról a kártyákat. Elmondtuk, hogy mi micsoda és hogy ki mit csinál a cirkuszban. Improvizáltam egy rövid kis mesét, hogy jobban megjegyezze Norci a karakterek nevét.

Aztán megkértem Nórit, hogy válogassa ki azokat a kártyákat, amiken valamilyen ehető dolog szerepel. Ügyesen kiválasztotta a vattacukrot és a pattogatott kukoricát. Nagyobb gyerekek más kategóriák szerint is rendezhetik a kártyákat (pl. állatok, emberek).

Ezután elővettem az elkészített dobókockát. Nórinak dobnia kellett vele és ugyanazt a kártyát ki kellett választania.

A következő feladatot nagyon szerette Norci. A majomnak adtam a kezébe labdákat és Nórinak meg kellett számolnia, hány labdát dobál a majom. Majd ki kellett választania a megfelelő számot (mágneses számokat használtunk ehhez, de a feladatlapról is ki lehet vágni a számokat) és a négyzetbe kellett tennie.

A számolás kb. 10-ig megy neki magabiztosan és 1-től 5-ig ismeri fel a számjegyeket.

Ezzel nagyon hosszan elszórakoztunk. Néha Nóri adta a majom kezébe a labdákat - ezt kifejezetten élvezte :)

Aztán csináltunk egy vonalvezetéses feladatot: a szaggatott vonal mentén kellett húznia egy vonalat Nórinak.

Majd a vattacukrokat kellett kiszíneznie.

Végül a kirakóval játszottunk. Ezt elég lett volna három részbe vágnom, így Nórinak túl nehéz volt. Segíteni kellett neki a kirakásban.

Ötödik projekt: festés CD-vel (CD)

Hozzávalók:

• 1 db A3-as színes kartonlap
• 4-5 db feleslegessé vált CD
• színes akrilfestékek
• ecset
• kicsi víz
• tárolóedény a festékeknek
• előre kivágott "c" betűk
• papírragasztó

Előkészületek: terítsünk le egy nagy műanyag (vagy mosható) terítőt (esetleg újságpapírokat). Keverjük ki a festékeket pici vízzel.

Megkértem Nórit, hogy válasszon ki három színt, majd belemártottam neki az ecsetet az első színbe és mondtam, hogy pöttyözze be vele a CD-t. Így jártunk el mindhárom színnel és végül mondtam, hogy nyomdázzon a CD-vel.

Nagy volt a sikere a színes köröknek, így már készítettem is a következő CD-t.

Egy-egy CD-re elég 2-3 színt felvinni, mert a nagy színkavalkád sötét színeket eredményez. Szerintem jobb, ha látszanak az eredeti színek és hogy milyen lesz belőlük. Így el lehet magyarázni a kicsiknek, hogy egy-egy szín összekveredésével milyen harmadik szín keletkezik.

Mikor elkészült a CD lenyomatos remekművünk, hagytuk megszáradni.

Majd később kiválogatta Nóri a betűk közül a "c" betűket és felragasztgatta őket a poszterre.

Ez volt az első alkalom, hogy önállóan ragasztott (eddig nagyon ódzkodott attól, hogy ragasztós legyen a keze, de most megtört a jég).

Ilyen lett a "c" betűs poszterünk:

Mozgással kapcsolatos feladat a célbadobás volt. Egy ideje gyűjtögetem már a papírtörlőkendők gurigáit (igen, igen, mindent gyűjtök... :). Ezekből 10-et felállítottam, mint a bowling-hoz. Nóri pedig lelkesen próbálta eltalálni őket. Először csak rúgta a labdát, de aztán rájött, hogy a kezével pontosabban tud célozni és eleinte gurított, majd dobta a labdát. 

Egy másik nap másfajta célbadobósat is kirpóbáltunk. Ekkor az építőkockák tárolódobozait használtuk célnak. Ide kellett betalálni a labdával (természetesen bármilyen doboz megfelel erre a célra, nálunk pont ez volt kéznél).

Remélem találtok a kedvetekre való játékot. Most egy ideig nem hiszem, hogy lesz új poszt betűtanulással kapcsolatosan, mert jövő héten megyünk nyaralni. A nyaralás után jelentkezünk!

Itt írtam az "A" betűs feladatokról, itt pedig a "B" betűről tanultuk.