2013. szeptember 8., vasárnap

Hurrá nyaralunk! Ezúttal Szardínián!

Augusztus közepén 10 napot töltöttönk Szardínia szigetén, egész pontosan Alghero-ban. Már tavaly is megfordult a fejünkben, hogy Olaszországba megyünk nyaralni, de akkor végül a francia riviérára esett a választás. Idén szinte nem is volt kérdés, hogy ilyen hosszú idő után ismét ellátogatunk Olaszországba... és milyen jó választás volt! :)

Szardínián még nem jártunk. Utoljára 2003-ban (Jesszusom, ennek már 10 éve!!!) voltunk Olaszország déli részén, Reggio di Calabriában. Akkor hat hetet töltöttünk ott. Olaszt tanultunk egy nyári egyetemen. Bejártuk a környéket, még egy szicíliai körutat is tettünk. Felejthetetlen élmény volt! Azóta is visszahúz a szívünk erre a mesés tájra. Azonban idén szerettük volna Olaszország számunkra ismeretlen részét felfedezni. Rómában már mindketten jártunk korábban és északon is. Megnéztük, hogy hová indulnak repülőjáratok Dublinból és mikor az úticélok között megláttuk Szardíniát, azonnal tudtuk, hogy idén ide látogatunk majd el.

Dublinból a Ryainair-nek közvetlen járata van Alghero-ba. Ha időben lefoglaljuk a jegyeket -vagy esetleg szezonon kívül megyünk- elég jó áron meg lehet venni. Mi általában szeptemberre szoktuk időzítani a nyaralásainkat, de idén kivételt tettünk az ovikezdés miatt, mert nem szerettük volna Nóri beszoktatását egy nyaralással megszakítani. Így az időpont is hamar eldőlt: augusztus 15-én indultunk és 25-én jöttünk haza.

Csütörtökön reggel 6-kor kellett kelnünk. Kicsit féltem, hogy Nórit vajon mennyire viseli majd meg a korai ébredés, mert általában 7:30-kor kelünk. Elárulom, hogy hármunk közül Ő bírta a legjobban :) A repülőn el is szunyókált, így sima utunk volt. A reptérről taxival mentünk a szállásra, amit már korábban lefoglaltunk. Ez egy kétszobás apartman volt, a strandhoz közel, viszont a várostól kicsit messzebb (úgy 15 perc gyalog, kényelmes tempóban).

A megérkezésünk napjára esett a "Ferragosto", az olaszok egyik nemzeti ünnepe. Alghero-ban a nagy ünneplés mellett sokáig hagyomány volt a tüzijáték. Azonban 9 éve nem volt már rá példa. Elvileg tavaly be volt ütemezve, de a megszorítások miatt elmaradt. Ezért idén nemcsak a turisták, de a helyiek is nagyon várták, hogy ismét fényárban ússzon a város. A tűzijáték elég későn, fél 11-kor kezdődött, de a látvány kárpótolt a sok várakozásért. A kikötőből, a gátról lőtték fel a rakétákat. 25 perces volt a műsor. Csodával határos módon Nóri nem aludt el a babakocsiban, így Ő is látta és nagyon tetszett neki.


Péntek délelőtt a helyi strandon voltunk, ami tőlünk mindössze pár perc sétára volt. Gyönyörű homokos part, finom langyos víz és mindez ingyen. Sokat homokoztunk és úsztunk (Nóri csak a bokáig érő vízben :) Este vacsora után elmentünk sétálni és Nórinak annyira tetszett a tengerpart, hogy ismét arra vetttük az irányt. Megnéztük a naplementét, aztán mentünk is haza pihenni.






Szombat reggel a város felé vettük az irányt. A szállásunktól 15 perces kényelmes sétára volt az óváros. Először egy kis parkba mentünk. Meghúztuk magunkat a fák árnyékában.



Miután újra erőre kaptunk elmentünk a piacra. Itt vettünk finom gyümölcsöket. Nóri csemegézett is belőlük jócskán. Majd folytattuk a sétát az óváros felé. Végül a régi városfalnál lyukadtunk ki és itt sétáltunk.



Hazafelé menet megálltunk egy jó kis fagyizóban.
Délután ismét a közeli a strandon voltunk.

Vasárnap nagyon nyugis, lusta napunk volt. Sokat strandoltunk. Este, miután Nóri megvacsizott, bementünk a városba.




9 körül betettük a babakocsiba, elég nehezen, de elaludt. Mi Balázzsal beültünk egy jó kis étterembe vacsorázni. Sok különleges ételet ettünk: polip carpaccio, hagymás kardhal-saláta, nyers rákocska, tonhal sashimi, homáros-paradicsomos spaghetti, ropogós sült-malac. A nagy vacsora után kifejezetten jól esett a hosszú séta hazafelé.

Hétfő reggel Balázs elment a reptérre átvenni a bérelt autót. Délelőtt főztünk, otthon pihetünk. Nóri délutáni alvása után észak felé vettük az irányt, hogy megnézzük a Grotta di Nettuno-t. Ez egy nagy cseppkőbarlang. Autóval nem közelíthető meg. Van egy kicsi parkoló nem messze a bejárattól, de amikor mi mentünk, tele volt. Innen hosszú lépcső vezet le a barlang szájához, ami a tenger szint felett 5 méterrel van. Kb. 15 perc gyalog, ami lefelé még nem is vészes, de felfelé már az lehet! Főleg azért, mert egész nap odasüt a nap.



Mi inkább hajóval mentünk. A városból is indulnak járatok, de a parkolótól nem messze is volt egy kis strand, ahonnan rendszeresen megy hajó a barlanghoz. Mi 4-re értünk a strandhoz és fél 5-kor indult a legközelebbi járat. Már csak a strandért is megérte ide elautózni, mert gyönyörű volt. Amíg a hárjóra vártunk, Nóri lelkesen dobálta a pici kavicsokat a tengerbe.



A hajóút (ami kb. 5 perces volt) és a barlangba a belépő együtt 27 EUR-ba került.
Nóri nagyon élvezte a hajókázást és hogy bementünk a "naaagy sziklába".


A barlang hatalmas és három "szobából" áll. Döbbenetes a látvány! Sajnos fotókat nem készíthettünk, de a honlapjukon megnézhetitek hogy is néz ki a barlang. Volt angol és olasz nyelvű idegenvezetés, de a hangosítás gyenge minősége miatt nem sokat értettünk belőle.
Valamivel fél 6 után értünk vissza a kis strandra, ahol még kicsit elidőztünk, aztán indultunk is vissza a szállásra.



Kedden szintén észak felé vettük az irányt és ellátogattunk a közeli ún. "Nuraghe di Palmavera"-hoz. Ez egy ókori építmény, kb. 3500 éves. Több ilyen nuraghe is található Szardínián. A sziget belsejében több jobb állapotú is található, de nem szerettünk volna messzebbre utazni emiatt. Nagyon meglepő, hogy milyen pontosan, precízen építetkeztek. Mindenképpen érdemes ide ellátogatni!
Meglepő módon Nórinak is nagyon tetszett: láttot gyíkokat, bogarakat és rengeteget mászkált a romokon.





Ezután az "Anghe Ruju" nevezetű sírhelyeket néztük meg. Ez szintén a közelben található. Ezek még régebbiek, mint a nuraghe-k és több száz éven keresztül, több kultúra is temetkezési helyként használta ezeket az építményeket.



Szerda reggel autóba ültünk. Ezúttal Castelsardo volt az úticél. Ez egy gyönyörű kis terngerparti város.


Első utunk a várhoz vezetett. A várból fantasztikus a kilátás. Néhány teremben kosárfonással kapcsolatos kiállítások vannak.



A vár megtekintése után beültünk egy közeli étterembe, ahonnan szintén pazar volt a kilátás és finomabbnál finomabb ételeket ettünk.




Ebéd után Nóri elaludt a babakocsiban, mi pedig Balázzsal behúzódtunk egy kis bárba, ahol fagyiztunk, olvastunk és pihentünk egy kicsit. Balázs itt vett magának egy helyi kézműves különlegességet: egy hagyományos, szardíninia zsebkést.


Miután Nóri felébredt, uzsonnázott, kicsit mászkáltunk még, majd hazafelé vettük az irányt.
Útközben megálltunk a "Roccia dell'Elefante" (azaz elefántszikla) nevű képződménynél. Amint a neve is árulkodik, ez egy elefánt alakú szikladarab. A különlegessége, hogy a természet erői formáztak ilyenre.


Csütörtökön a nyugati parton dél felé indultunk, Bosa városába. Szardínia egyik legszebb tengerparti útja vezet el ide. Az út tényleg mesésen szép volt, de nem lódítok, én nem láttam belőle túl sokat :( A sok szerpentin nagyon megviselt, így bár többször is meg kellett állnunk, én főleg csak a földet néztem és alig vártam, hogy a végére érjünk, olyan hányingerem volt. Miután megérkeztünk, nekem kellett némi idő, hogy összekaparjam magamat. Amint jobban lettem, lementünk a tengerpartra strandolni (ezt a részt Bosa Marina-nak hívják).




A strandolás után, dél körül összeszedtük magunkat és elkocsikáztunk Bosa városába, ami tényleg nagyon közel van. A város nagyon helyes, magával ragadó. Bár a legtöbb útikönyv Castelsardo-t isteníti a szépsége miatt, nekem Bosa sokkal jobban tetszett. Nagyon hangulatos kis szűk utcái vannak, magas házakkal, amik a meleg napsütésben áldásos árnyékot biztosítanak. A sikátorok között fújdogál a kellemes szellő. És a színes kis házak felett tornyosul a régi vár.




Azonnal ebéd után néztünk, de beletelt vagy fél órába, mire szimpatikus helyet találtunk. Nóri közben elaludt. Amíg Nóri pihent, Balázzsal beültünk egy nagyon jó kis snack bar-ba és pizzáztunk.


Miután Nóri felébredt, evett egy kis gyümölcsöt (a meleg miatt nem volt valami nagy az étvágya), majd felmentünk a várhoz. Itt majdnem egy órát mászkáltunk, bejártuk a várfalat és a kertet is.




Visszafelé megálltunk fagyizni és hazaindultunk.
Más útvonalon mentünk haza, bár ugyanolyan kanyargós volt, de ez nem viselt meg annyira. Nagyon érdekes volt egy kis belátást nyerni a sziget belsejébe: nagy hegyek, dombok, erdők, sok-sok olajfa. Gyönyörű!



Íme egy video a kanyargós útról:


Pénteken pihenős programot választottunk. Elkocsikáztunk egy közeli strandra, a La Bombarde-ra. Ez a strand csak autóval közelíthető meg és a parkolásért fizetni kell, de még így is bőven megéri az élmény. Meseszép, fehérhomokos part, kristálytiszta vízzel, pici halakkal. Nem lehetett betelni vele!




Szombaton ugyanerre a strandra mentünk. Úgy időzítettük, hogy ebédre mindig hazaérjünk a strandolás után. A déli napsütést még árnyékban is nehezen lehetett volna elviselni. A délutáni alvás után pakoltunk is össze és készültünk a másnapi hazaútra.


Vasárnap 11-kor indult a repülőnk. Volt egy kis késés, de fél 3-ra már itthon is voltunk. Nóri nagyon megörült a sok-sok játékának :) egész délután játszott.

Összességében nagyon jó kis utunk volt. Ezúttal nyugisabb, pihentetőbb nyaralásra vágytunk és meg is kaptuk. Nagyon örültünk, hogy Olaszország egy számunkra ismeretlen részét fedezhettük fel. A szárdok, mint általában a mediterrán népek, nagyon nyugisak, jókedélyűek. Talán kevésbé barátkozóak, közvetlenek és beszédesek, mint azt Olaszország többi részén tapasztaltuk.
Az ételek kiválóak voltak. Beszereztünk nagyon jó minőségű olívaolajat, balzsamecetet, helyi szalámit, olívabogyót és sok új sajtot is kóstoltunk (Pecorino fiore sardo, Pecorino Granglona, stb.).


Én élveztem a sok tengeri herkentyűt és még Nóri kedévre valót is találtunk a szardíniai különlegességek között: a "fregula"-t, ami nem más, mint a magyar tarhonya mediterrán rokona :) Rengeteg finom főzött olasz fagyit ettünk és persze megkóstoltuk a helyi borokat is. Ezeken kívül persze ettünk finom mézédes gyümölcsöket (Nóri kedvence az őszibarack és a ringló volt). Nem maradhatott el a "prosciutto e melone" páros sem (én az első napokon szinte ezen éltem). Nyamm!
Az éttermekben majdnem mindenhol volt etetőszék és kérésre hoztak is, viszont pelenkázó szinte sehol sem volt. Se a turisták általá látogatott helyeken, se a vendéglátó egységekben. Mondjuk ez nem okozott nagy gondot, megoldottuk. Volt a közelben egy játszótér is, de el se mentünk oda, inkább a tengerpartra jártunk homokozni :) Nóri azóta is emlegeti.
Az éttermekben érdemes előre készülni az olasz temperamentumra: nagyon ráérősek. Egy étkezés akár 2-3 óráig is eltarthat, mert nem sietik el a dolgukat.
A város picike, könnyen bejárható. Engem kicsit meglepett, hogy milyen sok szemét hever az utcákon (a kicsi mellékutcákon és a nagy főutakon egyaránt). Főleg azért volt ez meglepő, mert a kristálytiszta, gyönyörű homokos tengerpartjaikkal ez nagyon nagy kontrasztban állt.
A tenger csodás! Minden partszakasznak megvan a saját varázsa. És döbbenetes volt, hogy a sekély tengerparton is rengeteg apró halat lehetett látni.
Az idő szuper volt: végig 29-32 fok, enyhe szellő vagy szélcsend, semmi felhő. Nekem ez még épp elviselhető volt, de Balázs egy kicsit szenvedett. Nem hiába szoktuk szeptember környékére tervezni a nyaralásainkat. De erre készültünk: beszereztünk egy pici hűtőtáskát, mini jégakkuval, ami nagyon jó szolgálatot tett. Vittünk magunkkal 50+ faktoros naptejet, ami ugyancsak nélkülözhetetlen volt. Mind a hárman ezt használtuk. Nem is lett színünk :)
Nórinak is nagy élmény volt ez az utazás. Azóta is emlegeti a strandot, a barlangot és persze a fagyikat. Nagyon tetszett neki az olasz nyelv. Ha olasz szavakat mondtunk, nagyokat kacagott és sokszor kérte, hogy beszéljünk olaszul. Több szót is tanult az út során és azóta is gyakran mondja, hogy "Amúgy akár egy ristorante pizzeria-ban is kajálhatnánk!", meg "mozzarella di bufala", "kicsi trattoria"... :) Sőt, ő maga kitalált egy olasz szót: "paggerallo".

Szóval mindenképpen érdemes ellátogatni Szardíniára. Mi most csak egy pici részét láthattuk, de reméljük visszatérünk még ide és akkor majd az egész szigetet bájárjuk!

A nyaralásunkról az összes képet itt tekinthetitek meg.
Megjegyzés küldése