2012. március 4., vasárnap

Hétvégi program: Kerekítő

Szombat délelőtt Malahide-on voltunk. Egy magyar anyuka szervez a helyi könyvátrban magyar szülőknek éneklős, mondókázós foglalkozást, ez a Kerekítő. Mi most voltunk először. A foglalkozás 10-kor kezdődött. Mi kicsit előbb értünk oda. Autóval mentünk, már el is felejtettem milyen messze van ez a Malahide. Dublin északi része, szó szerint a város másik fele. De rég kocsikáztunk már, így nem bántam a hosszú utat. Nóri kipihent volt, jóllakott, így Ő is nagyon jól viselte az autókázást.

Jó páran voltunk. Körben ültünk, a gyerekekkel az ölünkben és úgy énekeltünk, mondókáztunk, a kicsik nagy örömére.
Nórinak nagyon jót tesz, hogy más kisbabákkal is találkozhatott és mi is örültünk, hogy válthattunk néhány szót más szülőkkel. Én kicsit hiányoltam, hogy a foglalkozás végén nem kaptunk semmilyen anyagot, az órán elhangzott dalokról, illetve mondókákról. Valamint az is furcsa volt, hogy a padlószőnyeg, amire leültünk és amire a kicsiket letettük elég koszos volt. Nem is mertem hagyni, hogy Nóri négykézláb mászkáljon. Szerencsére egy felkészült anyuka hozott tiszta pokrócot, amit mi is használhattunk. Ha legközelebb megyünk, biztos én is viszek majd valamit. De még ezekkel együtt is megérte elmenni, mert ez Nóriról szól és szerintem nagyon jót tesz neki a szocializálódás.

Az óra után tettünk egy nagy sétát a malahide-i kastély körül két másik magyar párral, nekik kicsit fiatalabb babáik vannak. Jókat beszélgettünk, bár napos idő volt, de azért ez a tavasz még csalóka, nincs még olyan igazi jó idő. Nóri a séta alatt elaludt. Majd hazafelé vettük az irányt. Ebédre meg is érkeztünk.

A sűrű délelőtti program megtette a hatását: délután mindhárman kidőltünk :) Nem is tudom, hogy akiknek több kisgyerekük van, azok hogy bírják. Nekem Nóri minden erőmet leköti, ha lenne most egy kisebb tesója szerintem nem maradna időm/erőm semmi másra. Csodálom azokat, akik kicsi korkülönbséggel vállalnak gyerekeket! Néha így is úgy érzem, hogy állva el tudnék aludni, vagy néha még a babakocsit tolva is, vagy akár játék közben nyitott szemmel. Hát igen, anyukaként mindenféle különleges képességeket ki kell feleszteni a túléléshez, mert a gyerek egy igazi energiabomba :) Tudtátok, hogy egy átlagos 10 hónapos baba havi 123 km-t mászik, egy 2 éves pedig napi 11 km-t gyalogol? (Forrás: BBC, Child of our time http://www.bbc.co.uk/programmes/b0072bk8)

3 megjegyzés:

ManóKuckó írta...

Kedves Eszter!
Köszönöm a visszajelzést. A szőnyegen gondolkodom, mi is lehetne a megoldás. (A könyvtár 10kor nyit, a piciket nem szeretném ijesztgetni a porszívóval, egy szőnyegen pedig sajnos már nem tudok még a 20 kilós iskolás bőröndöm mellett cipelni, de valamit majd kitalálok.)
A mondókákról nem szoktunk adni papírt, hiszen a foglalkozásokon ismetlődnek, újra és újra előkerülnek a játékok, dalok, mondókák. A www.kerekito.hu oldalon néhányat megtaláltok, illetve a Kerekítő 1. 2. kötetéből szoktam válogatni, amiben játékleírások is találhatók.
Szeretettel: Ági

Eszter írta...

Szia Ági! A szőnyeget szerintem a könyvtárnak kéne tisztán tartania, de más foglalkozásokon is ugyanez volt a helyzet. Sőt, kifejezetten babás helyeken is cipővel közlekednek, rálépnek a kicsik által használt párnákra stb. Nem szívbajosak! A mondókákat akkor majd apránként megtanuljuk. Köszi a weboldalt és a kiegészítést!

ManóKuckó írta...

Ó, a könyvtár...
Volt olyan, hogy tanítás előtt gyorsan kiporszívóztunk, annyira gáz volt, pedig a gyerekekkel olyankor nem ülünk le a földre, vagy csak nagy ritkán. Egyébként nem panaszkodhatom, nagyon rendesek, sajnos a tisztaság nem erőssége a takarító néninek - sem.