Az elmúlt napokban nem volt se időm, se erőm írni, de most bepótolom az elmaradt élménybeszámolót :)
Vasárnap elmentünk egy spéci fotós boltba kiegészítőket (állványokat, szűrőket stb.) venni az új fényképezőgépéhez. A nyitás előtt 10 perccel érkeztünk a bolthoz, ahol már többen álltak sorban. Ebből én arra következtettem, hogy valami árleszállítás keltette fel a sok vásárló érdeklődését. Utóbb kiderült, hogy ez az átlagos vasárnapi forgalom. A két szintes áruházban eladók tömkelege segít a megfelelő termék kiválasztásában. Minden áruból elérhető egy minta, de a rendelésedet felveszik és kapsz róla egy blokkot. A különböző termékek kiválasztása után a blokkal a kasszához kell menned, ahol fizetsz és csak utána tudod átvenni a csomagodat, amiben már minden össze van pakolva. A logisztika nagyon profin meg van oldva. Gyors, hatékony és kényelmes. Ja! A bolt csak szombaton van zárva, mivel szinte kizárólag hászid zsidók az alkalmazottak (és valószínűleg a tulajdonosok is).
Délután elmentünk a Long Beach-re... Gondoltuk napozunk egy kicsit... Az időjárás viszont nem így gondolta... Long Beach kb. 1 órás vonatozásra van Manhattan-től. A part elég igényes, több kilométer hosszú és finom fehér a homok. Bár a nap gyönyörűen sütött, olyan hatalmas volt a szél, hogy nem lehetett a strandolást élvezni. Amint lefeküdtünk a partra másodpercek alatt tiszta homok lett mindenünk... Egy órás "küzdelem a homok ellen" után inkább hazamentünk.
Hétfőn nyakamba vettem a várost. A déli résszel kezdtem: elmetróztam a Városházáig, onnan elsétáltam a Brooklyn Hídig, majd a 16-os mólóig. Meglátogattam a Federal Reserve Bankot. Nagyon érdekes volt, sajnos a körbevezetéshez előre be kellett volna jelentkezni, de így is megnézhettem egy állandó kiállítást a különböző pénzérmékről. Ott kezdem, hogy be kell jutni az épületbe: két rendőr állt a bejárat előtt, akik megkérdezték, hogy honnan jöttem, miért vagyok itt New Yorkban, egyébként hol lakok, meddig maradok stb... Ez akár puszta kíváncsiságnak is tűnhetne, de valahogy van egy olyan sejtésem, hogy ezek kötelező rutinkérdések voltak. Aztán fémdetektoros kapun és átvilágításon kellett átmennem, a fényképezőgépemet le kellett adnom, lefotóztak, feljegyezték az útlevélszámomat és már mehettem is megtekinteni a kiállítást :) Tényleg érdekes volt! A világ minden tájáról a legkezdetlegesebb pénzfajták és azok története volt kiállítva, ill. egy neves, 1933-ban készített 20 dolláros érme, aminek az értéke ma 7,5 milllió dollár... Valamint nagyon röviden és általánosságban szó volt még az ott tárolt aranyrudakról is.
Ez után utam a Word Trade Center maradványai felé vezetett, ill. a közelében lévő Szt. Pál templomhoz. A WTC tornyokat ért támadás után sokak itt kerestek menedéket, most egy kiállítás van benne. Nem igazán "templomi" a hangulat.
Ezt követően a Wall Street-hez mentem, ott meglátogattam a Trinity teplomot, a tőzsde (NYSE) épületét, a Federal Hall-t, valamint az Amerikai Pénzügyi Múzeumot.
Innen elsétáltam egy pici parkba, aminek a nevét elfelejtettem, de állítólag arról nevezetes, hogy egy holland pasi itt vette meg a Manhattan szigetet a bennszülöttektől. Ennek örömére elmentem az Amerikai Bennszülöttek Múzeumába.
Onnan tovább sétáltam a Hudson folyó partjához, ahol láttam a Gömböt, ami eredetileg a WTC-nél állt. Vetettem egy pillantást a Clinton Castle-re, ahová annak idején a bevándorlók érkeztek és nem kevés gyaloglás után megnéztem az Irish Hunger Memorial-t (ír éhinség emlékművét).
Hú, ezt leírni is sok volt, nem is tudom, hogy hogy volt minderre 40 fokban energiám... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése