2009. június 8., hétfő

Kirándulás Észak-Írországban

A hétvégére béreltünk autót és ellátogattunk Észak-Írországba. Még péntek délután elmentünk átvenni az autót és 5-kor már úton is voltunk. Nem volt vészes a forgalom, így két és fél órával később már Belfast-ban voltunk. Nem álltunk meg a fővárosban, mert a célunk az egyik legészakabbi városka, Ballycastle elérése volt:

View Larger Map

9-re értünk a szállásunkra, de még fent volt a nap. Gyorsan átvettük a szobánk kulcsát és bepattantunk az autóba, remélve, hogy hátha elérjük még a naplementét a Giant's Causeway-nél, ami k.b. 15 km-re van Ballycastle-től. Pont akkor értünk oda, amikor a Nap lebukott a felhők mögé:
From 2009-06-06 Northern Ireland


Másnap reggel újból útnak indultunk, hogy felfedezzük a partvidéket. Első állomásunk megint a Giant's Causeway volt, mert ez a fő attrakció az északi parton. Beszéljenek a képek:
From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Utána mentünk tovább, de nem kellett sokat autóznunk: megláttunk egy gyönyörű, fehér homokos tengerpartot. Fújt a szél, hűvös volt, de Eszternek az az ötlete támadt, hogy vegyük le a cipőnket és menjünk rá mezitláb a homokra. Nagyon jó ötlet volt! A Nap felmelegítette a finomszemű homokot, ami nagyon kellemesen simogatta a lábunkat,... közben a fejünk majd lefagyott a hideg szélben :)

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Elmentünk az Ír-sziget legrégebbi whiskey-főzdéjébe, az Old Bushmills Distillery-be, amit több, mit 400 évvel ezelőtt alapítottak és a mai napig működik (most már a Diageo konszern tulajdonában van):
From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Láttunk sok szép, apró öblöt:
From 2009-06-06 Northern Ireland


...és érdekes építészetet:
From 2009-06-06 Northern Ireland


A hosszú napot egy finom vacsorával koronáztuk meg egy apró, hangulatos étteremben:
From 2009-06-06 Northern Ireland

Én szokásomhoz híven marha steak-et rendeltem, Eszter pedig a tengeri halat választotta a napi ajánlatból.

Másnap megint útrakeltünk. Ezúttal, mivel nem kellett sietnünk sehova, a parton mentünk végig a szűk, kanyargós utakon Belfast-ig.
Első megállónk a Torr Head volt. Ez az Ír-sziget azon pontja, ami legközelebb fekszik Skóciához. Azon az oldalon a legközelebbi pont a "Mull of Kintyre", ami egyben egy Paul McCartney dal címe.
From 2009-06-06 Northern Ireland


A második megállónk a Glenariff Forest Park volt, ahol tettünk egy nagyon kellemes erdei sétát:
From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland

From 2009-06-06 Northern Ireland


Innen már nem sok látnivaló volt hazáig, hacsak a rengeteg oldtimer autót nem számítjuk annak:
From 2009-06-06 Northern Ireland

2009. június 4., csütörtök

Greystones-Bray séta

Hétfő itt is munkaszüneti nap volt. Az idő egyszerűen káprázatos volt. Egy szál felhő sem volt az égen, ami itt nagyon ritka. A szél sem fújt, ami talán még ritkább :)
Eszter sajnos nem volt még itthon, úgyhogy egyedül kellett töltenem a hosszú hétvégét.
Eszter ajánlotta már többször, hogy menjek el DART-al Greystones-ba és onnan sétáljak el Bray-ig a parti sziklák mentén. Ő már megtette ezt a sétát egyszer és neki nagyon tetszett a táj.


Nem akartam egyedül menni, így elhívtam a brazil kollégámat, Flavio-t, akinek a barátnője éppen Brazíliában van látogatóban.
Hát mit mondjak, valóban nagyon szép volt a táj. Beszéljenek a képek:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


From 2009-06-01 Greystones to Bray


Egy nagy fóka süttette magát a sziklán:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


A Greystones-ba tartó DART:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


Kivételesen fürödtek az emberek a tengerben:
From 2009-06-01 Greystones to Bray


Előkerült a rövidgatyó és a baseball-spaka is :)
From 2009-06-01 Greystones to Bray


Bray-ben fish-n-chips-et ettünk Flavio-val. Akkora adagokat adtak 6 euróért, hogy nem tudtuk megenni.

Ja! És sikerült lesülnöm, olyan erős volt a nap! :)

2009. június 3., szerda

Menyasszonyi ruha vadászat

Erről írnék kicsit hosszabban. A férfi blogolvasók nyugodtan ugorják át ezt a bejegyzést, nem akarom őket untatni :)

Mielőtt hazamentem, körülnéztem a neten, hogy milyen ruhák léteznek és hogy nekem melyik fazon, szín tetszene. Az Ananász Szalon honlapján gyönyörű ruhákat találtam. Meg is volt a kedvencem. A tervem az volt, hogy bemegyek, ezt felpróbálom, lefoglalom és nem lesz vele több gondom.

Péntek este érkeztem Budapestre és másnap reggelre egyeztettem velük időpontot ruhapróbára. Ez volt az első szalon, amibe mentem, itt próbáltam fel életem első esküvői ruháját. Olyan hülyén hangzik és nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, sőt én magam sem tudtam, de számomra fontos volt ez az első próba.

A szalonba belépve a frissen mosott ruha illata csapott meg. Gyönyörű, tiszta szalon. Igényes hajópadló. A bejárati szoba is elég tágas, aztán van egy nagyobb előszoba, ahol két nagy katalógus van tele fotókkal. Ebből lehet kiválogatni azokat a ruhákat, amiket fel szeretnél próbálni. Én hatot írtam össze. Ezután az eladó bevezetett egy nagy terembe, ami tele volt szebbnél-szebb ruhákkal és egy hatalmas tükörrel.

Az első ruha amit felpróbáltam egyszerűen borzalmas állt rajtam, nemcsak azért, mert nem az én méretem volt, hanem az egésznek teljesen más volt az esése, a tartása, mint a katalógusban.

A kiszolgálással nagyon elégedetlen voltam. Az eladó nagyon kedvtelen, közömbös volt. Mintha terhére esett volna a segítségnyújtás. Az egész próba olyan nehézkesen ment. Talán ha nem egyedül megyek a próbára és lett volna velem valaki, akkor merészebb és talpraesettebb lettem volna én is. De így elment a kedvem az egésztől.
Azt hittem, hogy egyik ruhát adják majd rám a másik után és tanácsokat adnak, hogy mi állna jól, hogy mi az új trend és mi a legkeresettebb, vagy valami... de semmi! Persze tudtam volna választani a készletükből, mert tényleg gyönyörű ruháik vannak, de hétközben egész véletlenül beestem a Teréz körúton a Carmen szalonba. Ide eredetileg azért ugrottam be, hogy menyecskeruhát próbáljak, de aztán elmondtam, hogy mi az elképzelésem menyasszonyi ruhák területén és próbálgatni kezdtem. A kiszolgálók sokkal kedvesebbek voltak itt. Végül az egyik ruha nagyon megtetszett. A következő hétvégén már erősítéssel felszerelkezve, anyukámmal és tesóimmal, mentem el az utolsó körös próbára és kiválasztottam a ruhát.

Gondolkodtam, hogy felhívom az első szalont és elpanaszolom az esetemet a tulajdonosnak. Nem is azért, hogy szidhassam az eladót, hanem inkább azért, hogy máskor ilyen ne forduljon elő és hogy több potenciális vevőt ne veszítsenek el. Aztán megszállt a kisangyal és inkább az utóbbi szalon tulaját hívtam fel és megdícsértem az ott dolgozó lányokat. Mikor mondtam a tulajnak, hogy voltam náluk próbálni és le is foglaltam egy ruhát és hogy csak azért telefonálok, hogy elmondjam, hogy nagyon elégedett voltam a kiszolgálással, meglepődve visszakérdezett, hogy "elégedett?". Nem akart hinni a fülének, hogy nem reklamálni akarok, hanem épp ellenkezően, dícsérni :)

Pörgés otthon

Tegnap este érkeztem vissza Dublinba. Majdnem két hetet töltöttem otthon. Elég pörgős kiruccanás volt. A látogatásom fő indokai: a nyelvvizsgám szóbeli része, valamint az esküvő szervezése volt.

A szóbeliről irnék egy kicsit részletesebben. A szakmai (gazdasági) középfokú nyelvvizsgáról van szó. Sokan úgy gondolják, hogy a Dublinban eltöltött egy év után ennek simán mennie kell. Hát ne gondoljátok! Előszöris azért ne, mert a Külkerre mentem nyelvvizságzni. Állítólag ez az egyik legkeményebb szakmai nyelvvizsga. Másrészt azért ne, mert én gyakorlatilag nulla angoltudással jöttem ki. Szeptemberig jártam nyelviskolába, utána a szakmai angolt autodidakta módon próbáltam elsajátítani. A nyelvvizgsa sokkal könnyebb azoknak, akiknek ez egy külön tantárgy a fősuli 4 éve alatt. Főleg úgy, hogy a legtöbben előtte már tanultak angolt a gimnáziumban. Ezeket most nem azért mondom, hogy fényezzem magamat, csak olyan rosszul esik, amikor többen azt vágják a fejemhez, hogy csupán azért mert itt élek, szinte "kötelességem" tudni angolul. Arról nem is beszélve, hogy mivel még nem dolgozok, alig van lehetőségem angolul társalogni.

Na, visszatérve a szóbelire: az első feladat az, hogy a vizsgabiztosokkal kell beszélgetni a szakmai múltadról, a jövődről, céljaidról. A második feladat egy angol nyelvű, írott szakmai szöveg ismertetése magyarul, szóban (ami azt jelentette, hogy gyakorlatilag le kellett fordítani a szöveget). Ezek után adnak két elég általános témát. Ezek közül a vizsgázó választhat egyet, amiről 2-3 percet szabadon kell beszélnie. Az én témáim ezek voltak: "mibe érdemes ma befektetni" és "a cégek felépítése". Én az utóbbit választottam. Az utolsó feladat egy szituációs játék, amiben az egyik vizsgáztató a partnered. Úgy érzem, hogy szerencsém volt, mert jó témákat kaptam. Bár nem volt tökéletes a feleletem, de folyékonyan és magabiztosan beszéltem végig. Jövő héten lesznek eredmények, majd megírom, hogy mi lett...

Az otthonlétem alatt igyekeztem minden olyat megszervezni az esküvővel kapcsoltosan, amit innen messziről nem lehet, vagy nehézkes. Egyeztettem a rendezvényszervezővel a "programmenetünkkel" kapcsolatosan és kifizettem az ezzel járó költésgeket. Érdekel valakit, hogy mi mennyibe kerül?... Csupán tájékoztató jelleggel írnám le azoknak, akik terveznek a közeljövőben esküvőt. A házasságkötés maga díjmentes és mint megtudtuk mindössze 8 percet vesz majd igénybe! Ha kérsz olyan extrákat, mint aláfestő zene, szűlőköszöntő, gyertyagyújtás, pezsgős koccintás, versmondás, ez már mind pénzbe kerül és ezekkel együtt kb. 15 perc a szertartás.

Nekünk nem lesz templomi esküvőnk, bár én örültem volna neki, de nem akartam Balázst olyanba kényszeríteni, amiben nem hisz. Többen mondták, hogy "pedig milyen szép a templomi szertartás". Hát igen, de nem hiszem, hogy a szép mivolta kéne, hogy motiváló legyen a résztvevők számára. Ezzel az erővel tarthatnánk görög ortodox szertartást is, mert nekem azok a templomok sokkal jobban tetszenek, mint a római katolikusok... Azért mert nem tartunk templomi esküvőt, nem tartom magamat kevésbé hívőnek.

Visszatérve a szervezésre: lefoglaltam a vacsorahelyszínt. A Hotel Benta "Beatrix" éttermét béreljük ki és az ételeket, italokat is ők fogják szolgáltatni. Ezt a helyszínt az anyakönyvvezető ajánlotta. Ezt néztük meg először. Még voltunk pár helyen, de ennél maradtunk. A környék elég lerobbant, de maga a hotel - ami állítólag egy munkásszállóból lett átalakítva :) - szépen fel van újítva és az étterem része nagyon megtetszett. A falak bordóra vannak festve, a terem közepén van egy kis nádfedeles, magyar motívumos rész. Nagyon hangulatos. Láttunk róla fotókat, hogy miyen feldíszítve és szerintem nagyon szép lesz. Arról nem is beszélve, hogy nagyon rugalmasak: bevihetünk bort saját beszállítótól, ill. sütiket és persze a menyasszonyi tortát. A menüvel kapcsolatosan is nagyon rugalmasak. Eddig elégedettek vagyunk velük.

Voltam menyasszonyi ruhákat is próbálni. Sikerült is kiválasztani a legszebbet és le is foglaltam. Rátaláltam egy aranyos kis menyecskeruhára, ezt is megvettem. Még a hazalátogatásom előtt itt Dublinban beszereztem a cipőmet is, úgyhogy a ruhakérdés megoldódott :)

Választottunk zenekart is. Ez nem volt túl nehéz, mert egyik unokatesóm egy háromtagú zenekarban énekel. Nagyon szép a hangja és rendszeresen zenélnek lakodalmakon és más rendezvényeken is. Ráadásul jó bulizós zenéket játszanak, úgyhogy biztos jó hangulatot biztosítanak majd.

Már a vendéglistánk is megvan és készítjük a meghívókat. Szóval nagyon jól állunk.

Ha otthon szerveznénk, nem hiszem, hogy így pörögne minden. Mivel a fontosabb dolgokat most el kellett intézni, biztos nem marad semmi az utolsó pillanatra. Balázs: Na ezt majd olvassuk vissza szeptember 27-én! :)

Egy kis érdekesség: Írországban adókedvezményt kapnak azok, akik házasok és a párjuk munkanélküli. Így ha a feleség háztartásbeli, akkor a férj többet visz haza. Ez az élettársi viszonyra sajnos nem vonatkozik.

2009. május 20., szerda

Vendégek otthonról

Múlt héten érkezett hozzánk Szilvi, Andró és Laci Magyarországról.
From 2009-05 Szilvi, Dirk és Andro Írországban

Ma már mentek is vissza Budapestre. Nagyon jó kis hetünk volt! A srácok hétközben bejárták Dublint és néhány környékbeli kisvárost.
Hétvégén együtt voltunk vidéken: ezúttal Írország déli részére mentünk. Meglátogattuk Írország második legnagyobb városát, Cork-ot. A város elég nyugodt, békés, mint Írország általában. Vasárnap ellátogattunk a Cork-hoz közeli kis halászfaluba Cobh-ba. Ez a kis bájos falu sok tragédiát megélt: ez volt a Titanic utolsó európai állomása, itt süllyesztették el a németek a Lusitania tengerjáró hajót az első világháború alatt (kiváltva ezzel az USA belépését a háborúba), valamint ismert még arról is, hogy a nagy éhinség idején 2,5 millió ír hajozott ki Cobh partjairól egy jobb élet reményében. Az 1850-es évekre a krumpli vált a legközkedveltebb élelemmé Írországban: igénytelen növény, ami millióknak biztosított olcsó táplálékot. Ekkor történt az, hogy egy betegség megfertőzte a burgonyákat és gyakorlatilag a fő tápanyagforssától esett el a lakosság. Összesen 3 millió ír halt éhen, vagy hagyta el az országot ebben az időben.
A faluban nekem legjobban a hatalmas katedrális tetszett, ami tiszteletteljesen trónol a város felett.
Ismét sok szép tájat láttunk:
A többieknek nagyon tetszett Írország: szép tájak, jó sörök, füstmentes szórakozóhelyek.
From 2009-05 Szilvi, Dirk és Andro Írországban

Bár az időjárás lehetne barátságosabb, de szerintem még ezzel is meg lehet barátkozni és az említettek kárpótolnak érte :)
From 2009-05 Szilvi, Dirk és Andro Írországban


Itt gyorsan megosztanék két tuti tippet! Ha itt jártok Dublinban és jó sörre vágytok, természetesen bármely pub-ban kapható Guinness mellett ezeket a pubokat ajálnom: The Porterhouse és a Messrs Maguire. Mind a kettőben helyben főzik a jobbnál jobb söröket.

Én pénteken indulok megint Magyarországra, mert a nyelvizsga szóbeli része még hátra van.
Az esküvővel kapcsolatban is van még mit intéznem.

Otthoni hétvége

Az otthon eltöltött hétvége, mint mindig, most is nagyon gyorsan elrepült... Igazából két célja volt a mostani hazalátogatásunknak. Az egyik, a már sokat emlegetett, hirhedt nyelvvizsga volt. Erről sokat nem is írnék, mert eredmény majd csak június elején lesz. A másik, sokkal izgalamasabb ok az volt, hogy hivatalosan bejelentettük az anyakönyvvezetőnél, hogy össze szeretnénk házasodni. Meg is kaptuk az időpontot: szeptember 26-án lesz az esküvőnk a IV. kerületi Polgármesteri Hivatalban. Kezdődhet a szervezkedés! :)

2009. május 6., szerda

Hosszú hétvége Magyarországon

Holnap utazunk haza, igaz csak egy hosszú hétvégére. Az utazás apropója az angol írásbeli vizsgám. Rettegek is rendesen! A Külkerre (BGF-re) megyek angol szakmai (gazdasági) középfokra. Szombat reggel lesz a vizsga. Az első rész a szövegértés lesz, azaz hallgatási feladat. Ez után következik az írásbeli, ami három feladatból áll: írott szöveg értése, nyelvtani teszt és angol nyelvű szakmai szöveg írása, ami lehet egy levél, memo, e-mail, bármi.

Az elmúlt hetekben rengeteget tanultam. Remélem meglesz majd az eredménye.

Azért a sok tanulás mellett múl héten volt egy kis lazulás is. Szerdán Balázs egyik magyar kollégájának a szülinapi partijára voltunk hivatalosak. Olyan nyugis dumálós, kártyázós összejövetel volt.

Volt pár szép naplementénk is:
From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire

From Dun Laoghaire