Mielőtt hazamentem, körülnéztem a neten, hogy milyen ruhák léteznek és hogy nekem melyik fazon, szín tetszene. Az Ananász Szalon honlapján gyönyörű ruhákat találtam. Meg is volt a kedvencem. A tervem az volt, hogy bemegyek, ezt felpróbálom, lefoglalom és nem lesz vele több gondom.
Péntek este érkeztem Budapestre és másnap reggelre egyeztettem velük időpontot ruhapróbára. Ez volt az első szalon, amibe mentem, itt próbáltam fel életem első esküvői ruháját. Olyan hülyén hangzik és nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, sőt én magam sem tudtam, de számomra fontos volt ez az első próba.
A szalonba belépve a frissen mosott ruha illata csapott meg. Gyönyörű, tiszta szalon. Igényes hajópadló. A bejárati szoba is elég tágas, aztán van egy nagyobb előszoba, ahol két nagy katalógus van tele fotókkal. Ebből lehet kiválogatni azokat a ruhákat, amiket fel szeretnél próbálni. Én hatot írtam össze. Ezután az eladó bevezetett egy nagy terembe, ami tele volt szebbnél-szebb ruhákkal és egy hatalmas tükörrel.
Az első ruha amit felpróbáltam egyszerűen borzalmas állt rajtam, nemcsak azért, mert nem az én méretem volt, hanem az egésznek teljesen más volt az esése, a tartása, mint a katalógusban.
A kiszolgálással nagyon elégedetlen voltam. Az eladó nagyon kedvtelen, közömbös volt. Mintha terhére esett volna a segítségnyújtás. Az egész próba olyan nehézkesen ment. Talán ha nem egyedül megyek a próbára és lett volna velem valaki, akkor merészebb és talpraesettebb lettem volna én is. De így elment a kedvem az egésztől.
Azt hittem, hogy egyik ruhát adják majd rám a másik után és tanácsokat adnak, hogy mi állna jól, hogy mi az új trend és mi a legkeresettebb, vagy valami... de semmi! Persze tudtam volna választani a készletükből, mert tényleg gyönyörű ruháik vannak, de hétközben egész véletlenül beestem a Teréz körúton a Carmen szalonba. Ide eredetileg azért ugrottam be, hogy menyecskeruhát próbáljak, de aztán elmondtam, hogy mi az elképzelésem menyasszonyi ruhák területén és próbálgatni kezdtem. A kiszolgálók sokkal kedvesebbek voltak itt. Végül az egyik ruha nagyon megtetszett. A következő hétvégén már erősítéssel felszerelkezve, anyukámmal és tesóimmal, mentem el az utolsó körös próbára és kiválasztottam a ruhát.
Gondolkodtam, hogy felhívom az első szalont és elpanaszolom az esetemet a tulajdonosnak. Nem is azért, hogy szidhassam az eladót, hanem inkább azért, hogy máskor ilyen ne forduljon elő és hogy több potenciális vevőt ne veszítsenek el. Aztán megszállt a kisangyal és inkább az utóbbi szalon tulaját hívtam fel és megdícsértem az ott dolgozó lányokat. Mikor mondtam a tulajnak, hogy voltam náluk próbálni és le is foglaltam egy ruhát és hogy csak azért telefonálok, hogy elmondjam, hogy nagyon elégedett voltam a kiszolgálással, meglepődve visszakérdezett, hogy "elégedett?". Nem akart hinni a fülének, hogy nem reklamálni akarok, hanem épp ellenkezően, dícsérni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése