2016. január 27., szerda

Túl a félidőn

Csütörtökön töltjük a 26. hetet. A várandós hetek ezúttal tényleg villámsebeséggel repülnek. A két gyerkőc mellett annyi a tennivalóm, hogy nincs sok időm elmélyülni a várandósság csodáiban (az árnyas oldalról nem beszélek, mert azt akarva akaratlanul időhiány mellett is tapasztalom, érzem). De ezúttal nem tudok kismamajógára járni, vagy rendszeresen írni erről. Viszont este, mikor mindenki elcsendesül Hármaska beindul és az az 1-2 óra - míg el nem alszom - a miénk. Ilyenkor szoktam vele beszélgetni, simizni, rá figyelni, tervezgetni, elmélyülni abban, hogy bizony a harmadik kisbabánkat várjuk.



Voltam kórházban a 20. heti genetikai ultrahangon. Ekkor mindent rendben találtak, de a baba szívritmusa szabálytalan volt, így visszarendeltek 4 héttel későbbre egy újabb ultrahangra. Nem részletezném, hogy mennyire megijedtem (bár a kórházban eleve nyugtattak, hogy valószínű csak átmeneti dologról van szó, mert szervileg mindent rendben találtak). A következő vizsgálatra múlt kedden került sor. Szerencsére mindent rendben találtak. Valószínű, hogy a fejlődés során egyszerűen "kinőtte" a baba ezt a problémát. Mindenesetre nagy kő esett le a szívünkről.
Még a 20. héten kiderült a Pici neme és ismét kisfiút várunk! A legutóbbi ultrahangos vizsgálat során megint megnézték és mondta a szonográfus, hogy 100%, hogy kisfiú lapul a pocakban.
Igazából ezúttal mindegy volt számunkra a baba neme, de Nóri miatt szerettük volna tudni, mert ő a kezdetektől kislányra számított. Mikor mondtuk neki, hogy kisfiú lesz mondta, hogy "áh nem baj, majd a következő kislány lesz!". Hát Balázs arcát látni kellett volna e kijelentés hallatán :)

Múlt héten voltam még a háziorvosnál (GP) is ellenőrzésen a terhesgondozás keretein belül. Szokásos vérnyomás mérés volt, vizelet teszt és meghallgatta a baba szívhangját. Minden rendben volt.

Legközelebb 28 hetesen megyek majd a közeli midwife clinic-re Swords-ba. Ugyanis ezúttal a Rotunda kórházat választottuk, mert nekik van a közelben kirendelt midwife clinic. Így nem kell minden alkalommal a kórházba bemennem. Az ún. "Domino scheme" keretein belül hol a háziorvoshoz, hol a közeli midwife clinic-re járok majd. És ha minden simán megy a szülés során, akkor 24 órával utána már jöhetünk is haza. De az még egy picit odébb van.

Egyelőre próbálok lassítani és kímélni magamat. Nórika már nagyon várja a Kistesó érkezését. Rengeteget beszélünk erről és Nóri teljesen bele van bolondulva a babázásba. Andris is szokott a hasamra mutatni és mondja, hogy "ott a baba". Sőt, a héten mondta, hogy "megnézzük a babát" (szerette volna látni, hogy is néz ki a baba). De szerintem ő még nem sokat ért ebből az egészből.

Már gondolkozunk a neveken is. Van 1-2 jelöltünk, de nagy kedvenc még nincs. Lassan végetér a második trimeszter és a harmadik már tényleg a babavárás jegyében fog telni. Elő kell majd készítenem az összes babaruhát (amíg van hozzá erőm). Balázs összerakja majd a babaágyat és előkeresünk mindent, amire szükségünk lehet majd az első hetekben, hónapokban. Izgi! Izgi!

Még egy kis történet a végére. Legutóbbi ultrahangos vizsgálaton látta a szonográfus a mappámban, hogy van két gyerekem. Előző alkalommal odaírták a nevüket is (a hivatalos papírra, hogy első gyerek, születési dátum, második gyerek, születési dátum, mellé odaírták tollal, hogy "Nóra" és "Andrew"). Most kérdezett róluk egy keveset, hogy várják-e a Kistesót meg ilyesmi. A vizsgálat során pedig magától, jófejségből csinált nekik egy-egy fotót a babáról.


Hát igen... tudom, hogy nem tökéletes itt sem a terhesgondozás. Sőt! De az biztos, hogy a személyzet hozzáállása a kismamákhoz teljesen más, mint odahaza. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire emberségesek, kedvesek, segítőkészek. Mindez ismét a "public" ellátás keretein belül. Igaz, mindig sokat kellett várnom mire sorra kerültem a kórházban, de a vizsgáló személyzet (mindegy, hogy szülésznő, nővérke, orvos stb.) mind kivétel nélkül nagyon rendes volt.
Megjegyzés küldése