Nóri szösszenetek

Nórika Andrist oktatja: "Igen, olyan mint az elefánt, de ez egy mamut. Ez az elefant HŐSE."

Nóri észrevesz egy kis sérülést a kezén: "Ez nagyon piros... ez valami Halloween-i gyulladás."




Nóri: - Anya, nekem is olyan színű lesz a bőröm ha majd felnövök, mint neked?
Én: - Persze!... Miért nekem milyen színű a bőröm?
Nóri: - Neked barna.
Én: - És neked?
Nóri: - Light white... Remélem ha felnövök majd nekem is olyan barna színű lesz, mint neked. Én is olyat szeretnék. És én is anyuka szeretnék majd lenni. Az leszek majd anya?
Én: - Lehet. Persze. Még az is lehet, hogy anyuka leszel majd. De addig még sok-sok idő eltelik. Majd meglátod, hogy mihez lesz kedved.
Nóri: - Én biztosan anyuka szeretnék lenni, mint te.

Nóri játszik, a lovacskát eteti virággal: "Nagyon ízlik neki. Csak úgy folyik a lónyál."

Nóri: - Ha felnőtt leszek Andris hány éves lesz?
Én: - Akkor Andris is felnőtt lesz.
Nóri: - Akkor két apukám lesz. Balázs apa és Andris. 

Nóri bíztatja Balázst: "Apa, 100 év és rend lesz majd a sufniban!"

Játék közben mondja Andrisnak: "Szórodjunk szét Pöpi a parkban!"

Máskor ezen elmélkedik: "Miért visszahangzik, amit mondunk?"

Anya: - Nóri, nem gufli, hanem kufli, ká-val.
Nóri: - Igen, gufli ká-val!

Reggeli közben mondja: "Apa! Nem jól vetted ki az ötletemet! Az eper lekvár. Én a rebarbarásra gondoltam!"

"Apa! Szeretnék megtanulni valamilyen nyelven. Nem magyarul. Nem angolul! Mondjuk németül, olaszul, de leginkább portugálul."

Nóri játszik, hangosan kurjongat, kérdezem tőle: "Nóri! Mit csinálsz?" Mire Nóri: "Én?! Ééélvezem az életet!"

Nóri mutatja öccsének a falon az állatrajzokat: "Nézd csak, Andris! Ez a puni-kutya." (A pudli-kutyára gondolt.)

"Apa! Amikor este lefekszem aludni, akkor így mozgatom a lábaimat és az orrommal mesélek nekik." - a falon lévő állatokra gondolt.

"Apa! Miért nincs neked színes pólód?"

Én: - Nóri, ez meg hogy jutott az eszedbe?
Nóri: - A fejemen keresztül. 

Máskor így kedveskedik nekem: "Jó, hogy felnőttél, hogy az anyukám legyél."

Játék közben magyaráz: "Nem tudom, hogy haza tudnak-e vinni [az állatok] such a big tököt."

Állatkertben:
Én: Nóri! Hallod ezt? Ez az oroszlán bőgése.
Nóri: Aha. ...szerintem azért ordít, mert már nem bír a kicsinyeivel.

Én: Nóri! Miben sántikál Pöpi?
Nóri: Nyugi, jóban sántikál!

Nóri: Anya! Százszor is szeretjük apát.

Én: Gyere Nóri, hagy nézzem meg, hol ütötted meg a lábadat?
Nóri: Itt, a hüvelyk-lábamat. ...a nagy-hüvelyk lábujjamat.

Nóri: Anya! Ez olyan, mintha én is dologznék... mintha dolgozóból jönnék haza.