2015. július 25., szombat

Andriska egyévesen

Andris áprilisban volt 1 éves. Mutatnék pár fotót, hogyan ünnepeltünk.






Egy nagyon egyszerű tortát készítettem neki. Egyszerű piskótát sütöttem, amit ketté vágtam. Ezt avokádós krémmel töltöttem meg. Bizony! Avokádóssal. És isteni lett! Mindenki kért repetát.

A kis ünnepelt nagyon örült neki, de a gyertyát Nórika fújta el helyette.






Andriska nagyon jó baba. Kedves, vidám, barátságos, ugyanakkor van ám akarata és ha elhatároz valamit, akkor véghez is viszi. Rendkívül kíváncsi, bátor - sőt, néha vakmerő - és igazi örökmozgó. Nagyon aktív, állandóan mozgásban van, minden érdekli. Nagyon ügyesen mozog: mászik, kúszik, június eleje óta önnállóan jár is, sőt még nem is tudott egyedül menni, de a labdát már profin rúgta.

Sok játékot szeret, de általában csak rövid ideig játszik valamivel, mert legtöbbször úton van. Viszont ha Nórit látja játszani bármivel, akkor abba szívesen beszáll és mivel Nóri sokszor bevonja a játékba, így van, hogy hajlandó hosszabb időt (mármint önmagához képest hosszabb időt, 10-20 percet) is elüldögélni.
De legjobban a szabadban szeret lenni, így rengeteget vagyunk kint a kertben. Áldás ez a kis kert és maximálisan kihasználjuk. Nincs olyan nap, hogy ne mennénk ki és nem is értem, hogy élhettünk eddig kert nélkül. A gyerekek, ha lehetne, egész nap kint lennének. Szoktunk buborékot fújni, krétázni, sátrazni, eső után csigákat keresünk, de ők kitűnően elszórakoznak egy labdával, vagy néhány kaviccsal is. Döbbenetes, hogy mennyire kreatívak és nagyon élvezik ha kint lehetnek.

A napjaink mostanában úgy alakulnak, hogy Nóri ébred legkorábban 7 körül, Andirs fél 8 - 8 között szokott ébredni. Balázs szokott kelni a gyerekekhez. Rendbe veszi őket és lemennek reggelizni. Engem akkor szokott ébreszteni, ha indul a munkába 8:15 körül. A gyerekek 11 körül tízóraiznak. Majd fél 1 körül ebédelünk. Andris 1 körül szokott elaludni és 2 órát alszik általában. Délután 4 körül uzsiznak, fél 7 körül van a vacsora. Balázs 7 után szokott hazaérni és fél 8 körül visszük is őket fürödni. 8-kor, de legkésőbb fél 9-kor már ágyban szoktak lenni a gyerekek.

Andriska még szopizik. Nappal 3-4 alkalommal jön és kéri (és most finoman fogalmaztam, mert tépi le a ruhámat és ordítva mutatja, hogy mit szeretne), éjjel is 3-4 alkalommal ébred még. Mit mondjak, roppant fárasztó. De remélem hamarosan kibújik a két felső rágófoga és akkor majd ismét rendeződik az alvása. Merthogy még mindig csak 8 foga van (4 metsző felül és alul). De pár napja határozottan látni a kibújni készülő rágófogakat, szegénykém ínye jól be van dagadva.

Erről jut eszembe, hogy nemrég megmértem hány kiló és nagy meglepetésemre csak 11,5 kg volt. A magasságát sajnos nem tudom, de megmérem majd és megírom azt is.

Sokszor eszembe jut, hogy várandósan mennyire féltem attól, hogy hogy lesz időm a két gyerekre. Hogy vajon lesz-e időm velük eleget foglalkozni. És sokat hallom többgyerekes ismerősöktől, hogy lelkiismert-furdolásuk volt/van, mert a második (ill. többedik) gyerek(ek)re nem jut annyi idejük, mint annak idején az elsőre. Szerintem viszont ez teljesen természetes dolog. Két gyerek nem kétszer annyi melóval jár, mint egy, hanem kb. ötször annyival (bele se gondolok, hogy három vagy annál több gyerekkel mi a helyzet). Viszont azt, amit én nem tudok megadni Andrisnak többszörösen megkapja Nóritól. Nórika tüneményes nagytesó (persze az esetek többségére gondolok, mert írigy, féltékeny kis pukkancs is tud ám lenni, de ez a ritkább). Rengeteget tanul tőle Andris. Mindenben utánozza Nórit, figyeli mindig és mindent elles tőle (jót és rosszat egyaránt, de ez megint egy másik történet).

Andris Nóri szülinapja, azaz január vége körül kezdett el beszélni, akkor volt 9 hónapos. Az első szava az "ana", azza "anya" volt. Mostanra már egész sokmindent mond: apa (letöbbször úgy, hogy "ápáááááá!"), baba, otó (autó), cica, tita (csiga), fa, va-va (kutyus), zsizsa (meleg/sütő), pá-pá (elköszönéskor), csip-csip (madár) és ezek mellett elég beszédes. A saját kis babanyelvén karattyol egész nap. Illetve két angol szót is ismer már és lelkesen mondogatja is őket. Ezek a "Bye-bye!" és a "daddy".
Vele is babajelbeszélünk. Ezeknek a jeleit használja: apa, tej, még, vége (pl. evésnél), Nóri, cica, madár, repülő, oroszlán. Azt hiszem nála különösen fontos lenne a babajelbeszédre ráállni, mert előszeretettel ordít, ha valamit közölni szeretne velünk. Ezzel a pár jellel is már elég jól kordában lehet tartani az ordítozásait, de ha még több jelet megtanul majd, talán sikerül leszoktatni az üvöltésről.
Megjegyzés küldése