2014. július 30., szerda

Kétgyerekes hétköznapjaink

Hol is kezdjem? Miről is meséljek?

Leginkább a sima hétköznapokról írnék. Mert cseppet sem unalmas az élet mostanság felénk.

Féltem, hogy milyen lesz majd a két gyerkőccel egyedül itthon a nyári szünet alatt. És bevallom, marha fárasztó. Minden nap teljesen lemerülök a nap végére és csak pislogok ki a fejemből és örülök, hogy ülhetek nyugodtan és bambulhatom a sorozatomat (merthogy elkezdtünk ám egy másik sorozatot nézni a Netflix-en, micsoda luxus, ugye? ;) Ezúttal az "Orange is the new black"-et nézzük. Nagyon jó!).




Szóval igen, rémségesen kimerítő a két gyerekkel, de ugyanakkor nagyon jó is! Főleg az olyan napokon, mint a mai: amikor egyszerre alszanak délután. Tiszta felüdülés, hogy egy kicsit csend van és nyugalom.

A napjaink nyugisan indulnak. Ha Nóri jól eljátszik, akkor Andrist veszem rendbe, ha Norca nyűgösebb, akkor vele foglalkozom elsőként. Ha mindkét gyerek jól elszórakozik, akkor pedig magamat :) Persze előfordul, hogy Andris reggel bekakil és a pelusát gyorsan kicserélem, megmosdatom, közben leülök reggelizni, majd miután Balázs elmegy, Nórinak olvasok fél órát, mert tiszta nyűg és nem tudom magára hagyni. Közben Andris szopizni akar és egyik karomban a szopizó gyerek, másikban a könyv, amiből Nórinak olvasok. Közben látom, hogy már 10 óra és még mindhárman pizsamában vagyunk... De engem az ilyen apróságok nem izgatnak. Nórika egy tünemény. Nagyon türelmes, rendes, fegyelmezett kislány. Természetesen Andris érkezése és a család bővülése nem maradt nyom nélkül a kis lelkében. Sokszor előfordul, hogy ha valamit akar, akkor kiabál, sír, de hamar meg lehet őt nyugtatni. A másik, hogy nagyon sokat szopizza az ujját. Játék közben is gyakran előfordul, hogy csak fél kézzel játszik, a másikkal szopizik. És bár már elég érett és elhagyhatná a pelust, mostanában különösképp ragaszkodik hozzá. Régebben szokszor ő kérte, hogy vegyük le és pelus nélkül lehessen itthon. Most viszont hallani sem akar erről. Hát ez van! Sokan mondták, hogy egyik napról a másikra lesz majd szobatiszta. Mit mondjak, nagyon várom már azt a másik napot...

Ezektől eltekintve nagyon jól fogadta Andris érkezését és nagyon jól kezeli a helyzetet. Látni, érezni, hogy nagyon szereti őt. Sokszor ringatja a pihenőszékében, jön ha pelusozom, vagy mosdatom, segít körülötte, választ neki ruhákat. Ha Andris sír, odamegy hozzá, simogatja, vigasztalja, énekel neki, mutatja neki a játékait (de azért oda nem mindig adja).
Andris pedig nagyon örül, ha szórakoztatjuk őt, de általában jól elvan egyedül is.

Ha szép az idő, próbálunk kimenni a tengerparthoz, a játszóra, vagy csak a közeli boltokba. Ha itthon vagyunk, akkor Nóri alapvetően jól eljátszik egyedül. A héten pl. épített fűszervárat és beköltöztette a kicsi állatkáit.


Építőkockákból is épített házikót, de sokszor "főz" és megeteti a játékait és rengetegszer talál ki magától játékokat (elmegy pl. az óvodába, vagy a vidámparkba, vagy a tengerpartra, vagy épít léggömböt és beleül a játékokkal és elrepül Blackrock-ba a játszótérre). Próbálom bevonni őt a házimunkákba. Nincs mindig kedve segíteni, de azért többnyire érdekli a dolog.

Ha nagyon unatkozik, akkor elővesszük a régi játékait, illetve készültem a szünetre és előre megvettem néhány játékot, könyvet.





De egy olyan egyszerű dolog, mint például egy papírcsónak is leköti:


Gyakran csinálunk foglalkozásokat is Nórival: vágunk, ragasztunk, sütünk, barkácsolunk és lelkesen folytatjuk a betűtanulást is. De persze ez nagyban a kedvétől függ. Előfordul, hogy inkább csak olvasunk. Most a legnagyobb kedvenc: Weöres Sándor versei.

Nekem is szoknom és tanulnom kell a két gyerkőc navigálását. Észlelem magamon a hibákat és próbálok javítani és jobb lenni. Sok olyan frázis került be a mindennapjainkba, amiket azelőtt soha nem használtam (Siess már! Gyorsabban! Most kértelek, hogy... Már elmondtam 100-szor? Miért kell elmondanom negyedszerre is? Hallod amit mondok? Halkabban! Maradj csendben!). Tudatosan próbálom ezeket kerülni és limitálni, mert nem akarom Nórit megfojtani. Jelentem elég jól haladunk. A héten azt hiszem kétszer mondtam csak hasnolókat és a héten egyszer sem szóltam Nórira gorombán. Mert ez a másik, hogy sokszor siettettem Nórit, mert Andris épp sír, vagy tudom hogy ha nem igyekszünk, akkor sírni fog és ugye ez elég stresszes helyzet és akaratlanul is durvábban szólok ilyenkor rá. És a mi esetünkben abszolút igaz, hogy a gyerek a szülő tükre, ugyanis néhány hét után Nóri hamar eltanulta a gorombáskodást. Ha valami nem tetszik neki, ugyanazokat vágja a fejemhez, ugyanúgy, ahogy azt tőlem hallja. Hát cseppet sem esik jól, de azt hiszem megérdemlem. Szóval igyekszem változtatni ezen és lazábban venni a dolgokat. Persze nem baj, ha feszült helyzetben kiadja magából a fáradt gőzt Norca, sőt. Én annak a híve vagyok, hogy nem szabad elnyomni az érzéseinket, ha valami nyűgünk van, akkor azt ki kell fejezni. Ezért is szoktam neki ilyenkor elmondani az érzéseit. Pl. tudom, hogy fáradt/nyűgös/türelmetlen/éhes vagy stb. és megbeszélem vele, hogy hogyan tovább.

Minden nehézség és fáradalom ellenére nagyon élvezem ezt az időszakot, mert azt hiszem ezek a legszebb évek. És tényleg igaz, hogy a második gyerekkel az idő sokkal gyorsabban szalad. Hétről hétre rácsodálkozom, hogy mekkorát nőtt, mennyivel erősebb, mennyit fejlődött Andris.

Szóval nem könnyű segítség nélkül a két gyerkőccel, de mégis nagyon örülök, hogy itt a nyári szünet és hogy ilyen sok időt együtt tölthetünk.
Megjegyzés küldése