A Kistesó érkezésének története

Épp két hete, hogy megérkeztek hozzánk a szüleim. Előtte Balázs anyukája volt nálunk két hetet, hogy az utolsó hetekben segítsenek nekem Nóri körül.

Az utolsó hetekben még találkoztam egyszer a midwife-okkal és a háziorvosommal is. Az utolsó napokban pedig igazi időzített bombának éreztem magamat.




Múlt szerda reggel bementem a kórházba, mert sejtettem, hogy a nyákdugó ment el, de nem voltam benne biztos. Balázs akkor még dolgozott, de eljött a melóból és együtt mentünk be. Azonnal sürgősségi esetként fogadtak és kb. 5 perc múlva már egy doktornő vizsgált. Mondta, hogy jól sejtettem, a nyákdugó ment el, ami jó jel, mert hamarosan megérkezhet a Baba. Aggodalomra semmi ok!

Aznap délután minden kórházi cuccot előkészítettem, de nem gondoltam volna hogy másnap már szükség is lesz rájuk.

Csütörtökön hajnalban fájásokra ébredtem, de szabálytalanok voltak, így nem tulajdonítottam nekik nagy jelentősséget és két fájás között még el is aludtam.

Aztán fél 5 körül már gyanús volt, hogy egyre gyakrabban jönnek a fájások. Mérni kezdtem és 10 percenként jöttek. Sétáltam, összepakoltam és 5 körül szóltam Balázsnak, hogy 6-7 percesek a fájások. Összekészültünk és fogtunk egy taxit. A taxis nagyon izgatott volt :) küldte is neki rendesen, így fél 7-kor már meg is érkeztünk a kórházba.

Egy gyors fotó még a taxi előtt, két fájás között :)

Felvettek a vajúdó osztályra, ahol egy indiai midwife-hoz kerültünk. Megvizsgált és megállapította, hogy még nem kezdődött el a tágulás. A hassamra kötött néhány műszert és kb. fél órán át vizsgálta a babát és a fájások rendszerességét. Majd jött egy vezető szülésznő, aki ránézett az adatokra és mondták, hogy sétáljak egy kicsit. Jött egy másik szülésznő és vele sétáltam fel-alá a folyosón. Közben Balázs elugrott reggelizni.

Fél 8 körül visszamentünk a szülőszobára, közben műszakváltás történt, így egy új, fiatal ír szülésznőt kaptunk. Vele volt még két tanuló is. Ők asszisztáltak végig a szülés során. A szülésznő megvizsgált és mondta, hogy 2 cm-re vagyok kitágulva, majd megkérdezte, hogy megrepesztheti-e a magzatburkot. Félve mondtam igent, mert tudtam, hogy innentől intenzívebbek és erősebbek lesznek a fájások. De mondta a szülésznő, hogy nagyon valószínű, hogy ezzel igazán begyorsul majd a szülés menete. Így is lett.

Két óra vajúdás következett. A fájások egyre erősebbek, egyre sűrűbbek lettek, de nem voltak olyan egymásba érőek, mint Nórival. Még a vajúdás vége felé is volt mindig fél percem két fájás között kicsit pihenni. Többször kérdezték, hogy kérek-e valamilyen fájdalomcsillapítót, de nem éreztem szükségét. Teljesen befelé fordultam. Magamra és a Babára koncentráltam.

Miután megrepesztette a szülésznő a burkot, leszálltam az ágyról és az ágy mellett négykézláb köröztem a testemmel. Majd hoztak egy nagy labdát, arra támaszkodtam a kezemmel. Aztán megvizsgáltak, hogy hogy alakul a tágulás. Ehhez két fájás között felfeküdtem az ágyra. A vizsálat után ott is maradtam, de megfordultam és ismét négykézláb vajúdtam, közben a kezemmel az ágy fejtartó részébe kapaszkodtam. De ezután találtam meg az igazán kényelmes pozíciót. Az ágy mellett álltam és a felső testemmel az ágyra feküdtem. Az ágy mellett állva a fájások között ringattam a csípőmet és elképzeltem, ahogy a magzatvízben ringatózik a Baba és hogy minden fájás során egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Közben persze a jógán tanult légzéstechnikát alkalmaztam: mély levegővétel és hosszan kifújni. Amint elmúlt egy fájás, rádőltem a felső testemmel az ágyra és lazítottam. Közben a jógatanárnőm szavai jártak a fejemben: "let it go... relax... release every muscle...". Mindeközben Balázs mögöttem állt és masszírozta a derekamat, ami nagyon jól esett. A vajúdás során rendszeresen nézték a Baba szívhangját és a vérnyomásomat.

Két órával a burokrepesztés után már teljesen ki voltam tágulva és jött a kitolási szakasz. El se hittem, hogy már itt tartunk. Nem éreztem olyan határozottan a tolási ingert, mint Nórinál és csak félve nyomtam. De a szülésznő bíztatott. Mondta, hogy már itt a Baba feje és vidáman kérdezte, hogy "Are you ready to meet your Baby?". Ez hatalmas erőt adott. Felfeküdtem az ágyra, Balázs fogta az egyik lábamat, a másik a szülésznő hátának volt támasztva. Két nyomás után mondta a szülésznő, hogy a következő összehúzódáskor ne nyomjak, csak lihegjem el a fájást. Aztán még egy nyomás következett, majd megint egy ellihegés. A következő nyomásnál pedig, 10:20-kor már ki is csusszant a Baba. Kicsit megtörölte a szülésznő, fel sírt a Baba és azonnal nekem adták.

Teljes sokkban voltam. Édes, pici, magzatmázas lila csomag volt. A mellkasomra tették, majd elvágták a köldökzsinórt. Kaptam egy injekciót, ami a méhlepény távozásához volt szükséges, ami pár perc múlva ki is csusszant és megvizsgálták. A Baba addig a mellkasomon pihent és lassan de biztosan elkezdett mászni a mellem felé. Kb. 10 perccel a születése után magától megtalálta a cicit és szopizni kezdett. El se hittem, hogy ilyen egyszerűen és magától is tud szopizni egy újszülött (Nóri kb. 2 hónapos volt, mire magától megtanult rácuppanni a cicire).

Már szopizik is... (Igen, ilyen utcai ruhában szültünk. Átvehettem volna a hálóingemet, de Nórit is ebben a felsőben szültem és gondoltam akkor is szerencsét hozott, hátha most is beválik.)

Sikerült gátvédelemmel szülnöm, így nem került sor vágásra.

Később lemérték a Babát: 51 cm hosszú és 3940 g volt, 35 cm volt a fejkörfogata.

A szülésznő és a tanulók nem győztek gratulálni és agyondicsértek engem, hogy milyen ügyes voltam, milyen jól csináltam. Mint kiderült az egyik tanulónak ez volt az első szülése és mondta, hogy fantasztikus élmény volt neki is.

A szülőszobán kaptunk forró teát, lekváros pirítóst és magunkra hagytak kb. fél órára (persze közben azért néha ránk néztek, hogy minden rendben volt-e). Aztán hoztak nekem egy tolókocsit és levittek az újszülött osztályra. Ugyanabba a kórterembe kerültünk, mint annak idején Nórival. 6 ágyas szobában voltunk hárman, majd az este során még érkezett három kismama.

A szülésznő átadott minket az ügyeletes főnővérnek, mégegyszer gratulált nekünk és elköszönt tőlünk. Szerettünk volna még aznap este hazajönni, de nekem enyhe hőemelkedésem volt és ezt szerették volna szemmel tartani. Ugyanis ha 38 fok fölé ment volna a hőmérsékeletem, akkor további vizsgálatokra lett volna szükség és valószínű, hogy antibiotikumot kaptam volna. Illetve az is feltétel volt a hazajövetelhez, hogy a Babának legyen széklete, amire nálunk csak este 10 után került sor. Így egy estét maradtunk a kórházban.

Nemsokkal azután, hogy az osztályra leértünk, már hozták is az ebédet. Két menü közül lehetett választani. Én sült marhát választottam krumplipürével, párolt répával. Desszertre kenyérpudingot választottam vanília sodóval. Olyan nagy adag volt, hogy Balázzsal megosztottam.

Kórházi ebéd

A Baba addig békésen aludt mellettem a kis gurulós ágyában. A kórházban ugyanis a babák az anyukák mellett vannak. Persze ha valaki nagyon gyengének érzi magát (főleg a császárosok esetében), akkor kérésre elviszik a babát és csak etetésekkor viszik oda az anyukának.

Pár órával a szülés után.

Balázst lehet, hogy jobban megviselték az események?... :)

Apa-fia első közös fotó.

Délután 3 körül kaptunk még uzsonnát (lekváros kenyeret teával) és az esti vacsoránál is többféle menü közül lehetett választani.

A délután és az este során rendszeresen mérték a vérnyomásomat és a hőmérsékletemet. Szerencsére nem ment 38 fölé, de azért vettek vizeletmintát és elküldték kivizsgálásra. Reggelre pedig elmúlt a hőemelkedés, így zöld utat kaptunk a hazamenetelhez.

Ugyanúgy, mint Nórival az "Early Transfer Home" program keretén belül jöhettünk haza. Azaz a hazaérkezésünk után 4 napig kijárt hozzánk egy midwife, aki megnézte, hogy minden rendben van-e velem és a babával is. Hétfőn vett vért a Baba sarkából, az újszülöttkori szűrővizsgálatok elkészítéséhez, illetve meg is mérte a Babát. Ekkor 3720 g volt.
Szerdán pedig a védőnő járt nálunk. Ő is megnézte a Babát, megkérdezte, hogy én hogy vagyok. Elmondott sok fontos dolgot (pl. a BCG oltással kapcsolatosan) és megmérte a Baba súlyát. Ekkor már 3800 g volt.

Az elmúlt két hétben tavaszi szünet volt Nóri ovijában, így itthon volt, amikor hazahoztuk a Kistesót és az elmúlt napokban is együtt voltunk. Nagyon jól jött ez ki. Nóri is szokja az új helyzetet. Tetszik neki a Kisbaba. Az elején kicsit tartott tőle, főleg mikor sírt. Nagyon óvatos a Babával, inkább csak messziről szemléli.

Fantasztikus élmény volt megint a szülés. A regenerálódás most sokkal gyorsabban ment, mint Nóri után. Ismét nagyon elégedettek voltunk a kórházi ellátással. Mindenki nagyon kedves és figyelmes volt.

Hát ez a mi kisfiúnk érkezésének a története. Izgatottan várjuk, hogy milyen lesz a kétgyerekes családi élet :)