Babavárás: 22. hét

Igazán pörgős, eseményekkel teli heteken vagyunk túl, bár szerencsére babavárás szempontjából nem történt semmi említésre méltó.

Szépen kerekedünk (azaz csak én, de én nagyon szépen és gyorsan). Nem írom le, hány kilónál tartok, mert sok (64 amúgy, azaz 7 kg plusz!!! és még messze van a vége, de most ezen inkább nem kesergek).




A kisbaba (mert még mindig így hívjuk szegénykét, nevet ugyanis még nem találtunk neki) sokat mozog. Nappal is sokszor érzem, hogy rugdos, forog, de este kifejezetten sokat mocorog. Néha hajnalban is arra ébredek, hogy odabent megy a buli. Remélem azért ha kijön majd, ezt a jó szokását hamar elhagyja.

Én jól vagyok. Jövő héten megyek majd a háziorvosomhoz (GP-hez). Ez lesz nála az első terhesgondozással kapcsolatos vizitem. Elvileg ez a 24. héten kéne hogy legyen, de mivel akkor Magyarországon leszünk, előbbre hoztuk ezt a vizsgálatot.
De tényleg minden rendben velem. Még jókat tudok aludni, oldalt is megy az alvás. Egyelőre még beleférek a sima nadrágjaimba (azaz kettőbe, egy farmerba és egy alkalmi fekete nadrágba és persze az összes melegítő nadrágom jó rám) és a kabátok is körbeérnek még.

21. hét

22. hét

A közérzetemet tekintve van néhány kellemetlenség. Gyakran tör rám minden különösebb ok nélkül a melankólia és nagyon hamar ingerlékeny, ideges leszek. Az ég világon semmi okom sincs ezekre és ésszel tudom is, de mégis gyakran előjönnek ezek az érzések. Ilyenkor próbálom magamat visszafogni, elvonulni, lehiggadni, mély levegőt venni, de halkan megsúgom nektek, ez nem mindig sikerül és bizony ilyenkor robbanok (vagy sírásba, vagy ordításba torkollik... hát nem tudom melyik a jobb).
Épp azon filóztam, hogy Nórival a terhességem alatt olyan voltam, mint a kezes bárány, semmi sem tudott felbosszantani, hulla nyugodt voltam végig és az eredmény egy nyugodt, higgadt gyerek lett. Nos, ha e logika mentén haladunk, akkor bele se gondolok, milyen habitusú lesz a kisfiunk és csak reménykedek, hogy ő is az apukája természetét örökli majd, különben végünk...