2013. június 23., vasárnap

Bölcsi-kérdés

Nóri születése előtt úgy gondoltam, hogy másfél, de maximum kétéves korában bölcsibe adjuk. Jajj de szörnyű ez a kifejezés! Mondjuk inkább: bölcsibe iratjuk. Úgy gondoltam, hogy egyrészt akkor már kell neki a szocializáció és jót tesz neki, ha minél hamarabb angol nyelvi környezetbe kerül. Illetve úgy gondoltam, hogy kb. ennyi az az idő, amit képes vagyok itthon egy gyerekkel eltölteni. Gondolta Lackóóóóó...

Ugyanis be kell valljam, hogy akárhányszor szóba jön a bölcsi és csak terv szinten belegondolok, hogy belátható időn belül nem (én) leszek egész nap Nórival, összeszorul a torkom és legszívesebben sírnék!

Szóval nem, nem akarok visszarohanni dolgozni. Bármilyen meglepő -és higgyétek el, számomra leginkább az- nem hiányzik a munka. Nagyon élvezem, hogy itthon lehetek Nórival és szeretném ezt az időszakot maximálisan kihasználni. Tudom, hogy elcsépeltnek hangzik, de tényleg minden nap tartogat valami meglepetést. Örülök, hogy mellette voltam, amikor először megfordult, amikor először elindult (az ülést egyedül hajtotta végre, az állást pedig átaludtam, de Balázs szemtanúja volt :). Szeretek itthon lenni vele. Szeretem ezeket az együtt töltött napokat: az ébredésektől kezdve, a reggeli lustálkodásokat a nagy ágyban, a közös játékokat, a nagy sétákat, hogy olyan sokat tanul, hogy egyre többet kommunikál, hogy láthatom ahogy fejlődik, ahogy rácsodálkozik a dolgokra.

A munkahelyemen 6 hónap volt a fizetett szülési szabadság. Ezt követően kivettem 4 hónap fizetés nélkül szabit. Majd kivettem az összes megmaradt szabadnapomat és mivel nem akartam 11 hónap után visszamenni dolgozni, felmondtam.

Egyébként nem csupán úri passzióból nem mentem vissza dolgozni. Szoroztunk, osztottunk és az a helyzet, hogy a bölcsi ára, a tömegközlekedés, illetve az egyéb költségek, amik a munkával járnának (pl. menza), pár száz euróval lenne kevesebb, mint a fizum. Ezeket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy nem éri meg havi 200 euróért dolgoznom. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy milyen volt a munkabeosztásom (heti négy nap, napi 10 óra). Ja, és akkor még nem is említettem, hogy Nóri nemalvós korszakát tekintve fogalmam sincs, hogy bírtam volna nappal munkát.

Szóval a bölcsit kihagytuk, viszont ha minden jól megy szeptembertől Montessori oviba jár majd Norci. Szerintem szüksége van egy kis szocializációra és azt gondolom, hogy minél hamarabb találkozik az angol nyelvvel, annál könnyebben sajátítja majd el. Ilyen kicsi korban még észre sem veszi, hogy nyelvet tanul, viszont később már értené, hogy a többiek más nyelven beszélnek és félek, hogy ez frusztráltsághoz, stresszhez vezetne. Persze tudom, hogy az idegen nyelvi környezet így is lehet, hogy stresszforrás lesz, de reménykedem, hogy könnyen veszi majd az akadályokat.

Már ki is néztük a számunkra legszimpatikusabb ovit a környéken és befizettük a foglalót. Először csak heti három napot fog járni, majd négyet és novembertől heti öt napot. Ezt a Montessorit egy középkorú nőci vezeti. Egy idősebb munkatársa van. Ők ketten 14 gyerekre vigyáznak. A csoportban 2,5 éves kortól 5 éves korig vannak fiúk és lányok vegyesen. Tőlünk 10 perc sétára található az ovi. Csak fél napot járnak a gyerekek: reggel 9-től fél 1-ig van foglalkozás. Ez 355 euróba kerül havonta. Jövőre viszont részt vehetünk majd az ún. "ECCE" programban, ami azt jelenti, hogy azért az évért nem kell majd fizetnünk.

Izgatottan várjuk a szeptembert és bár még mindig elszorul a torkom ha arra gondolok, hogy a kislányom hamarosan ovis lesz... de tudom, hogy ez előnyére válik és végülis csak fél napokról lesz szó. A délutánjaink továbbra is megmaradnak.
Megjegyzés küldése