2009. október 26., hétfő

És megtörtént a csoda!...

Képzeljétek! Csoda történt! Megtört a jég! Rám mosolygott a szerencse!

Egy év munkakeresés után találtam állást. Szinte hihetetlen... Kezdem az elején: még az angol nyelviskolában megismerkedtem egy francia lánnyal, Karimával. Ő és a férje, hozzánk hasonlóan, tavaly márciusban költöztek Dublinba, mert a férje kapott egy jó ajánlatot egy dublini székhelyű cégtől. Karima, csak úgy mint én, nem nagyon beszélt angolul és ugyanabba a suliba járt angolt tanulni, mint én. A sulit Ő is tavaly szeptemberbe fejezte be és négy hónappal később talált is munkát. A PayPal-nál kezdett dolgozni, mint francia nyelvű ügyfélszolgálatos. Pár hónappal később áttették egy jobb pozícióba.
Még az esküvőnk előtt mondta, hogy küldjem át neki az önéletrajzomat, mert keresnek franciául beszélő munkaerőt a csapatába. Mondtam neki, hogy az esküvő, ill. a nászút miatt nem leszek Dublinban egy ideig, de okróber közepétől elérhető leszek.
Múlt hét kedden fel is hívott a munkahelyéről egy HR-es az adott pozícióval kapcsolatosan, aztán jó pár telefonos interjú és nyelvteszt után behívtak személyes beszélgetésre. Majd pénteken hívtak, hogy kedden kezdhetek is.

Szóval történelmi esemény előtt állunk: egy év munkakeresés után holnap lesz az első munkanapom itt Írországban.

Persze ilyen sok kihagyás után azért izgulok egy kicsit, hogy milyen lesz majd megint emberek között lenni... szocializálódni... helyt állni...
Az egyedüli negatívum a munkahellyek kapcsolatban, az iroda távolsága. Dublin 15-ben, egy kieső irodaparkba kell majd kijárnom. 8-ra kell mennem, tehát itthonról 6 körül kell majd elindulnom. Épp emiatt tervezzük is, hogy befektetünk egy kocsiba, mert úgy lehet, hogy elég lenne 7 körül indulnom.
Azért sok pozitívuma is lesz a dolognak: felfrissíthetem a francia tudásomat, használhatom és fejleszthetem az angolt, gyakorolhatom a vezetést, tapasztalatot szerezhetek egy jónevű multinál itt Írorszgában és persze nem utolsó sorban: pénzt kereshetek :)! Karima pedig nagyon kedves, segítőkész, mondta is, hogy ha bármivel kapcsolatosan lesz majd kérdésem, nyugodtan szóljak neki.

Az első pár hétben tréningjeim lesznek, biztos sokat kell majd tanulnom, de ezzel nem hiszem, hogy gondom lenne. Örülök, hogy beleláthatok majd és megérthetem egy ilyen cég működését.

Szóval holnap hajnalban indulok majd az első bevetésre :). Azért nagyon izgulok ám! Szorítsatok! :)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratula, gratula, gratula!
Biztos nagyon ügyes leszel és helyt fogsz állni, egyáltalán nincs miért izgulnod! Majd meglátod milyen nagyszerű lesz újra emberek között lenni, új arcokat megismerni, kapcsolatokat kialakítani! Jaj én is annyira izgulok! Hajrá, szurkolok neked, millió puszi: Kriszta

Makka írta...

Szuper :) ha egyszer a szerencsesorozat beindul... ;)
Az auto jo otlet, biztos hamar megszokod a jobbos vezetest. Arra nem gondoltatok, hogy valahol mashol bereljetek apartmant, ami mindkettotoknek kozelebb lenne? Raadasul most nagyot zuhantak a berleti dijak is...daft.ie

Eszter írta...

A költözés nekünk is eszünkbe jutott, de az az igazság, hogy nagyon szeretünk itt élni... A környék nagyon klassz és a lakást is imádjuk. Majd meglátjuk, hogy mennyire lesz fárasztó a napi utazgatás. Ha birom, akkor maradunk, ha belefáradok, akkor mindenképp megfontoljuk a költözést.