Még néhány gondolat Észak-Írországról

Szeretnék még néhány gondolatot a lentiekhez fűzni.

A Giant's Causeway, azaz az "Óriás átkelője" egy vulkanikus képződmény, ami 60 millió évvel ezelőtt alakult ki. A vulkanikus aktivitás hatására olvadt kőzet hatolt át a korábbi mészkőfelszín repedésein, hatalmas lávamezőket hozva létre. A kiömlő láva lassan hűlt le, összezsugorodott, a felszínen repedések keletkeztek, amik lehatoltak a mélyebb rétegekbe. Így nyerték el a bazaltoszlopok a mai szögletes formájukat. Ezek a szabályos kőzetek, megőrizve formájukat, a talaj mélyebb rétegeibe süllyedtek, de pár millió év eróziójának köszönhetően ismét a felszínre kerültek és most gyönyörködhetünk bennük.

A Giant's Causeway a világörökség része.

A legenda szerint egy ír óriás helyezte ide ezeket a köveket, amikből egy átjárót épített a tengeren, hogy átsétálhasson az ellenségéhez, a skót óriáshoz. Amikor elkészült az átjáróval, azonnal ki is próbálta azt. Ahogy átért Skóciába, messziről megpillantotta a skót óriást, aki sokkal nagyobb volt nála. Ettől nagyon megijedt és hazáig rohant, de a skót óriás már a nyomában volt. Az ír óriás találékony felesége gyorsan pólyába csavarta férjét és kisbabának álcázta. Mikor a skót megérkezett, a feleség beinvitálta a lakásba, mondván, hogy a férje elment vadászni és nemsokára hazaér. Mutatta neki, hogy a gyermeküket épp most tette ágyba. Mikor a skót meglátta, hogy mekkora az ír óriás fia, nagyon megijedt: ha ekkora gyerek, mekkora lehet az apja! Inába szállt a bátorsága és hazáig futott, feltépve maga után az átjárót, hogy nehogy utána mehessen az ír óriás.
Hát ezzel és hasonló történetekkel magyarázták a túlságosan is szabályos bazaltoszlopok létezését az ír és a skót partokon.

Többen érdeklődtek, hogy miben különbözik az északi rész a délitől. Valójában nem sokban. Az a rész, ahol most jártunk, különösen szép volt, de itt délen is találni nagyon sok szép tájat.

Az első különbség, ami szembe tűnik, hogy a határt átlépve már nincs semmi kiírva ír nyelven. Határátkelő gyakorlatilag amúgy nincs. Még egy tábla sem jelzi, hogy átléptük a határt. Apró különbség, hogy kilométer/óra helyett mérföld/órában vannak a sebességkorlátozások.
Délen minden táblán angolul és írül is kiírnak mindent. Feltüntetik írül a városok nevét, a HÉV megállókat, a közterületeken kitett táblákon a figyelmeztető/tájékoztató szövegeket, stb. Északon minden csak angol nyelven szerepel.
További különbség a fizetőeszköz. Míg délen euróval fizetünk, északon a most kicsit értékét vesztett angol fontot használják.

Az emberek ugyanolyan közvetlenek, érdeklődőek. Ugyanúgy jellemző a családokra a sok gyerek és úgyanúgy szeretik az alkoholt, mint itt délen.

Írország történelme is tele van tragédiákkal. Egy nemzet szakadt annak idején két részre. Az északiak között sokan a mai napig nem békültek ki az Egyesült Királysághoz való csatlakozással. Közülük sokan hangoztatják ezt a nézetüket: ki úgy, hogy felvonuláson vesz részt, ki úgy, hogy ott állomásozó brit katonákat lő agyon... Az IRA nem szűnt meg teljesen, de már egyáltalán nem olyan aktív, mint régen. 1999 óta inkább a szavaké és nem a fegyvereké a főszerep.

Sokan csodálkoznak, hogy az írek "hagyták", hogy a britek úgy eluralkodjanak rajtuk, hogy mára a lakosság elenyésző része beszéli csak az ír nyelvet. Szerintem nálunk is hansonló folyamat játszódott volna le, ha a Habsburgok maradnak több száz éven keresztül. Ki tudja, lehet, hogy nálunk is csak egy-két tiszántúli faluban beszélnének csak magyarul.