Addig is munkát keresek. Bár az utóbbi hetekben alig találtam olyan munkát, ahova tudtam pályázni, így egyre kevesebb esélyt érzek. Az itthonlét és a háziasszonyoskodás pedig lassan megőrjít! Dühítő és kiábrándító, hogy a tapasztalatommal, a tudásommal, az elszántságommal eddig még nem jött össze semmi.
De nem panaszkodok. Továbbra is jól érezzük magunkat itt és nagyon szeretünk itt élni. Csak végre szeretném én is megtalálni itt a saját kis életemet. Természetesen jól hangzik, hogy nem kell reggelente korán kelnem, hogy egész nap olvasok, tanulok, háztartást vezetek, de nekem ez nem elég. Szeretnék ismét dolgozni, használni és bővíteni a tapasztalataimat, a képességeimet. Remélem ami késik, nem múlik!
Tegnap Balázs elvitt egy étterembe. Magyarországon gyakran jártunk étterembe. Nekem már nagyon hiányzott ez a fajta kimozdulás. Eddig nem nagyon volt lehetőségünk és igazából igényünk sem, hogy Dublin éttermeit felfedezzük. Pár alkalommal próbálkoztunk itt a közelben és csalódás volt: elég alacsony minőségű fogásokat szolgáltak fel igen magas áron. És mivel úgyis itthon vagyok, időm van rá bőven -szerencsére tehetségem is- inkább az itthonvaló főzőcske pártján álltunk.
Aztán múlt héten a kezünkbe akadt egy szórólap egy tőlünk pár perc sétára található, Purple Ocean nevű igényes étteremről. Mivel vasárnap este mentünk, így nem voltak sokan. A légkör nagyon kellemes volt. Mint a neve is sugallja, a dekorációk színében a lila a domináns, de nem zavaró, viszont elegáns és trendi. Legnagyobb örömömre végre volt okom, hogy felvegyem a csini ruhámat, amit még ősszel szereztem be.
Az italok kirendelése után kértünk főfogást. A pincér felhívta a figyelmünket, hogy egy akció keretében az előételt és a desszertet is fedezi a főétel ára, így rendeltünk egy-egy teljes menüt. Én céklaágyon tálalt sült kecskesajttal indítottam, Balázs sült tintahalkarikákkal. Balázs főétele sült marha szeletek voltak, barnamártással, főtt zöldséggel, én pedig sült lazacot ettem, kicsi rákokkal, valamilyen tejszínes mártással, zöldségekkel. Desszertnek pedig profiterolt kértünk. Az adagok, az ízek és a hőmérséklet a teljesen el volt találva. Rég ettem már ilyen finomat! A kiszolgálás gyors volt. Ha valaki Dun Laoghaire környékén jár, mindenképpen próbálja ki ezt a helyet!
Minden üzlet karácsonyi pompában úszik! Dun Laoghaire sétálóutcája is szépen fel van díszitve. Ami furcsa, hogy nincs csokimikulás, nincs szaloncukor -nem tartozik egyik sem a kedvenceim közé, de a télhez és az ünnephez ezek hozzá tartoznak. Viszont van érdekes karácsonyfa dísz: madár! Nem tudtam még eldönteni, hogy fácán, vagy páva akar lenni, de bármelyiket is akarja utánozni, elég furi. Ráadásul műtollakkal tarkítják, amitől pedig ritka undorító szegényke. Van arany, fehér és piros színben. Madarat tenni a karácsonyfára?!... Érdekes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése