Azon gondolkodok, hogy miért van az, hogy étkezés közeben mindig látok legalább egy ilyen jellegű felhívást. Komolyan kezdem magamat szarul érezni, hogy miközben én a villásreggelimet fogyasztom Afrikában minden 3. másodpercben meghal egy gyerek. Szörnyű! Meg is fogadtam, hogy amint elkezdek dolgozni, támogatok majd valamilyen szervezetet.
A másik, amiről írni akartam, hogy az angol nyelv elsajátítása néha fájdalmas. Főleg akkor bánt, úgy értem fizikailag bánt, amikor George Michael Last Chritsmas című számát hallgatom. A dal szövege magyarul valahogy így szólna: "tavaly Karácsonykor neked adtam a szívemet, de a következő nap eldobtad azt, idén Karácsonykor, hogy megmentsem magamat a könnyektől, valaki fontosnak adom majd..." Hogy lehet ilyet kitalálni?!...
Nem írtam nektek részletesen, de egy hete volt egy igéretes állásinterjúm. A Finaref nevű francia céghez jelentkeztem hitelelbírálónak. A pozíció nem kifejezetten kapcsolódik a szakmai múltamhoz, bár a cég a Cetelem konkurense, hiteleket, biztosításokat értékesítenek.
Az interjú nagyon jól ment. Felkészültem rá és nagyon jó benyomást tettem. Jelen volt egy HR-es, az egyik jövőbeli kolléga és egy főnök. Az első telefonos interjú franciául folyt, a személyes interjú pedig angolul, mivel a menedzser ír volt.
Ma felhívtak. Mondták, hogy a megnyerő önéletrajzom és a tapsztalataim miatt attól tartanak, hogy ez a munka nem lenne elég inspiráló nekem és nem találnék benne prespektívát. Nem vettek fel.
Nagyon elkeserített a dolog! Összeomlottam! Ha egy ilyen pozícióra nem vesznek fel, akkor hova?!
Nagy elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy elmenekülök innen, úgyhogy összepakolok és szombaton repülök haza! Szükségem van egy kis feltöltődésre, a családra, barátokra, biztatásra. Egyedül Balázst sajnálom, hogy nem lesz itthon senki, mikor visszajön Zürich-ből, de csak két napot kell egyedül töltenie, aztán Ő is jön Budapestre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése