A nyaralásunk nagyon jól indult. Találkoztunk csalátagjainkkal, sok barátunkkal és a budapesti látogatásunk után lementünk anyukámékhoz vidékre. Az első pár nap még jól voltunk, majd hétvégére Nóri és én is lebetegedtünk. Valamilyen nagyon kemény vírust szedtünk össze, mert mindketten nagyon nehezen lábaltunk ki a betegségből. Nóri iszonyatosan csúnyán köhögött és tele volt a pici orrocskája, így nehezen tudott enni. A bosszantó a dologban az volt, hogy amint először meghallottuk, hogy köhög, rögtön elvittük orvoshoz. Az ezt követő egy hétben még három alkalommal voltunk három különböző orvosnál. Több gyógyszert is kapott, de semmi sem hatott. Végül kiderült, hogy ez egy hurutos megbetegedés volt, amiből szerencsére nem lett gyulladás.
Nagyon rossz volt ilyen betegen látni Nórit. Annyit szenvedett a köhögések miatt, a folyamatosan bedugult orráról már nem is beszélve. Szerencsére anyukámékhoz lejöttek nővéremék is és tesóm, mint tapasztalt kisgyerekes anyuka sokat segített Nóri körül.
Aztán egyik este nekem is és Nórinak is felment a láza. Én azt hittem, hogy szoptatós anyukaként nem szedhetek semmilyen gyógyszert, de kihívtuk az ügyeletet és kaptam Algopyrin injekciót, valamint Augmentint is felírt a doktornő. Mondta, hogy a láz megszüntetése érdekében inkább vegyek be gyógyszert, mert lázasan elmehet a tejem. Szerencsére az injekció levitte a lázamat. Azt sem tudtam, hogy lázasan nem szabad szoptatni és le kell fejni a tejet.
Annyira sajnáltam, hogy a nyaralásunk ilyen apropó miatt lett meghosszabbítva. Örültem volna, ha ez a fránya betegség kimarad az életünkből. Tudom, hogy így leírva nem tűnik olyan vészesnek a dolog, de megélve nagyon durva volt. Nóri még olyan picurka és olyan hosszúra nyúlt ez a nátha.
Sikerült otthon is mindenkit megfertőznünk. Nővérem és a pici babája, Árminka is lebetegedett, anyukám és apu is elkapta. Mindenkit ledöntött a betegség a lábáról. De amint jobban lettünk - még mindig nem vagyunk teljesen egészségesek - jöttünk is haza, mert nem akartam, hogy esetleg anyuék visszafertőzzenek minket.
A repülés Nórival simán ment. Hazafelé senki sem ült mellettünk, így három ülés egymás mellett a miénk volt. A felszállásnál pont éhes volt Nóri, így megetettem, majd el is aludt és végigaludta az utat. Egyébként az volt a tapasztalatom, hogy mindenki nagyon segítőkész volt, mikor látták, hogy egyedül utazom ilyen pici babával. Sok információt találtam, hogy mire figyeljünk, ha csecsemővel repülünk és sok tanácsot is kaptam, azt azonban sehol senki sem mondta, hogy ha a szülő és a kisgyerek vezetékneve nem egyezik, akkor szükség van egy dokumentumra, ami igazolja, hogy a kisbaba szülei vagyunk. Mivel az esküvőnk után megtartottam a lánykori nevemet, így a mi esetünkben is szükséges volt egy ilyen papír. Én Nóri születési anyakönyvi kivonatának másolatával igazoltam, hogy az anyukája vagyok. Ezt az infót egyébként teljesen véletlenül találtam meg a neten az utazás előtt egy nappal. De szerencse, hogy nálam volt, mert a határátlépésnél kérték és lehet, hogy nem is engedtek volna repülni, ha ez nincs nálam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése