2011. február 10., csütörtök

Első hetek

Ma két hetes Nóri. Jól van, szépen gyarapszik. Ma voltunk az első háziorvosi viziten. Felvették az adatait és megmérték: 3,5 kg. Ezek szerint jól eszik. Az anyatejjel táplált babák általában a harmadik héten érik csak el újból a a születési súlyukat. Szóval mi jó irányba haladunk :)

Sokan kérdezték, hogy milyan az anyaság, milyen babázni. Nos, az anyaság még mindig hihetetlen. Balázzsal próbálunk mindent megtenni, hogy a lehető legjobbat biztosítsuk Nóri számára. Rengeteg téjákoztató füzetet, prospektust kaptunk gyereknevelésről. Igyekszünk jól csinálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy vakon követjük, ami le van írva, de a jótanácsokat mindenképp megfogadjuk.

Az első napokban minden rezzenését figyeltem Nórinak. Ha csak köhintett egyet, már ugrottam hogy segítsek neki. Mostanra az ugrások száma csökkent... nem azért mert kevésbé féltem, hanem mert a fáradság és a józan ész győzedelmeskedik a féltésen. Az első napokban, mikor végre álomba szenderültem, rémálmaim voltak, hogy a gyerek kiesik a kiságyából... vagy hogy kiejtem a kezemből. Hallottam, hogy sír, de ha odamentem az ágyához, láttam, hogy édesdeden alszik. Azt hiszem ez mind része az anyaságnak és idővel ez csak fokozódni fog.

A babázás örömteli, de fárasztó dolog. Nem gondoltam volna, hogy ennyire leszívja az ember energiáját egy ilyen kis csöppség. Nagy segítség volt az elmúlt napokban, hogy anyukám majd később Balázs anyukája velünk voltak és segítettek mindenben. Még így is kimerítő a szoptatás, az éjszakai ébredések, a büfiztetés. Nem csodálom, hogy vannak anyukák, akik feladják a szoptatást és átváltanak a tápszerre és a cumisüvegre. Én próbálok kitartó és türelmes lenni, de nem egyszerű. Vannak napok, hogy óránként szoptatom Nórit, végtelennek tűnnek a napok, egybefolynak az éjszakák és a kimerültségtől frusztrált és ingerlékeny vagyok. Mindenki biztat, hogy ne adjam fel a szoptatást, hogy őszinte legyek az elmúlt napokban többször is megfordult a fejemben, hogy sokkal egyszerűbb és békésebb lenne az élet cumisüveggel. Félek, hogy előbb-utóbb elfogy a türelmem és feladom. Több tapasztalt anyuka is mondta, hogy az első hetek a legnehezebbek és aztán kialakul egy napi rutin. Szerintem mi ettől még messze vagyunk. Lekopogom, de legalább az esték türhetőek. Éjfél után "csak" két óránként kell szoptatnom, olyankor sikerül valamivel többet aludnom.

Jövő héttől Balázs már megy dolgozni. Nóri születésekkor kivette a két hét apasági szabadságát plusz még két napot. Azt hiszem a jövő hét lesz az igazi kihívás számomra, rettegek tőle! Nem gondoltam, hogy ilyen sok nehézséggel járhat egy újszülött nevelése.

2 megjegyzés:

Petrus írta...

Halihó

Tényleg ne add fel a szoptatást! :) Mi ugye nehezen kezdtük, nehezen folytattuk és most is küszködünk, DE Peti szombaton volt 9 hónapos és még mindig napi 3x anyatejet kap. Gondolj arra, hogy ez neki a jó, a tápszer így is, úgy is mű, bárhonnan nézzük...
Ha gondolod, egyszer meglátogatunk titeket kettesben hétköznap, hátha tudok vmit segíteni még Kisördög mellett is... :)

Dóri írta...

Szia Eszter!

Ne gondold, hogy egyszerűbb az élet tápszerrel, sőt. Réka tápszeres volt (most is az, 2 évesen a tehéntejet még nem hajlandó meginni), Balázs baba viszont anyatejes, úgyhogy látom a különbséget. Rékának egész nap főztem a cumisüvegeket a fertőtlenítés miatt, forraltam az ivóvizet, főztem a teát (mert tápszer mellett itatni is kell). Ha mentünk valahová, külön táska kellett a cumisüvegeknek, a tápszernek és forralt víznek. Nem beszélve arról, hogy milyen drága a tápszer (Réka egy heti adagja most olyan 2000 Ft, pedig ma már csak naponta kétszer issza a kezdeti nyolc helyett!). Szóval kb. ezerszer több időm van most, hogy akárhol, akármikor tudok szoptatni.

Örülök, hogy jól vagytok, és már nagyon várom hogy hazagyertek látogatóba!

Puszi,

Dóri