Az egész úgy kezdődött, hogy augusztus végén észrevettem, hogy az egyik vállamon lévő anyajegyem a közepén elszíneződött, fekete lett és ez a fekete rész keményebb is volt, mint a többi. Természetesen rögtön szívbajt kaptam, hogy ez meg mi a fene!?
Alig tudtam aznap este elaludni és vártam a következő napot, hogy elmehessek a körzeti orvoshoz, aki majd a bőrgyógyászhoz ír beutalót. Másnap el is mentünk Balázzsal a legközelebbi orvoshoz, ahol egy recepciós kérdezte, hogy mi a gond és mikorra kérek időpontot. Mondtam, hogy mi a helyzet és hogy minél hamarabb, akár mai nap is jó lenne... Közölte, hogy a legközelebbi időpont december elején esedékes. Kérdeztem, hogy hol van a közelben más körzeti orvos. Mondta, hogy nézzem meg a telefonkönyvben. Na ekkor elkezdtem sírni! Elzokogtam neki, hogy az anyajegyemen elváltozást észleltem és hogy decemberig meghalhatok... Nagy nehezen megesett rajtam a szíve és adott pár telefonszámot. Mint kiderült, mindegyik körzeti orvosnál hasnoló a helyzet.
Úgy döntöttem, hogy inkább magánklinikára megyek. Bejelentekeztem közvetlenül a bőrgyógyászhoz és pár nappal később már fogadott is. Ez egy anyajegyekre specializálódott magánklinika a belvárosban. Egy műszerrel lefényképezték az anyajegyet és számítógép elemezte a képet. Az eredmény az lett, hogy 22%, hogy az anyajegyem "gyanús" sejteket tartalmaz. Na ekkor jött a második sírás! Bár megnyugtattak, hogy ez nem is vészes, mert valószínű, hogy a sötét bőrszínem miatt jött ki ez az eredmény. Ja! Az még vicces volt, hogy a csaj, aki megvizsgált, mondta, hogy milyen jó színem van, hol voltam nyaralni... Mondtam, hogy nekem ez az alapszínem! Nem tudom... akkor már inkább kérdezzék meg, hogy spanyol vagyok-e!
Visszatérve az anyajegyre! Októberben hazamentünk Magyarországra és szerettem volna, ha ott távolítják el, de ez sajnos nem fért bele a párnapos programba.
Így aztán a már említett Dublin-i magánklinikán mentem el kivágatni. Bementem az orvoshoz. Mondta, hogy üljek csak le. Az akcentusán hallottam, hogy nem helyi... Ekkor teljesen alaptalanul és előítéletektől vezérelve elkezdtem félni. Aztán mondta, hogy miket fog csinálni: érzéstelenítés ill. a sarokban volt egy kis gép és az eltávolítás azzal fog megtörténni. Nekem a gép láttán kétségeim támadtak. Mint megtudtam ez egy lézeres kezelés. Mondtam, hogy na itt álljunk meg egy szóra! Ugyanis a hölgy, aki a vizsgálatot végezte előtte, elmondta, hogy ilyenkor csakis kivágni szabad az anyajegyet, mert el kell küldeni szövettani elemzésre és abból tudják megmondani, hogy van-e nagyobb baj. Szóval miután tisztáztuk, hogy ezt vágni kell, volt valami olyasmi megjegyzése az orvosnak, hogy a vágás nem az ő specialitása. Na! Ismét síráshoz közeli állapotba kerültem. De aztán megnyugtatott, hogy nagyon szépen megcsinálja majd nekem. (Gondoltam, hurrá! :) A doktor bácsi kicsit öreg volt, ezért a keze néha remegett, ami miatt aztán én egyre idegesebb lettem és én is remegni kedztem. Végül sikeresen eltávolította az anyajegyet, bár amikor már az ötödik öltést csinálta kicsit aggódtam, hogy véletlenül az egész karomat lenyeste :)
Pár nap múlva kellett visszamennem varratszedésre és nem olyan vészes a heg. Ja! A szövettani eredmények teljesen jók, nincs semmi baj!
Az anyagiakról annyit, hogy a vizsgálat 75 euróba került, az anyajegy kivágása pedig 200 euró volt. Szerencsére a biztosító állja ezeket.
Írok azért valami vidámabbat is! Lázasan készülünk az ünnepekre. Vettünk néhány apróságot, amivel elkezdtük kidekorálni a lakást. Íme néhány kép:
Többen kérdeztétek, hogy mikor megyünk haza. December 20-án, szombaton délben érkezünk Budapestre - legnagyobb örömömre Malév járattal - és január 4-én, vasárnap jövünk vissza Dublinba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése