Szerda délután Innsbruck-ból felmentünk Söldenbe, ami Tirol egyik síközpontja. Látszik, hogy a falu a síelőkből él. Szinte csak vendéglőkből, kocsmákból, szállodákból és vendégházakból áll az egész.
Nagyon szép amúgy:
Csütörtökön délelőtt felvittek minket busszal a közeli gleccserre, ahol a legtöbben síeltek, de én inkább ski-doo-ztam:
Jópofa volt, de a pálya nagyon rövid volt és nem mehettünk le róla "off-road-ozni", úgyhogy egy pár kör után elég unalmassá vált, főleg hogy a legtöbben nem merték nyomni a gázt (ezen nyomni kell, nem húzni). Ja! A kormány fűtött volt, hogy ne faggyon le a kezünk. Profi.
Délután megintcsak egy benzines programban vettem részt -- quad biking:
Szerintem lehet látni, hogy élveztem :)
Ez volt a kilátás a gleccserről:
...és ez volt maga a gleccser (a kép tetején, középen lehet látni, hogy ez egy irdatlan nagy jégtömb):
így 2700 méteren nem volt sok oxigén a levegőben, úgyhogy elég hamar kifulladtam. Mondjuk lehet, hogy ennek inkább az az oka, hogy semmit nem mozgok úgy általában :)
Ezen a rendezvényen több, mint 2000 googler volt jelen. Egy-egy vendégházban csak 10-en 20-an férnek el, úgyhogy szinte az egész falut kibérelte a cég. Én ebben a vendégházban voltam elszállásolva:
A vendégházzal szemben egy nagyon meredek füves legelő volt, ahova néha kiengedték a bárányokat:
Ma (pénteken) már jöttünk is vissza Dublinba. A felszállás után ezt láttam az ablakból:
Ja! 30-as naptejet használtam, de így is eléggé megkapott a nap:
3 megjegyzés:
Tök jó! :)
Már nagyon vártam a híreket rólad! Jók a fotók és örömmel olvasom, hogy jól teltek a napjaid!
Alig várom, hogy lássalak!... :)
Örülök, hogy jól érzed magad. Tényleg öröm nézni!
Apu
Azért a síelést kihagyni...:-) Guinness-es blog lesz Balázs? Vagy csak töltsd fel valahova a képeket plíz.
Megjegyzés küldése