Holnap már a 37. hetet kezdjük és most kezdem igazán érezni, hogy vészesen közeleg a nagy nap. Az elmúlt hónapok gyorsan elszaladtak. A márciusi hosszú hétvégét kihasználtuk és elutaztunk Cobh-ba. Már jártunk itt egyszer Nórival, de mindenképp el szerettünk volna menni négyesben is.
Cobh egy kis halászfalu Írország déli részén. Arról ismert, hogy a Titanic innen idult végzetes útjára. Gyönyörű kis városka ez egy hatalmas katedrálissal, fantasztikus kilátással.
Ismét ellátogattunk egyik nap a FOTA wildlife parkba, másik nap a Blarney Castle-be, odafelé úton megálltunk a Japán kert-nél (ahol már szintén voltunk, de oda is érdemes többször ellátogatni), visszafelé pedig beugrottunk Bettikéékhez.
Tartalamas négy napunk volt és szerintem sikerült maximálisan kihasználnunk ezt a pár napot. Délelőttökre szerveztük a porgramokat és Andris alvás idejére értünk mindig vissza a szállásunkra, mi is lepihentünk ilyenkor. A pihentető délutánoknak köszönhetően én is birtam az iramot tartani. A szállásunk ugyanott volt, mint múlt alkalommal. Ismét egy apartmant béreltünk, ami nagyon kényelmes volt.
Az ezt követő hétvégén, Húsvét előtt, eljöttek hozzánk négy napra látogatóba nővéremék. Nagyon jól éreztük magunkat! Ha hazalátogatunk, mindig elmegyünk hozzájuk is, de azok a pár órás találkozók nem pótolják az ilyen több napos együttléteket. Nagyon jó volt, hogy a gyerekek egész délután együtt játszhattak és hogy fektetés után nekünk még volt időnk kicsit a gyerekek nélkül is beszélgetni. Nagyon-nagyon örültem, hogy itt voltak. Nórika és Andris rettenetesen élvezték az unokatesók társaságát, napokig emlegették, hogy mi történt ezalatt a pár nap alatt. Szóval nagy élmény volt mindenki számára.
Visszakanyarodva a babavárás utolsó heteihez: ezzel kapcsolatosan vegyesek az érzéseim. Egyrészt izgulok, hogy milyen lesz a szülés menete, milyen lesz a kórházi ellátás, remélem hogy minden rendben és gördülékenyen megy majd. Nóri és Andris születése nagyon hasonló forgatókönyv szerint zajlott és izgulok, hogy ezúttal vajon mi vár majd ránk. Ugyanakkor nagyon várom már a nagy találkozást a harmadik kisbabánkkal és várom, hogy végre itt legyen köztünk és megkezdhessük életünk új fejezetét.
De addig még rengeteg dolgunk van: be kell pakolnom a kórházi csomagomat, ki kell mosnom egy adag babaruhát, a babasarkot be kell rendeznünk (a kiságyat már sikerült összerakni és jó sok dologgal telepakolni...) és még van jópár dolog a listámon, de ezek a legégetőbbek, amiket a héten meg szeretnék csinálni.
Szerencsére a terhességem második fele elég gondtalanul telt. A baba sokáig keresztben feküdt, így nem éreztem azt irtózatosan kellemetelen nyomást, mint Andrissal. Szerintem ez nagyban közrejátszott abban, hogy fizikailag is sokkal jobban vagyok most és hogy a közérzetem is kiegyensúlyozottabb. Az elmúlt napokban nagyon fáradékony vagyok és elkezdett nehézkessé válni az alvás, sokat forgolódok, de ezen kívül nincs okom a panaszra.
Rosszabb napokon Balázs sokat besegít, korábban jön haza, vagy itthonról dolgozik és mentesít, amiben csak tud, bár neki sem egyszerű a gyerekeket ellátni, mert pár hete eltörte a könyökét. Ezt most pihentetnie kell (azaz kéne), úgyhogy sokszor érzem azt, hogy ketten sem teszünk ki egy ép felnőttet. Én a nagy hasam miatt vagyok már sok dolgoban limitált, ő a keze miatt... szép kis páros vagyunk!
A babaváráson túl az elmúlt hetek nagyon izgalmasan teltek, ugyanis Balázs beszerzett használtan stúdiófényeket és egy fotózáshoz való fehér hátteret. Ezt az alkalmat megragadtam és szóltam néhány ovis szülőnek, hogy szívesen vállalok családi fotózást az új eszközökkel, hogy gyakoroljam a mesterséges fénybeállításokat. Az elmúlt hetekben 6 fotózás jött össze. Főleg családi, de volt két fiatal tini modellem is és egy 3 hetes újszülött babát is lencsevégre kaphattam.
A fotózás nagyon fárasztó volt. Rengeteget készültem egy-egy alkalomra. Fizikailag és mentálisan is lefáradtam, de ugyanakkor energiával töltött fel és minden percét élveztem ennek a munkának. Végre találtam valamit, amit magamért, magamnak csinálhatok. Egy olyan munkalehetőség, ami sokrétű, kreatív, inspiráló, változatos, ahol az időmet magamnak oszthatom be, ami által sok örömet okozhatok másoknak és talán a legfontosabb: ami boldoggá tesz.
Az időzítés persze nem tökéletes. Fogalmam sincs mennyi időm (erőm) lesz erre, ha a Baba megérkezik és hogy tudom-e egyáltalán folytatni. Mindenesetre kezd összegyűlni egy portfólióra való anyag és a visszajelzések, amiket kaptam nagyon pozitívak voltak.
Egyelőre nem tervezek semmit. Majd kialakul, hogy mikor és milyen szinten tudok ezzel foglalkozni. De már annak is nagyon örülök, hogy megtaláltam azt, amivel a későbbiekben majd komolyabban foglalkozni szeretnék és tudom, hogy merre induljak majd el, ha eljön ennek az ideje.
A héten még lett volna két fotózás, amiket nagyon vártam, de sajnos le kellett mondanom, mert kezdtem a fizikai korlátaimat feszegetni. Inkább pihenek és a babadolgok előkészítésével foglalkozok.
Nagyon várom a jövő hétvégét, ugyanis vasárnap érkezik apukám, anyu majd később (május elején) csatlakozik hozzánk. A kiírt időpont hivatalosan május 5. de a korai ultrahangok alapján ezt május 11-re módosították. Remélem nem várat túl sokat magára a Baba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése